„Rémdrámába illő jelenetek folytak le tegnap este a bécsi operaházban, miközben a színpadon A walkür előadása folyt. Az épületet rendőrkordon zárta gyűrűbe, az operai folyosók labirintusában pedig egy elvetemült gyilkost hajszoltak a detektívek. A gyilkosságot egy operai maszkmester fedezte fel az opera épületében működő balettiskola zuhanytermében, amelynek vérben úszó kőpadlóján holtan találta a balettiskola 12 éves növendékét, Dagmar Fuhrich-t. A gyilkos 17 késszúrással végzett áldozatával, és valószínűleg, mielőtt még a rendőrségi kordon teljes gyűrűbe zárta volna az épületet, kimenekült az operából.
Dagmar Fuhrich
A belügyi nyomozók ugyanis vérnyomokat fedeztek fel az egyik színészbejáró ajtajának kilincsén. Az operai közönség körében érthetően óriási izgalmat keltett a rendőrkordon. Az egyenruhás rendőrök és detektívek a szünetekben senkit sem engedtek ki a teremből, mert az első pillanatokban felmerült a gyanú, hogy a gyilkos átszökött a nézőtérre, és a közönség közé vegyült. Csak a helyszínre személyesen kiérkező Holaubek bécsi rendőrfőkapitány tapintatos fellépésének köszönhető, hogy nem tört ki nagyobb pánik.”
Josef Weinwurm tárgyalása
Az 1956 utáni lassú olvadás jele volt, amikor a hazai sajtó elkezdhetett Nyugatról bulvár híreket is átvenni. Az Esti Hírlap 1963. március 13-i számában taglalt brutális gyilkosság egy nappal korábban rázta meg Bécset, ahol – egyedülálló módon, ám oly jellemzően a valamikori császárváros mindenek felett álló kulturális életének – A walkür előadást nem szakították félbe! A tettest végül fél évvel később egy véletlennek köszönhetően sikerült kézre keríteni, miközben több mint tizennégyezer embert ellenőriztek.
De mi is történt pontosan március 12-én a Staatsoperben? Az épületben bolyongó többszörösen visszaeső kisstílű tolvaj Josef Weinwurm (1930–2004) egy folyosón futott össze a próbára igyekvő bájos szőke Dagmar Fuhrich-hel, akit azzal az ürüggyel, hogy orvos és meg akarja vizsgálni, becsalt egy zuhanyzóba, ahol 34 (!) késszúrással végzett vele. A vérbe fagyott balettnövendék holttestét egy maszkmester találta meg. Az akkor 33 éves gyilkost öt tárgyalási nap után, 1964. április 10-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Josef Weinwurm 2004-es temetése, melyen rokonok és barátok híján egyetlen börtöntisztviselő vett részt hivatalból (fotó: Josef Zaunegger)
A hatalmas érdeklődéssel kísért bírósági tárgyaláson a pszichológus épelméjűnek nyilvánította Weinwurmot, aki elfogása előtt Az operaházi gyilkos aláírással képeslapokat küldözgetett a napilapoknak. Négy évtizedes börtönbüntetése alatt Weinwurm többször kérte szabadlábra helyezését – mindhiába. Végül Ausztria történetének leghosszabb ideig fogvatartott elítéltjeként hunyt el. Az ügy aktái idő közben rejtélyes módon eltűntek a Bécsi Városi és Állami Levéltárból. Vajon miért?!
