Néhány napja ünnepelte a zenei világ Leonard Bernstein születésének 99. évfordulóját. Noha a nagy muzsikus már több mint negyedszázada nincs köztünk, úgy tűnik, emléke ma is sokakban elevenen él, tanítói, karmesterei és zeneszerzői munkásságát itthon sem lepi por. Ennek oka lehet, hogy az amerikai karmester a politikai viszonyok ellenére meglepően gyakori vendég volt Budapesten. Első, 1945-ös látogatása máig legendaként él a köztudatban, de azok sem felejtik, akik utolsó, 1985-ös koncertje után a művészöltözőben részesei lehettek a muzsikus rögtönzött kiselőadásának.
Azt azonban talán senki sem tudta, hogy az első énekes, aki hatással volt Bernsteinre, Glickstein Izsó éppen Budapestről érkezett Bostonba. A kántor életéről nagyon keveset tudni, fia, a nemrég elhunyt jeles agykutató Mitch Glickstein (1931 – 2017) úgy hitte, apja, mielőtt a vallási szolgálat felé fordult, évekig az Operaház jeles tenoristája volt. Ennek azonban semmi nyoma, dalszínházunk krónikája – a más generációhoz tartozó Kelen Tiboron kívül – egyetlen kántort tart számon, Don Fuchs-t, akit Nikisch Artúr egy szellemes nyelvi játékkal Renardi művésznéven léptetett fel 1894-ben hét Parasztbecsület előadáson. Fuchs ezután évtizedeken keresztül Bécsben volt főkántor, majd New Yorkban hunyt el 1928-ban. Glickstein életútja is hasonló vonal mentén haladt.
Kisinyovban született (ma Chișinău, Moldova fővárosa), 1889. szeptember 20-án. Apja, Ezékiel előimádkozó volt, azonban rejtély, hogy már ekkoris Glickstein volt-e a vezetéknevük, vagy csak később vették fel. A hírhedt orosz pogromok elől a család – az anya Gittel és a gyerekek, magyarul: Izsó, Lajos, Jenő, Adolf és Eszter – Budapestig menekül. Itt a fiúk Közép-Európa leghíresebb kántorától, a Rumbach Sebestyén utcában működő, szintén Kisinyovból indult Bachmann Jakabtól (1846– 1905) és társaitól tanultak. Mitch Glickstein szerint apja előbb „Tzdelmark”, majd a „Tabuk Temple” – mely bizonyára a Dohány utca bűbájos fordítása – kántora lett. 1917-ben mindenesetre Celldömölkön (vélhetően ez lett Tzdelmark) bukkan fel, ekkor a derék Garai Izsó nevet viseli. Egy évvel később jelent meg az alábbi hírecske a Kemenesaljában: „Visszatérve a múlt évi műkedvelői előadásra, amely oly kellemes napokat szerzett nekünk az ifjúság összműködésének keretében, felkérjük Garai Izsó kántor urat és b. feleségét, hogy szíveskedjék ismét egy újabb darabot színre venni, amelyben a kellemes napok visszaérkezését várjuk. Tisztelettel Az ifjúság". Úgy tűnik, Garaiék tökéletesen asszimilálódtak a kisváros életébe. Ám néhány évvel később, 1921 februárjában ugyancsak a városi újság hirdet meghallgatást az eltávozott kántor helyére. Isidore Glicksteint – Amerikában általában ezt a nevet használta – 1923-ban Bostonban találjuk ahol 1947. április 17-i haláláig a Mishkan Tefila zsinagógában dolgozott, s többek között a Kántorok Szövetségének elnöke is volt egy ideig. Szép színű, kitűnően iskolázott lírai tenorjáról hat felvétel maradt a család birtokában, melyeket szerencsére közzé is tettek. A kántor elkötelezett cionista volt, kétszer a Szentföldre is ellátogatott. Emlékére unokája, Lisa Aimee Sturz készített szellemes bábelőadást, My Grandfater’s Prayers címmel.
A Mishkin Tefila az 1940-es években
Az Oroszországból menekült Bernstein család 1923-ban kezdett el a Mishkan Tefilába járni, ahol az öt éves Lennie – akiről egyik életrajzírója szellemesen megjegyezte, hogy mindig volt szeme a szép férfiakhoz – képzeletét azonnal megragadta Glickstein: „mesés kántor... nagyszerű zenész és gyönyörű ember, nagyon magas és méltóságteljes.” – nyilatkozta később. Glickstein mellett egy szintén Oroszországból indult zeneszerző-karmester működött, Solomon Braslavsky (1887 – 1975), „Ő írta az első zenét, amit valaha hallottam.” – emlékezett vissza Bernstein. Braslavsky és Glickstein új, európai alapokra helyezte a bostoni hitközség zenei életét, mely igen hamar egész New England leghíresebbje lett, a péntek esti istentiszteletek valóságos koncertekké váltak. Bernstein 1946-ban, immáron világhírű karmesterként egy levelében azt írja: „Kérem, mondja el Glickstein kántornak, hogy még mindig ő a kedvenc kántorom!” Hogy későbbi vallásos ihletettségű műveiben mennyire érződik Solomon Braslavsky hatása, izgalmas kutatási téma, a komponistával, akit csak Brasy-nak nevezett, annak haláláig kapcsolatban maradt.