„Most, amikor a fiatal, népi demokratikus Magyarország kormányzata, Szeged város tanácsa, a párt támogatásával fölújítja az ünnepi játékokat, nyilvánvaló, hogy a színvonal csak egyenes folytatása lehet, sőt a színpadtechnika, az akusztika, a színpadi világítás hatásainak fejlődése folytán még nagyobb felkészültséggel kell az előadások megszervezéséhez hozzányúlni”
– írta Vaszy Viktor a Délmagyarországban. Húsz év csend után elsősorban az ő kitartó munkájának köszönhetően szerveződött újjá a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az akkori Beloiannisz téren először a Hunyadi László csendült fel, 1959. július 25-én. Ekkor készült el a tér végéig húzódó hatalmas fa nézőtér, ami egészen 1994-ig állt. Az előadásokon hazai és nemzetközi kiválóságok léptek fel a helyi erők mellett. Hunyadi László természetesen a város kedvence, Simándy József volt, aki a háború után itt kezdte karrierjét. Az első évben bemutatták a János vitézt Sárdy Jánossal, Házy Erzsébettel, Fodor Jánossal, Gobbi Hildával és Rajz Jánossal, az akkor pályakezdő Szinetár Miklós rendezésében. Három estén vendégszerepelt a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Opera- és Balettszínház Pugni – Burmejszer Eszmeraldájával, ami tudtommal azóta sem volt látható Magyarországon. Fellépett az Állami Népi Együttes, a Nemzeti Színház Kós Károly Budai Nagy Antal című színművét mutatta be, címszerepben Bessenyei Ferenccel.
1960-ban a Hunyadi mellett bemutatták Farkas Ferenc népszerű daljátékát, a Csínom Palkót, a moszkvaiak egy Jeanne d’Arc balettel vendégszerepeltek, parádés szereposztásban – Básti Lajos, Lukács Margit, Ungvári László – Major Tamás rendezésében került színre Az ember tragédiája. 1961-ben Ilosfalvy Róbert debütál Hunyadiként, először játsszák a Bánk bánt, természetesen Simándyval, a Bolsoj Balett A kővirágot hozza Szegedre. Ekkorra világosan látszott, hogy a hivatalos kultúrpolitika milyen irányvonalat jelölt ki a Szabadtéri Játékoknak. A dolgozó néptömegek pár forintért a magyar irodalom és operairodalom gyöngyszemeiben gyönyörködhetnek (ez nemsokára ki fog bővülni az egyetemes operakultúra mesterműveivel). Ekkoriban a vasút fillérekbe került, így az ország minden tájáról ezrek zarándokoltak el halászlevet és sült kolbászt enni, evezni és napozni egy jót, majd meghallgatni valami emelkedett remekművet. Teljesítették a kitűzött célt, miszerint a város Kelet és Nyugat találkozóhelye lett.
Az 1962-es év szenzációja a fekete bőrű Aida, Margaret Tynes, és ekkor költözik először Szegedre az Operaház balettegyüttese; akik a Párizs lángját adják elő. A következő nyáron mutatják be a Pesten sikert aratott Erkel-opust, a Brankovics Györgyöt, A cigánybárót, A trubadúrt nemzetközi szereposztásban és játszanak először Shakespeare-t, a Szentivánéji álmot. 1964 újabb Farkas Ferenc bemutatót hozott, a Vidróczkit, és színre kerül Honegger látványos Johannája, valamint A fából faragott királyfi, Eck Imre koreográfiájában. A következő nyár legmegdöbbentőbb eseménye a West Side Story amerikai közreműködőkkel. 1966-ban szerepel először a Szabadtéren a Faust és a Grúz Állami Opera- és Balettszínház, 1967-ben Vámos László legendás Hamlet rendezése Gábor Miklóssal és a Don Carlos, melyben először lépett fel Gregor József, V. Károlyként. Következő évben a lettek hozták A hattyúk tavát, az Aida balett-betétjének szólistája pedig az ország szexbálványa, Medveczky Ilona volt. Meglepő módon 1969-ig kellett várni, hogy színre kerüljön a Carmen, 1970-ben szólalt meg újra a Parasztbecsület, - ezúttal természetesen a Bajazzók testvérdarabjaként – a következő nyáron a Borisz Gudunov – Nikolai Gjuzelevvel a címszerepben, és Seregi egyik legnépszerűbb balettje, a Spartacus.
1972-ben a bolognai Teatro Communale vendégszerepelt az Otellóval, a Rómeós és Júlia főszerepeiben két ifjú színész, Kalocsay Miklós és Kútvölgyi Erzsébet mutatkozott be. A következő nyáron a Belgrádi Opera volt Szeged vendége, ők az Igor herceget és a Normát hozták, Pestről a Porgy és Bess érkezett. 1975-ben először csendül fel a Fidelio, következő nyáron Nabucco. 1978-ban szerepel először Katona József Bánk bánja a Szabadtérin, a címszerepben természetesen Bessenyei Ferenccel, aki előző évben Lear királyt alakította. A nyár szomorú eseménye, hogy az augusztus 5-ei Hunyadi László előadás volt Vaszy Viktor utolsó nyári vezénylése. Az újjáalapító-karnagy nem kevesebb, mint 76 estén állt kint a zenekar előtt. 1979-ben egy ifjú szegedi lány mutatkozott be A végzet hatalmában, Tokody Ilona, partnerei Ilosfalvy Róbert, Szergej Lejferkusz és Gregor József voltak.
Szeged legnépszerűbb basszistája a következős nyáron parádés lehetőséget kapott, a szabadtérre nem igazán való Falstaff címszerepében lubickolhatott. Az 1981-es nyár nagyszabású vállalkozása volt az Ivan Szuszanyin előadása Vagyim Milkov rendezésében, aki jópár évvel később a pesti Pikk dámát színpadra állítja majd, a címszereplő Jevgenyij Nyeszterenko. 1983-ban a leningrádi Kirov Balett a Giselle-lel és gálával vendégszerepel. 1984 nagy szenzációja az István, a király. Emellett eltörpül az a véleményem szerint fontos vállalkozás, hogy sok évtized után elővették Kacsoh Pongrác elfeledett operettjét, a Rákóczit. A következő nyáron ismét egy szokatlan opera kerül színre, bizonyára Oberfrank Géza sugallatára, A varázsfuvola. Új János vitézt is avat a szezon, az eredeti darabot pop-dal-játék meghatározással játsszák, Varga Miklóssal a címszerepben. A következő évben újabb rockszínházas produkció érkezik, a Jézus Krisztus Szupersztár, az operát a Tosca képviseli, Dénes Zsuzsannával a címszerepben. 1987-ben nyílik meg az Újszegedi Szabadtéri Színpad. A Tisza túlpartján főleg prózai előadásokat játszanak és könnyűzenei koncerteket tartanak a párszázas nézőtér előtt. Már az előző nyáron is bemutattattak kamaradarabokat a Városháza udvarán. az 1988-as Don Carlos produkciót Ruszt József rendezte, a főszerepekben olyan ifjú olasz énekesek léptek fel, mint Francesco Ellero d’Artegna és Marcello Giordani.
