Létezett valaha a Zeneműkiadó, aminek az volt az államilag ráosztott szerepe, hogy komolyzenei tárgyú könyveket jelentessen meg. A felső irányítás megszűnésével, a cég Editio Musica Budapest néven kottakiadásra szakosodott, a könyvkiadásban jelentős űrt hagyva maga után. Jó, ha egy tucat valóban fontos-érdekes zenés színházi könyv jelent meg hazánkban az elmúlt húsz évben. Miközben azon siránkozunk, hogy mennyire csökken a komolyzene barátainak száma, mennyire elöregszik a közönség, azt sem ártana végiggondolnunk, hogy hány olyan olvasmányos kiadvány jutott el hozzájuk, ami felkeltheti-fenntarthatja érdeklődésüket.
Caruso
Senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni!
40 év a 38. szélességi fokon
2011.06.17. 16:07 caruso_
Évszázadok óta igen keresett olvasmányok a naplók és a visszaemlékezések. Egy-egy korszak neves tanúja, - vagy névtelen statisztája - érdekes, egyedi képet nyújthat akár tudományos, akár bulvár megközelítéssel a letűnt korokról. A Holnap Kiadó jó érzékel, az évadvégi uborkaszezon beálltával jelentette meg Krénusz József (a Metropolitan Opera nyugalmazott nézőtéri felügyelője) memoárkötetét, Negyven év a Metropolitan Operában címmel, melyet Csermák Zoltán szerkesztői segítségével állított össze.
Krénusz – erről talán ő maga sem tud – régóta legendás személyiség a hazai operalátogatók között, mint afféle New York-i Michel Gyarmathy. Hírét ismerték jól a városba látogató magyarok, tudták, hogy mindig szívesen segít a MET küszöbén toporogó honfitársainak. Ahogy rövid életrajzából megtudjuk ’56-os disszidensként érkezett az ígéret földjére, ahol némi kitérő után, az egyetem mellett esti kiegészítő keresetként kezdett el a Metropolitanben jegyszedőként dolgozni. Rövidesen felfigyeltek az ambiciózus fiúra, és idővel ő lett a nézőtér korlátlan ura. Furcsa egy szakma a nézőtéri felügyelőé, sok színházi munkához hasonlóan ezt sem tanítják sehol. Definiálhatatlan, mi kell ahhoz, hogy az ember jó szakember legyen, színház ismeret és szeretet, jó kommunikációs képesség, nyelvismeret. Krénusz ezeknek minden bizonnyal mestere volt, különben nem szolgálhatott volna ennyi eredményes évet a világ egyik legkomolyabb dalszínházában. Irodája – ahogy az egyik fejezetben találóan megjegyzi – „a koreai 38. szélességi fokon”, a színpad és a nézőtér közti demarkációs vonalon fekszik, ő az összekötő kapocs a két világ között. Nemcsak a nézők látogatták problémáikkal, hanem többek között maga Pavarotti is Joe Krénusz híres kávéját itta előadásai szüneteiben.
Természetes, hogy a remek társasági ember, aki négy évtizedet élt az egyik legizgalmasabb operaházban, számtalan emléket halmozott fel. Nagyszerű dolog, hogy most, amikor lassan visszaköltözik Magyarországra, ideje és energiája van, tollba mondja az emlékeit. Végre egy könyv, ami bepillantást enged egy külhoni színház mindennapjaiba, méltó folytatása, kiegészítője Rudolf Bing és Carelli Gábor hasonló témájú régóta csak antikváriumokban fellelhető kötetinek. A kellemes stílusban megírt memoár igazi hiánypótló a hazai könyvpiacon. Krénusz valahol azt mondta, hogy négy kötetet is meg tudna tölteni visszaemlékezéseivel. Becsukva az utolsó oldalt, én is így érzem. Éppen ezért nem mindig értem a válogatás, a szerkesztés alapelvit. Például még sehol sem jelent meg ilyen teljes leírás a MET-ben fellépett magyar és magyar származású művészekről. Ennek a felelősségnek tudatban nem értem, mért nem teljes a lista. Vagy mit keres egy rosszul sikerült beszélgetés a két szerző között a kötet közepén? Negyven év alatt szinte minden jelentős énekessel, aki megfordult New Yorkban találkozott Krénusz, többekkel jó barátságban is volt. Nem egészen világos számomra, hogy mi alapján szentel egy-egy fejezetet az adott művészeknek. Mért került bele valaki, és mért nem emlékszik meg másokról, akik szintén jelentős szerepet játszottak el elmúlt évtizedek operaéletében. S végül kiadványnak nem ártott volna még egy korrektor, gyakoriak és bosszantóak a helyesírási és név elírási hibák. Összességében mégis öröm a szép fotókkal bőségesen illusztrált könyvet lapozgatni, nyári estéken, vagy nyaralás közben igen élvezetes olvasmány!
1 komment
Címkék: opera könyv Metropolitan Opera New York Krénusz József
A bejegyzés trackback címe:
https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/2992821
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kataliszt 2011.08.14. 14:18:39
Csak egy apró kiegészítés: régebbi zenei (és más) könyveket a könyvtárakban is eredményesen fel lehet találni!!!