Az 1911 decemberében megnyitott Népopera épülete (későbbiekben Városi Színház, Magyar Művelődés Háza, Erkel Színház) közel 75 évnyi operaházi üzemeltetés után 2025. január 1-én ismét kikerült az állami dalszínház tulajdonából. Az intézmény izgalmas és máig feltáratlan történetének első hangos (és szagos!) botrányának eredeti tudósítása Az Újság 1914. április 4-i számában jelent meg.
„Ma este a Böském czimű operett előadása alatt tüntetés volt a Népoperában. A népszerű operett egyes jelenete és énekszáma miatt tört ki a botrány, melyet a Szent Imre Egyesület tagjai rendeztek a színházban. A klerikális fiatalság és a keresztény szoczialisták napok óta tervezték, hogy nemtetszésüknek brutális módon fognak kifejezést adni. A tegnapi és mai nap folyamán összevásároltak százötven darab kedvezményes jegyet s a hatalmas nézőtér különböző soraiban helyezkedtek el. Amikor az előadás megkezdődött, itt-ott pisszegés, gyenge fütty hallatszott, ami a zsúfolásig megtelt nézőtéren kínos izgalmat okozott. A vihar jóval az előbb említett inczidens után tört ki, akkor, amikor a zárda előtti jelenetben a növendékek az »Oh szent Péterkém segíts!« czimű imát kezdték énekelni. A diákság erre a pillanatra várt s a mikor a cseppet sem kegyeletsértő czélzatu dal felhangzott, pokoli lármával fogadta, a mit a színházlátogató közönség tapssal és éljenzéssel igyekezett ellensúlyozni.
Mérei Adolf főrendező, aki a színpadon tartózkodott, a tüntetésre kivilágíttatta a nézőteret és felkérte az ügyeletes tisztviselőt, hogy a rendbontó elemeket távolíttassa el a színházból. Bartha Endre dr. rendőrkapitány a rajongókat távozásra hívta fel. A tüntetők azonban letagadták, hogy részük volt a fütyülésben, és a sípokat a székek alá dobálták, de hasztalan, mert a kapitány karhatalommal vitette ki őket a színházból. A karhatalmi beavatkozás természetesen nem ment simán. A tüntetők legnagyobb része tagadta, hogy rendzavaróan viselkedett volna, a közönség azonban a rendőrség segítségére sietett, s egymás után mutatták meg a rendőröknek a tüntetőket, akiknél meg is találták a sípokat. Közben egyes helyeken tettlegességre is került a sor. A közönség egy része megsokallotta a tüntetők lármáját és saját jószántából igyekezett a széksorok körül eltávolítani a lármázókat.
Mialatt a tüntetők egy részét kivezették, az emeleti erkélyről és két erkélypáholyból bűzbombákat hajigáltak a nézőtérre. A felháborodás óriási volt a közönség körében. Míg egy részük a szereplőket éljenezte és tapsolta, más részük hangos zajjal követelte a tüntetők eltávolítását. Az ügyeletes rendőrök Fasching rendőrfelügyelővel az élükön gyorsan meg is tisztították az erkélyt a tüntetőktől, míg Bartha rendőrkapitány a két páholyban ülőket igazoltatta. Ez alatt a földszinten ülő hölgyek illatszeres üvegcséik tartalmát szétlocsolva eloszlatták a bűzbombák kellemetlen szagát, s az előadás, mely egy pillanatra sem akadt meg, zavartalanul folyt tovább. A második és harmadik felvonás egyes jeleneteiben a még bent maradt tüntetők megkísérelték a rendzavarást, de a jó ízlésű közönség minden füttyszót tapsorkánba fojtott, s a tüntetőket saját maga adta a rendőrök kezébe.
A harmadik felvonásban a czigányverseny győzteseinek a sorában Rácz Marczi zenekara játszott. A közönség fergeteges lelkesedéssel ünnepelte a czigányokat, s a Böském slágerszámai után eljátszatta velük a Himnuszt is, melynek hangjába az egész nézőtér felállt és együtt énekelt Rácz Marczi zenekarával. (...)”
Gajáry István és Szomory Emil (Szomory Dezső öccse) Böském című ártalmatlan operettjét 1914. március 14-én mutatta be a Népopera Berky Lili és Gózon Gyula főszereplésével. A botrány a mű tizenkilencedik előadásán – az elsőn, melyre mérsékelt árú jegyeket árultak – történt (előzőleg Karácsonyi János nagyváradi kanonok módosításokat kért a librettón az ottani premier után). A tűntetőket (vagy legalábbis a megbízóikat) az operett zárdában játszódó jelenetei, a furlana nevű modern tánc, valamint Szent Péter vicces ábrázolása botránkoztatta meg. A „Le a valláspiszkolókkal! Le az erkölcstelenséggel! Le a szabadkőművesekkel!” jelszavak azonban az 1914-es Budapesten – és különösen egy operett előadásán – nem találtak értő fülekre. A rendőrség mintegy két tucat ifjút előállított, nevüket másnap közölték a lapok, de az esetnek semmilyen következményei és utórezgései nem lettek. A szervezkedéssel vádolt Egyetemi és Főiskolai Szent Imre-kör és a Központi Katolikus Legényegylet vezetőségei levélben határolódtak el az akciótól, és amellyel a napilapok sem foglalkoztak többet. A Népopera sikerrel játszotta tovább Böskémet a szezon végéig, 1914 nyarán pedig Gavrilo Pricip végzetes merénylete egy időre elhallgattatta a múzsákat...
