Amikor Michael Gielen 1964-ben kézbe vette Bernd Alois Zimmermann hosszú kínlódásai közepette megalkotott operájának befejezetlen partitúráját, azonnal felismerte, hogy a karmester-kollégái által előadhatatlannak tartott és visszadobott műve, A katonák „hatalmas alkotás, csak a Wozzeck, a Lulu, valamint a Mózes és Áron nagyságához mérhető remekmű. (...) Ezeken kívül nem ismerek az évszázadban még egy olyan zenés színházi művet, amelynek ekkora ereje és hatása lenne.” (Budapestről némiképp szomorúan állapíthatjuk meg, hogy A kékszakállú herceg vára nem került bele a felsorolásba.) S ha egy évvel később a kölni ősbemutató nem is aratott kirobbanó sikert (Marie: Gáncs Edit, Wesener: Kelemen Zoltán), a kivételes mű lassan felbukkant azoknak a színházaknak a repertoárján – amelyek megengedhették maguknak az előadását. A Die Soldaten egykor lehetetlennek megbélyegzett előadói követelményei és megszólaltatásának körülményei közel hatvan évvel az ősbemutató után sem lettek egyszerűbbek. (Gielen a premier előtt éppúgy harminc zenekari próbát kért és kapott, mint például 1918-ban Egisto Tango A fából faragott királyfi esetében.)
Jelenet a kölni koncertből - fotó: ©Holger Talinski