Krúdy Gyula volt az egyetlen, aki két írásában is releváns nyomot hagyott az utókornak arról a titokról, melyet talán egész Budapest suttogott annak idején. Hogy ki lehetett a gavallér, akinek támogatásával a húszesztendős kezdő énekesnő 1881-ben házat vehetett az akkor még igen kies Gellérthegyen, s aki egyúttal a születendő kislány, Szilágyi Ágota inkognitóba burkolódzó nemzője lehetett? Az apa neve a lány egyetlen hivatalos iratában sem szerepel. Krúdy, a századfordulós főváros rejtélyeinek ismerője nagy mesélő volt, történeteiből egy évszázad távlatából nem könnyű kibogozni, hol értek véget a tények és hol kezdődött a fantázia. Az akkor már visszavonult művésznőről két írásában emlékezett meg, 1923 karácsonyán A Magyarország emlékkönyvébe című tárcájában, illetve 1932-ben A számozatlan fiáker regényében.
Forrás: Operaház Emléktár