Míg a Royal Ballet of Flanders társulatának egyik része Antwerpenben C(H)OEURS című Alain Platel előadást csinálja, az együttes másik fele délutánonként buszra száll, hogy a 60 kilométerre fekvő Gentben adjon balett-estet. Az Opera Ballet Vlaanderen ugyanis mindkét belga város operaházát kiszolgálja. Antwerpen és Gent polgárai történelmileg nem igazán szívlelik egymást, többnyire még színházba sem hajlandók átjárni egymáshoz, ezért a flamand társulat némi utazgatás árán, de kétszer annyi előadásban tudja szórakoztatni a publikumot.
Palmos - fotó: © Filip Van Roe
A március közepén bemutatott két egyfelvonásos balett premierje Gentben volt, Antwerpenben egy hónappal később lesz látható. Az est első részében a görög Andonis Foniadakis 45 perces új koreográfiája, a Palmos szerepelt, melyet Active Child amerikai popzenész kellemes számaira készített. A klasszikus lépésekre építő, spicc cipős, pas de deux-kre és kisebb együttesekre épülő alkotás profi munka. Ragyogó időbeosztással, látványvilággal és világítással kiváló lehetőség az együttes nagyszerűen képzett, sokszínű táncosai képességeinek bemutatására. Igazi mai nagyvárosi lüktetés, az Európában oly népszerű nemi szerepek megkérdőjelezése, csipetnyi érzelem és erotika. Foniadakis nem akarja megváltani a világot, fájdalommentes kikapcsolódást ad hétköznap estére – ami cseppet sem lebecsülendő!
Half Life - fotó: © Filip Van Roe
Egészen más jellegű munka az est második részében látható Half Life, a Pesten sem ismeretlen Sharon Eyal alkotása. Az elektroakusztikus zenét ezúttal is az izraeli koreográfus (szerző)társa, Ori Lichtik szerezte. Az elképesztően szuflás, állandó apró, gépies mozgásokra épülő balett központi eleme a csoportdinamika. Minden táncos végig színpadon van, időnként egy-egy alak kiválik a csoportból, hogy aztán ismét elmerüljön a tömegben. A koreográfiát valamiféle nyomasztó földhözkötöttség jellemzi: a lábak szinte alig hagyják el a talajt, egyetlen ugrás (a klasszikus balett nélkülözhetetlen eleme) sem látható. Míg a Palmos a mai nagyváros és fiatalság lüktetését idézi meg, a Half Life valami sokkal ősibb, zsigeribb rétegekbe száll alá, feltett kérdése is – lehetséges-e menekvés a közösségből? – fájdalmasabb.
Half Life - fotó: © Filip Van Roe
Úgy tűnik, az elmúlt évtizedekben a Royal Ballet of Flandersnek sikerült kinevelnie egy értő, minden újra nyitott közönséget. Legalábbis erre enged következtetni az a hangos standing ovation, ami az Eyal-balett után a holtfáradt táncosokat köszöntötte. Minőségi munka, minőségi publikumnak.
