Weidinger bácsi, a tapsoncok királya

2020.04.17. 11:44 caruso_

weidinger_henrik1a.jpgHogy kik voltak azok a tapsoncok, klakőrök, bértapsolók? Zömében olyan fiatalemberek, akik azzal tettek szert némi zsebpénzre, hogy megtámogatták a művészek esti sikerét. Az efféle rásegítés ugyan nem egészen etikus, de nem törvénysértő, sőt az sem biztos, hogy feltétlenül kártékony. Az is megállapodás kérdése volt, hogy kaptak-e egyáltalán az ifjak néhány forintot, vagy az ingyenjegy is meghozta kedvüket a lelkesedéshez. Ha voltak is a klakknak bármiféle szabályai, azt nem hagyományozták az utókorra. Egykori tevékenységük szinte feledésbe merült, egyetlen név maradt fenn itthon az idő rostáján, az 1910 decemberében elhunyt Weidinger Henriké. Évtizedeken keresztül ő irányította a Nemzeti Színház, majd az Operaház bértapsolóit. A klakőrség természetesen nem volt hivatalos állás, főhősünk tevékenységét is inkább eltűrték, mint támogatták. Egy letűnt színházi világ jellegzetes, és igencsak ellentmondásos alakja Weidinger. Életében rengeteget átkozták és gúnyolódtak rajta, majd – ahogy ez már lenni szokott – halála után emlékezetét nosztalgiával vegyes legendákba burkolták.

Weidinger bácsi – még 50 éves se volt, de már bácsiként vonult be a köztudatba – élettörténetének egyetlen hiteles forrása az az interjú, amelyet a halála előtti évben adott Szomory Emilnek. A jeles író később Auschwitzban elpusztított, Sorry álnéven publikáló öccsét nemcsak bizalmába fogadta a veterán tapsonc, hanem két vaskos üzleti könyvét is ráhagyományozta. Ezek a bizonyára tanulságos dokumentumok, miként Weidinger páratlan dedikált fotógyűjteménye is, elkallódtak.

A klakk-király a Bács-Bodrog megyei (ma Vajdaság) Kúlán született, vélhetően 1841-ben. Bár gyerekkorától rajongott a színházért, sőt színész szeretett volna lenni, Pestre kerülve Hégner Dávid jól menő rövidáru-kereskedésében lett kifutófiú. A cég boltja a Landstrasse 14. alatt, a Nemzeti Színházzal átellenben volt, így nem csoda, hogy számos színésznő vásárolt ott, hiszen akkoriban a jelmezeikről többé-kevésbé maguknak kellett gondoskodniuk. A betérő művészeket igyekezett Weidinger kiszolgálni és így a bizalmukba férkőzni. Az ifjúból idővel segéd lett, sőt, Héger annyira elégedett volt a munkájával, hogy 1870-ben hozzáadta egyik lányát, Terézt.

 weidinger_henrik3a.jpg

Weidinger ezek után önállósította magát, és megpróbálta a régi kuncsaftokat átcsábítani a saját divatáru-kereskedésébe, melyet előbb az Úri, majd a Hatvani utcában rendezett be. Neve eközben rendre feltűnik a Nemzeti Színház Nyugdíjintézetének adakozóilistáján, sőt 1872-ben 200 forintos tőkével többek között Paulay Ede és Szigligeti Ede mellett egyike lesz a Népszínház alapítóinak. Radnótfáy Sámuel intendáns szimpatizált a művészetpártoló rőfössel, és kinevezte a Nemzeti Színház hivatalos szállítójává. Weidinger menten új cégtáblát csináltatott, ám az együttműködés nem lett hosszú életű, az újságok már 1873-ban a ruhaanyagokkal való visszaélésekről és túlszámlázásokról cikkeztek. Ekkoriban azonban egy új karrier-lehetőség bukkant fel a cégvezető szeme előtt, mely megváltoztatta az életét. Benza Ida, a kor jeles primadonnája, bécsi, olasz- és oroszországi sikerek után 1872-ben úgy döntött, hogy Pesten telepedik le. A művésznő a premierje előtti napon állítólag így szólt a színházi szállítóhoz: „Nézze Weidinger, én Muszkaországban úgy megszoktam a klakkot, hogy már nem is tudok nélküle exisztálni. Ezt meg kell honosítani itt is. Itt van egy csomó jegy, ossza szét az ismerősei között, jöjjön el maga is, és minden nagyjelenetem után kezdjenek tapsolni. Csak mentül erősebben. Érti?” Benza Ida legnagyobb megelégedésére Weidinger úr értette a feladatot és hatalmas tenyerével munkához is látott.

 nemzeti_szinhaz_1892_utan.jpgA régi Nemzeti Színház az 1890-es években

Ámde nemcsak tapsoncként állt a művésznő szolgálatára, a szoprán ugyanis vele intéztette a diszkrétebb pénzügyeit. Weidinger híre gyorsan elterjedt színészkörökben, és egyre többen vették igénybe segítségét – mindkét minőségében. „Én voltam a pénzügyminiszterük, én szereztem pénzt, én rendeztem az ügyeiket, (…) a színészekért váltójótállást vállaltam.” Úgy tűnik, Weidinger mindenáron tényezővé akart válni a művészvilágban és ezért az anyagi áldozatokat sem sajnálta. Mivel pedig a kor színészei és énekesei állandó pénzzavarral küzdöttek, ezeket a gyakran kényes ügyeket is kezelte a klakkfőnök. Nyilvánvaló, hogy igen diszkréten kellett a bankoknál eljárnia, hiszen országosan ismert nevekről volt szó. Hosszú távon rengeteget veszített az üzleteken, fokozatosan elszegényedett, miközben szekrényében halomban álltak a kifizetetlen váltók, melyek miatt egyszer perbe is keveredett Újházi Edével. Nem lehetett kérdés, hogy a bíróság a nagytekintélyű színésznek adott igazat „az uzsorás” rőfössel szemben.

 weidinger_henrik4_1871a.jpg

Ahogy a színház-szenvedély Weidingert egyre jobban hatalmába kerítette, egyre inkább elhanyagolta boltját. Addig azonban könnyen játszhatott a pénzzel, ameddig mögötte állt Hégner Dávid, aki 1897-ben hat nagy pesti bérház tulajdonosaként hunyt el. A meggazdagodott mecénás utolsó éveit családi tragédiák árnyékolták be, mindkét lányát gyámság alá kellett helyezni, Ede fiát váltóhamisítás miatt ítélték el, míg a másik fiú, Izidor, a kolozsvári zsinagóga tervezője, öngyilkos lett. A vagyon így az özvegyre és a két sógorra, Weidingerre, illetve a tehetős operarajongó Friedmann Sándorra szállt. Végül hosszú pereskedések után Friedmann kedvenc unokaöccse, Beck Vilmos, a jeles bariton örökölt mindent. „Nincs nekem semmim, csak az, ami járadékot kapunk, a feleségem meg én. Nem sok, de elég. Tudja, én egy jó bolond vagyok.” – állapította meg rezignáltan élete vége felé a tapsfőnök.

 weidinger_henrik5_1872a.jpg

Az Operaház megnyitásával Weidinger bácsi is székhelyet váltott. „Itt volt elsősorban a balett, a primaballerinák, akik rendes havi fixumot fizettek a tapsolásért. Perotti, Bartolucci, Scomparini és a többiek mind, nem is fogadták el az ingyen szolgálatot, annál is kevésbé, mert tudták, hogy nekem is pénzembe van.” De nemcsak a hazai énekeseknek dolgozott, a vendégeknek is. Ha egy impresszárió nem kereste meg előre, maga ment fel a művészek hotelszobájába megbeszélni a részleteket. Ekkoriban már előfordult, hogy jegyigényeivel egyenesen az intendánsokhoz fordult. Podmaniczky báró szükségesnek tartotta a bértapsot, maga adta a belépőket, míg utóda, Keglevich István ezt megtagadta. Weidinger válaszképp minden este megvette drága földszinti helyét és megüzente a grófnak: „Én tovább leszek itt tapsfőnök, mint Ön intendáns.” Úgy is lett.

 operahaz_epulete.jpg

Tapsoncai között előfordult tanárjelölt, állatorvos, banktisztviselő, jogász, papnövendék és kereskedő is. A legnevesebb közöttük, az ifjú Füst Milán nosztalgiával emlékezett vissza az Operaházban töltött estékre, mint írta, „szolgálataiért” csak tiszteletjegyet kapott, pénzt sosem. „Animálni kell a közönséget. Vannak színházi esték, melyeket úgy kidolgozok, mint egy hadvezér a háborút. Tudom, hogy melyik előadáshoz, melyik színészhez, színésznőhöz hány jegy kell. Aztán el kell helyezni az embereket. Tíz, tizenötöt az emeleteken, hármat-négyet a földszinten, sőt néha páholyokban is.” Miután gondosan kiosztotta a jegyeket, a legendásan elhanyagolt külsejű Weidinger úr egyre inkább megkopó felöltőjében elfoglalta törzshelyét a földszinti balközép utolsó sorának szélén. A széket bizonyára hosszas kísérletezés után választotta ki, itt láthattak rá legjobban a színház különböző pontjain elhelyezett emberei. A tapsokat ő indította, dirigálva a szertartást, melynek jelzéseit a klakőröknek pontosan követni kellett. Bár kezdetben gyakran felhánytorgatták a kritikusok, valamint a Borsszem Jankó és a Kakas Márton élclapok szerzői, hogy össze-vissza tapsol és fogalma sincs a darabokról, idővel beletanult a mesterségbe. Interjújában büszkén emlegette, hogy 83 darabot ismer kívülről – amit nyilvánvalóan úgy értett, ezekben tudta pontosan, kit, mikor kell éltetni.

 operahaz3.jpg

De vajon jó-e bármire a klakk, ami valójában nem több, mint színház a színházban. Az énekesek, a vezetőség és a kritikusok pontosan tudják, hogy ez nem a valós közönség reakciója. Sőt, az indokolatlan lelkesedés a hétköznapi nézőket is bosszanthatja. Azt ma már nem lehet megállapítani, hogy a közönséget mennyire befolyásolta az ítészek szerint nagyon is átlátszó bértaps. A szakma a maga részéről rendre hadat üzent a klakőröknek. „Amit azonban ma produkált Weidinger úr és teljes hadi létszámban kivonult gárdája, az már mégis csak több az elviselhetőnél. Valóságos terrorizálása ez a fizető publikumnak, amely ma több ízben adott kifejezést méltó felháborodásának.” – írta 1898-ban egy kritikus. Akadt ennél harciasabb megnyilvánulás is: „E sorok írója tisztelettel arra kéri tekintetes Weidinger urat, hogy szélső helyétől számítva ebbe a sorba hat helyre ne ültessen klakőröket. Mert hat lövetűvel rendelkezve, éppen hat olyan klakőrt leszünk kénytelenek lelőni, akik a gixereket különös előszeretettel tapsolják meg.” Hogy Budapest világvárossá nyújtózása közben is mennyire megmaradt kedves provinciának, jól illusztrálják a Budapesti Napló szemtelenül szellemes sorai: „Kedves Weidinger bácsi! Ígéretemhez híven referálok magának az Operaház mai előadásáról, amelyen – tekintettel a nagy zsidó ünnepre – mint hithű ember nem jelent meg. Nagyon féltem attól, hogy bajt fog okozni a távolléte, mert jól tudom, hogy a mi zeneileg műveletlen közönségünknek szüksége van arra, hogy a klakkfőnök megadja neki a jelet a tapsra, mert jómaga nem is tudja, nem is meri megkezdeni. (…) Legyen nyugodt, ülje meg békén ünnepét, nem mulasztott el semmit.”

weidinger_henrik2b.jpg„Nekem ezt muszáj csinálni. Aztán most hagyjam abba? Hatvankilenc éves lettem és csináltam, hát csak csinálom tovább. Ez betegség nálam.” – nyilatkozta. Weidinger bácsi alig egy ével később, 1910 decemberében egy előadáson meghűlt és tüdőgyulladást kapott. Aréna úti lakásában halt meg 11-én. Bár számos nekrológja látott napvilágot, gyászjelentése nem került be az újságba, a búcsúztatóról sem számoltak be már a lapok. Sírja a többszöri keresés ellenére sem került elő egyelőre a Salgótarjáni úti temetőben. Legendáját pedig éppen azok kezdték el gyártani, akik életében rendre megcsipkedték. A legszebben Kálmán Jenő emlékezett rá: „Weidinger bácsi missziót teljesített Budapesten. Klakőrjeivel beleszuggerálta a budapesti közönségbe, amely akkoriban még Dankó Pistánál és Patikárius Ferkónál tartott s nem nagyon kedvelte a Drechsler-palotával szemközt fekvő műintézetet, beleszuggerállta klakőrjeivel a fanyar és csak nehezen meghódítható közönségbe, hogy az Operáért lelkesedni lehet. Sőt: kell!”

 

Felmerül a kérdés, hogy vajon Weidinger Henrik valóban szerette-e a színházat, vagy csupán a rögeszméje áldozata lett? Vélhetően sem a közönség amellyel semmilyen kapcsolatot nem keresett, sem az előadás nem érdekelte igazán, hiszen lehetetlen mindenféle kritika nélkül évtizedeken át mindegy egyes előadást végigülni. Ez nem színház-szeretet, hanem egy igen szomorú dolog: a saját fontosságába vetett hit. Egy kényszerképzet rabja lett, úgy érezte, ő az, aki meghatározza az este sikerét. Ez azonban öncsalás. Ha egy pszichológusnak kedve támadt volna Weidinger bácsival foglalkozni, gyorsan felfedezte volna rajta a szenvedélybetegség tüneteit. A klakőrt kettős spirál húzta lefelé: nem tudott a színház nélkül élni, ezért igyekezett ott nélkülözhetetlenné tenni magát. Eközben azonban ő maga is áldozattá vált, vagyona elfolyt, valódi hálát, szeretetet pedig senkitől sem kapott. A művészek nem siratták meg a halála után azt az embert, aki 38 éven keresztül 12.000 estén tapsolt nekik. Fellélegeztek, hogy megszabadultak a tartozásaiktól.

 operahaz2.jpg

Weideinger bácsi halála után akadtak ugyan önként jelentkezők, akik megpróbálták átvenni a helyét, de gyorsan kudarcot vallottak. A kritikusok elégedetten nyugtázták: a klakk a múlté. Ám ez a megállapítás csak félig igaz. Bár efféle maffia szervezett formában legfeljebb Olaszországban vagy Dél-Amerikában maradt fent napjainkig, sok énekes ma is szívesen oszt ingyenjegyeket, aki pedig így jut be egy operaházba, nagyon tud lelkesedni az adott művészért. És vajon nem nevezhető-e klakőrnek az, aki a nézőterek helyett név és arc nélkül, otthon a karosszékből a klaviatúrát püfölve gondolja, hogy ha övé a legnagyobb tenyér, a leghangosabb taps, akkor az ő véleménye a mértékadó. Pedig dehogy.

2 komment

Címkék: Operaház

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr3215618172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2020.04.18. 10:38:25

Köszönöm. Érdekes volt.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2020.04.20. 16:30:59

Jó történet. lehet hogy Rejtő Jenő neki állított emléket a 24 Karátos Autó beszélő oroszlánjával?

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (3) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (43) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (159) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) David Alden (2) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (6) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (21) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (46) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feld Kálmán (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (5) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (4) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (4) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (43) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (21) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (24) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (21) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (109) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (9) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Radnay György (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Simándy József (3) Simon Boccanegra (5) Simon István (8) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (41) Staatsoper Berlin (2) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (17) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (29) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő