Kisebb ünnepre vagyunk hivatalosak és nem tudjuk, mit vigyünk ismerősünknek? Ebben segíthetnek a Tandem Grafikai Stúdió ANNO sorozatának kiadványai. Évek óta csendben jelennek meg a kis négyzet alakú könyvecskék, külön érdekességük, hogy a nagy könyváruházakban nem hozzáférhetők, kizárólag apróbb boltokban találkozhatunk velük. Anno bűvszó alatt a sorozat összeállítói a legkülönfélébb egykor fontos, de mára eltűnt mindennapi és ünnepi tárgyaknak, apróságoknak próbálnak emléket állítani. Válogatásukban főleg az 1800-as évek közepétől a II. világháborúig terjedő időszakot vizsgálják. Néhány cím, a megjelentek közül: A „tavaly” női kalapdivat, Zászlótartók, Képes franczia mesék La Fontaine-től, Betét könyvek, A bicziklizés tekervényes múltja, Turistabot-jelvények, A kaczkiás bajusz. Az időszakot kedvelők minden valószínűség szerint örülnek bármelyik ízléses, szellemes és szórakoztató könyvecskének. Én mégsem ezek közül választottam. A sok fehér lapos kiadvány közül ugyanis egy unikum tűnt a legizgalmasabbnak: a Gramophone-lemezek című.
A komolyzene szeretete alapjaiban véve egy konzervatív hobbi, vagy létforma. Ennek egyik szinte megkerülhetetlen része a hangfelvétel-gyűjtés. A több mint egy évszázados bakelitlemezek és az mp3 lejátszók mikrokártyái között hatalmas a különbség. Tekinthetjük-e ezt a folyamatot egyértelmű fejlődésnek? A kezdetleges hangrögzítési-lejátszási minőségtől a mostani csodaerősítőkig, hangfalakig vitathatatlan az előrelépés. A kényelmi szempontok is jelentősen változtak, hiszen, most nem kell hárompercenként oldalakat cserélni, letörölgetni a követező lemezt, esetleg tűt váltani. Manapság egy pendrive-on elfér Wagner teljes életműve. Cserébe eltűnt a közösségi élmény varázsa. Egykor a szomszédok-barátok összegyűltek táncolni az aktuális gramofonslágerekre, vagy lemezeket hallgatni, megbeszélni, mi a különbség Toscanini és Furtwängler Örömódája között. Mára mindez személytelen lett. Nem beszélgetünk a zenéről, inkább fülhallgatóval kocogunk egy gondosan légkondicionált edzőterem futópadján.
Egyre kevesebb a megszállott, aki megpróbálja átmenteni a „régi világ” néhány általuk fontosnak ítélt értékét. Ilyen veszélyezettet értékek lettek az utóbbi évtizedekben a gramofonlemezek is. Macerásak, sercegnek, elkopnak, de milyen más érzés egy karosszékben ülve feltenni a százéves lejátszónkra egy lemezoldalt, mint a youtube-on ugyanazt meghallgatni. (Mindemellett nem lehetünk elég hálásak azoknak, akik kincseiket a videó-megosztón közzéteszik, és így annyi emberhez juttatják el azokat, amiről egykori készítőik álmodni sem mertek.)
Bajnai Klára és Simon Géza Gábor az egyik legnagyobb hazai gramofonlemez-gyűjtemény boldog tulajdonosai. Ők állították össze a könyv anyagát. Szigorúan kronológiában haladnak a felvételek kiadásának éve szerint, kizárólag magyar, és magyar vonatkozású lemezeket mutatnak be. Elképesztően változatosak ezek a címkék a puritántól a legdíszesebbig. Érdemes elgyönyörködni bennük, s elolvasni a hozzájuk tartozó szellemes leírásokat. S ha közben a felvételeket is meghallgatnánk, nagyrészük fellelhető itt!