A régi magyar színészek, mint Napoleon tábornokai, közlegényesen kezdték a pályát. Lendvay-tól Ujházi-ig mindegyik volt cédulahordó, kellékes és kórista. Alszeghy Kálmán, az Operaház főrendezője, kit most jubilálnak, szintén így futotta meg a pályáját. Operaénekesnek készült, s 1872 tavaszán beállt kóristának a Nemzeti Színházhoz. Ott volt Ney Dáviddal együtt vagy nyolc évig a basszusnál. E közben letette a tiszti vizsgálatot, de hadnaggyá csak akkor nevezték ki, mikor ügyelő lett. Alszeghy Kálmán volt az első színész-katonatiszt, s Ghiczy altábornagy olyan katonaerényeket födözött föl a fiatal hadnagyban, hogy személyesen kereste föl az akkori intendánst, Podmaniczky bárót.
- Vegye rá ezt a fiút, hogy aktiváltassa magát. Nagyon szép jövő vár rá, mondta a bárónak.
Podmaniczky nem ígért semmit, hanem tett. Hívatta Alszeghyt, meghosszabbította a szerződését s fölemeltette a fizetését, nehogy nehogy kedve kerekedjék fölvenni az uniformist. Ugy vélte, hogy a katonai erényeknek a színpadi hadviselésben is hasznát lehet venni.
Ügyelőnek is, főrendezőnek is Erkel Sándor ajánlatára nevezték ki. A nagy muzsikus hamar fölismerte Alszeghy Kálmánnak erre az állásra való kvalitásait. Az udvaron, a színpadon minden nap tapasztalta, hogy a fiatal basszista úgyszólván betéve tudja az egész operai játékrendet hangjegyesül, szövegestül és instrukcióstól együtt. Mint ügyelő, kezébe se vette a rendelkezésre bocsátott zongorakivonatot, hanem a melódiákat, recitativeket dúdolva járt-kel a kulisszák között s adta az utasításokat ritka zenei biztonsággal, mekanikus pontossággal.
Ennek az állásnak a betöltése nem közönséges idegrendszert és zenei érzéket kíván. Egy taktusnak az eltévesztése végzetessé válhat az előadásra, minden utasítás szervesen van összenőve a zenekar működésével. Érdemes megfigyelni Alszeghyt előadás közben. Örökös jókedvvel, mely néha csaknem pajkosságba csap, sétál a mozgó díszletek rengetegében. Üdvözli az intendánst, az igazgatót, rászól a rendetlenkedő statisztákra, mókázik a kóristákkal s a szükséges pillanatban harsányan kiáltja az utasításokat, fájdalom, néha három nyelven is egymás után:Ennek az állásnak a betöltése nem közönséges idegrendszert és zenei érzéket kíván. Egy taktusnak az eltévesztése végzetessé válhat az előadásra, minden utasítás szervesen van összenőve a zenekar működésével. Érdemes megfigyelni Alszeghyt előadás közben. Örökös jókedvvel, mely néha csaknem pajkosságba csap, sétál a mozgó díszletek rengetegében. Üdvözli az intendánst, az igazgatót, rászól a rendetlenkedő statisztákra, mókázik a kóristákkal s a szükséges pillanatban harsányan kiáltja az utasításokat, fájdalom, néha három nyelven is egymás után:
- Presto signora! Jetzt gnädige Frau! Vigyázz, egy-kettő, be!
Minden taktus átrezg idegein, minden átszűrődik fülein. Egy pillanatra sem szabad elernyednie, különben mindent kockáztat. És ez így tart szakadatlanul nap-nap után. De Alszeghy bámulatos fizikuma győzi a nehéz, idegtipró munkát. Még vidámságában sem tesz kárt. A nehézkes, bábeli nyelvviszonyok közt élő operai világban ő képviseli a bohém-derűt. Jelző, éles füttye, raccsoló szava egész nap hangzik, mint az örök mozdonyé.
De egyszer mégis elhallgatott. Egy golyó néhány hétre elnémította szavát. Velemi Kijóczky nevezetű, elbocsátott színpadi munkás tíz évvel ezelőtt megleste az Opera előtt s revolverrel rálőtt. A golyó megcsúszott a kilencedik oldalbordán s nem tett komoly kárt a derék emberben. Ekkor tűnt ki, hogy milyen népszerűsége van Alszeghy Kálmánnak az énekes világban lefelé és fölfelé. A sebesülés napján késő éjjelig az egész operai személyzet ott rostokolt a sérült főrendező lakásán, a folyosón, a lépcsőházban s a kapualjában. Nem mentek el addig, míg Kovács professzor, ki a sebet megvizsgálta, ki nem jelentette, hogy nincs komoly baja a főrendezőnek.
Föl is épült három hét után, s egykori szűkebb kollégái, a kóristák ragadták meg az alkalmat először, hogy örömüknek kifejezést adjanak. Fényes bankettet rendeztek tiszteletére. Ez volt az első nyilvános ünneplése. A mai harminc évi hű, becsületes és érdemekben jelentős szolgálat után a második. Hogy érdemeinek méltatásánál számokat is szerepeltessünk, csak annyit említünk föl, hogy főrendezői működése alatt több mint 80 operát állított a színpadra, a színpadi teknikának olyan tudásával és olyan rendezői ötletességgel, hogy némelyiket a külföld mintául fogadták el.
Mindez érthetővé teszi a komolyabb érdeklődést, melyet ez a jubileum általánosan ébreszt.
Alszeghy Kálmán főrendező jubileuma két részben fog lefolyni. Kedden este a Fedóra című opera bemutató előadása előtt este hat órakor az Operaház színpadán fogja ünnepelni az igazgatóság és a személyzet; ekkor történik a jubiláns hivatalos üdvözlése s a koszorúk és emléktárgyak ünnepélyes átadása, szerdán este kilenc órakor pedig a Royal-szálló dísztermében tartják az ünnepi bankettet. Mindkét alkalomra kaphatnak meghívót az Operaházban székelő bizottságnál azok, a kiknek tévedésből nem küldtek. A bankettre a teríték ára 6 korona.
Magyar Hírlap, 1902, május 25.
Fotó: Operaház, Archívum