„Amikor a Templom téri építkezés állványai még álltak, Klebelsberg fantáziájában felbukkant az ötlet, hogy a gyönyörű zárt téren szabadtéri előadásokat lehet rendezni. Az ötletet a salzburgi játékok adták, de gondolt a veneziai és a veronai hasonló törekvésekre is. A gondolat nagyon egészségesnek bizonyult: az egyetemi és az egyházi épületekből nyújtott foglalat, a fogadalmi templom hatalmas bejárója és égbe menő két tornya eszményi szabadtéri színpadkeretet alkottak. 1931 májusában egyik cikkében Klebelsberg már azt is jelentheti, hogy egy nemzetközi társaság ajánlatot tett a szegedi játékok megrendezésére… 1931 májusában miniszteriális bizottság döntötte el Voinovich Géza Magyar Passiójának színrehozatalát.”
Olvashatjuk Huszti József: Gróf Klebelsberg Kuno életműve című 1942-es könyvében.
Szeged városának jelentősége a Trianon által megcsonkított Magyarország lassú feléledésével növekedett meg. Az elcsatolt erdélyi központok – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó - „helyére” dél-keleti bástyaként erősítették meg. A háború utáni nemzeti kultúrfölény eszméjének talán legjelentősebb haszonélvezője lett a Tisza parti város. 1930. október 24-én szentelték fel Klebelsberg Kunó – a legendás vallás- és közoktatásügyi miniszter – büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnokot. A következő nyáron, pontosan 1931. július 13-án gyúltak ki először a fények a Dóm téren ácsolt nézőtéren. Ekkor a kor jeles közéleti személyisége, Voinovich Géza kormányfőtanácsos színműve, a Magyar Passió került színre. Az előadás a pesti Nemzeti Színház márciusban bemutatott előadásának volt látványosan kibővített változata, melyet Heveri Sándor rendezett, a főszerepekben honi színjátszás kiválóságai voltak láthatók, Lehotay Árpád és Cs. Aczél Ilona vezetésével.
1932-ben, nagyobb nézőtér hiányában, Offenbach Szép Helénáját a Tisza-parti Stefánia sétányon mutatták be. Azután 1933 júliusában a helyi katonaság a Dóm téren felállított egy 2500 ülő- és 2000 állóhelyet magában foglaló nézőteret. Innen számítható a Szegedi Szabadtéri Játékok tényleges megszületése. Ekkor volt az első Ember tragédiája széria, ekkor a legendás szegedi direktor, Hont Ferenc rendezésében, Nemzeti színházi színészekkel. A következő évi Tragédiát Bánffy Miklós és Oláh Gusztáv neve fémjelzi, Lehotay Árpád, Tőkés Anna és Csortos Gyula főszereplésével. A következő nyáron kerül sor az első operaelőadásra, a Parasztbecsületet adják részben olasz énekesekkel, az előadást maga a szerző, Pietro Mascagni vezényelte. Az este másik felében Hubay Jenő háború előtt népszerű egyfelvonásosát, A cremonai hegedűst játszották. Ugyanebben az évben egy különleges helyszínen, az újszegedi uszoda viziszínpadán adták elő Ercole Luigi Morselli: Glaukos című színművét. 1936-ban a szokásos Madách mű mellett Herczeg Ferenc Bizánca volt műsoron, és a szabadtéri játékok történetének első operettje, a János vitéz. Az előadást egy 22 éves szegedi karmester, Fricsay Ferenc vezénylete, a főszereplők Palló Imre és Réthy Eszter voltak. 1938-ban láthatta először a Dóm tér közönsége a Háry Jánost Nádasdy Kálmán rendezésében, az ősbemutató szereplőivel, Palló Imrével és Nagy Izabellával. Ugyancsak ekkor csendült fel először a Turandot, címszerepben Gina Cigna-val. Az 1939-es a háború előtti utolsó szegedi nyár, melynek szenzációja az Aida. A szezon repertoárjába bizonyára nem tudatosan, de mindenképpen jelképesen ismét bekerült a Magyar Passió.
