Anthes rosszul köti a regisztereket
Saját tudósítónktól
Hazai műintézeteink közül most leginkább a Kovaldot és az Operát támadják. Minthogy a nemzeti kultúra ügye mindennél fontosabb, elhatároztam, hogy személyesen szerzek meggyőződést az Opera ellen fölhozott vádak igazságáról és elmentem a tegnap esti előadásra. A véletlen szerencse folytán két zenekritikus mögé kerültem és ennek köszönhetem hogy már az előadás kezdetén szenzációs fölfedezést sikerült tennem.
- Az Anthes ma rosszul köti a regisztereket – mondta az egyik zenekritikus a másiknak.
Fölnéztem a színpadra és megdöbbenve konstatáltam, hogy a kritikusnak igaza van. Az állam pénzén drágán beszerzett regisztereket Anthes hanyagul és lazán kötötte meg. Nem tudtam többé nyugodtan ülni a helyemen, mert mindig arra kellett gondolnom, hogy mi lesz, ha a lazán összekötött regiszterek összedőlnek? Teremtő isten, micsoda szerencsétlenség támad itt! Halál és vér az Operában, és mindez azért, mert Mészáros Imre igazgató a regiszterek kötését nem bízta a tapasztalt műszaki személyzetre, hanem spórolás szempontjából Anthest bízta meg ezzel a munkával.
Szerettem volna inteni Anthesnek, hogy vigyázzon a regiszterekre és aggodalmamat osztották a zenekritikusok is, mert fejcsóválva néztek egymásra.
- Hogy ez a ház még nem dűlt össze! – sóhajtott az egyik.
Teremtő isten – gondoltam magamban rémülten – nem is tudtam, hogy ilyen közvetlen közel van a veszedelem. Mert koncedálom, hogy Anthes rosszul kötötte össze a regisztereket, de azt látni kéne a személyzetnek is! Ha mi innét a nézőtérről gugger nélkül kivehetjük a hibát, odafönn pláne észre kell venniük.
Közben az előadás folyt tovább, a közönség pedig mit sem sejt a közelgő katasztrófából. Valami ismeretlen erő engem is leszorított a helyemre, pedig szerettem volna fölugrani, hogy tele torokkal kiabáljam szét a hatalmas színházban:
- Uraim, meneküljenek, Anthes rosszul kötötte meg a regisztereket!
Fokról-fokra vált veszedelmesebbé a helyzet. Az egyik zenekritikus fölállt és távozni készült.
- Nem bírom tovább! – mondta sápadtan – futok innét. Lesz gondom rá, hogy az Opera megint megkapja a magáét. Gyilkos cikket fogok írni.
- Uram – vágtam közbe energikusan – itt ezrekről van szó. Nem írni, hanem tenni kell.
- Hát mit tegyek? – kérdezte a zenekritikus.
- Szólni kell a regiszterek miatt az inspekciós rendőrtisztviselőnek. Ő majd intézkedik.
A zenekritikus hálás mosolylyal nézett rám.
- Csakugyan – mondta – ez volna a leghelyesebb megoldás. Az inspekciós bevezényelné a lovasrendőröket és szétverné az egész bandát…
Az előadás, isten csodájára, minden baj nélkül véget ért, de az ügyet mégsem hagyhattam szó nélkül. Amikor ezrek életéről van szó, az Opera igazgatósága a regisztereket nem bízhatja egy hanyag művészre. Ezen állapoton sürgősen segíteni kell. Figyelmeztetjük magát a kultuszminisztert, gróf Zichy Jánost, hogy a botrányos figyelmetlenségért azonnal vonja felelősségre Mészáros Imrét. Hogy Ballingnak mennyi szerepe volt a mulasztás körül, azt még nem sikerült megállapítanunk, de lesz rá alkalmunk az ő működését is figyelemmel kísérni. Teljes reorganizációt követelünk az Operában, mert ma Anthes köti rosszul a regisztereket, holnap Takács Mihály teheti ugyanezt, vagy Arányi Dezső. Márpedig az ország legdrágább műintézetét nem azért szerelték föl regiszterekkel, hogy hozzá nem értő művészekkel állandó veszedelemben tartsák az Opera közönségét.
Kö.
1911. december 3. Független Magyarország