Napjainkra lassan alig hallatszik ki a tiszta muzsika a vészharangok kongása mögül. Az opera és a komolyzene egyre inkább rétegműfajjá válása, a későn (ha egyáltalán) megkezdett ifjúságnevelés, a jelentős művészegyéniségek ritkulása, sőt eltűnése, a túl sok középszerű vagy éppen megbotránkoztató produkció, majd a világjárvány és az orosz inváziót kísérő energiaválság guillotine-ként szalámizzák le a magaskultúra híveit. A kulturális csúszdán ugyan szerencsére még bőven akadnak apróbb fogódzkodók, jelentősebb nyugvópont viszont alig. A 2017 januárjában átadott hamburgi Elbphilharmonie a kevés monumentális ellenpéldák egyike.
Fotó: © Thies Raetzke – Elbphilharmonie Hamburg