Esterházy Mikós gróf, a tatai Várszínház építtetője és a rövid életű helyi operakultúra megteremtője 1897-ben, gyermektelenül hunyt el. Az uradalom, azaz hitbizomány unokatestvére, Esterházy Ferenc kezébe került. Az ő 1896. január 28-án, Devecseren született, Mária Ferenc Miklós névre keresztelt fia lett a kiterjedt család következő, színházi szempontból is érdekes tagja. Természetesen nem az Esterházy Ferenc, akinek halálára Mozart a Szabadkőműves gyászzenét komponálta.
„Az utolsó tatai Esterházy” a piaristáknál érettségizett, majd Bécsben folytatott zenei tanulmányokat Ferdinand Löwénél, a Bécsi Szimfonikus Zenekar alapító karmesterénél. A művészetek iránti fogékonyságának első maradandó jele egy némafilm, melyet az utolsó békebeli tavaszon, 1914-ben, Pesten forgattak A háromszáz éves ember címen. Bródy Sándor és Nagy Endre ötletéből Fodor Aladár rendezte a „fantasztikus és szatirikus bohóságot”, melyben kizárólag arisztokraták játszották, élükön Batthyány Gyulával, a festőművésszel és Andrássy Katinka grófnővel. A történet szerint egy 17. századi várúr az 1914-es Pestre álmodja magát. Sajnos maga a film elveszett, pedig Esterházy Ferenc is játszott benne, egy konflis kocsist. A gróf mindössze 18 éves volt, amikor nyáron eldördült a végzetes szarajevói lövés. A világháborúban súlyos fejsérült szerzett az 1915-ben bevonult önkéntes. Jellemző történt, hogy a fiatal nemes huszonötezer koronát adományozott a birtokához tartozó vértesszőlősi katolikus templom új harangjára, amikor kiderült, hogy a régiből ágyút öntöttek a háborúban.
A tatai Esterházy kastélyba még egyszer, 1921. október 22-én, kopogtatott be a nagypolitika. IV. Károly, a trónfosztott magyar király ekkor másodszor hagyta el a számára kijelölt svájci tartózkodási helyet, hogy megpróbálja átvenni az ország felett az uralmat. Dénesfalván landolt a repülője, majd vonattal Budapest felé vették az irányt. A puccs főszervezője Lehár Antal ezredes, a zeneszerző testvére volt. Minden jelentősebb városban, így Tatán is megálltak katonákat toborozni, ezért meglehetősen lassan haladtak a Vár felé. Esterházy Ferenc is a királlyal tartott, s két nappal később, a vesztes Budaörsi csata után, együtt tértek vissza az Esterházy-kastélyba. Itt IV. Károlyt, Zita királynét, és a kíséret jelentős részét a Nemzeti Hadsereg őrizetbe vette. A szerencsétlen pár még egy éjszakát tölthetett Tatán, a gróf védelme alatt, majd néhány nappal később örökre elhagyták Magyarországot. Gróf Bánffy Miklós, aki ekkor éppen külügyminiszterként szolgálta hazáját, hosszan leírja visszaemlékezéseiben, hogy mekkora bajt zúdított a trianoni határrevízióért küzdő országra a Zita által irányított meggondolatlan Habsburg király akciója.
Esterházy Ferenc többet nem vett részt jelentős politikai akciózókban. Feleségétől, Zichy Mária grófnőtől (Vajta, 1896 – Sydney, 1973), született házasságuk harmadik évében, 1924-ben született egyetlen fia, Mária Ferenc Miklós Aladár Alajos Júdás Tádé András Ignác Károly Borromaus Ottó Hubert György Rudolf Eustach. Ferenc gróf zenei tanulmányait New Yorkban folytatta, ahol 1933-ban, a College of Musicon doktorátust szerzett. Hazatérve 1935-től egy éven át Ausztria zene- és színészetügyi kormánybiztosa lett.
Nehéz megállapítani, hogy ki lehetett az értelmi szerzője a tatai kastély parkjában nyaranta megtartandó operaelőadásoknak. Nyilván közrejátszott benne a hazai turizmus fejlődése és az 1931-ben induló Szegedi Szabadtéri Játékok. Oláh Gusztávot – aki sosem volt az Operaház igazgatója, mégis haláláig színház valódi ura volt és a mindenkori vezető felett álló önálló intézmény – erős szállak kötötték a magyar arisztokráciához is. Ennek legjellemzőbb lenyomata az 1934-es Operabál, a főúri ifjak felvonulásával. Mindenestre az 1933-tól négy nyáron át színre kerülő előadásokat mindig Oláh rendezte, s a park adottságaihoz igazított díszletek is az ő tervezőasztalán készültek. Szintén az Operaháztól került a Tatai Ünnepi Játékokhoz Tolnay Pál műszaki felügyelő. Az előadásokon a színház zenekara működött közre, a karmester általában Ferencsik János volt. Az első évben, 1933. június 10-én a házigazda Danaidák című táncjátékának nyitánya, Poldini Ede népszerű, Csavargó és királylány című kisoperája és Delibes elkoptathatatlan Sylviájának I. felvonása volt műsoron. A vállalkozás sikerét az bizonyítja leginkább, hogy a következő évre a gróf tervei és elképzelése alapján megépítették a kastély előtt a szabadtéri színpadot, ahol immáron az országos, Júniusi hetek rendezvénysorozat keretén belül rendezték a nyári előadásokat. A rendezvény főszervezője Fellner Alfréd, a Magyar Operabarátok Egyesületének elnöke lett. Céljuk a „magyar Salzburg” létrehozása volt, s valóban a Színházi Élet fotói szerint a hazai született és pénzarisztokrácia prominensei szép számmal vonultak le Tatára, az ősfás parkba, hogy a színvonalas előadás után egy kiadós garden partyval tegyék teljessé a nyárestéjüket. A nézőteret évről évre bővíteni kellett, már az induló négyezer szék is rengetegnek hat, de az utolsó évben állítólag már hatezer vendég érkezett, több mint háromszáz automobilon. 1934. június 17-én a Bajazzók és Weiner balettje, a Csongor és Tünde ment, 1935. június 20-án a Tannhäuser, két világsztár – Max Lorenz és Németh Mária – közreműködésével.
A nyári operaelőadások szervezése 1936-ban a gróf új zenei titkára, dr. Karácsonyi Lajos (Budapest, 1894 – Komárom, 1980) feladata lett. A különös sorsú Kodály tanítvány volt az Intim Kabaré karmestere és a kalocsai gimnázium énektanára is, 1942-ig ő igazgatta a Gróf Esterházy Zeneiskolákat (Tata, Bánhida, Felsőgalla, Tatabánya). "...olyan volt az egész, mint valami elbájoló biedermeier látomás a tatai park évszázados fái alatt." – írta az egyik lap 1936 nyarán, az Elssler Fanni című Nádor Mihály balett június 11-i előadása után. Az estén egy másik táncjáték, a Liszt művekből összeállított Szent fáklya is színre került, Dohnányiné Galafrés Elza koreográfiájában, valamint ismét egy Wagner mű, ezúttal a Siegfried III. felvonása, a korban szokatlan módon németül. A szereposztás – Némethy Ella, Szánthó Enid, Theodor Strack és Friedrich Schorr – bayreuthi minőségű, de ami meglepő, hogy a karmesteri dobogón maga a házigazda állt. A Tatai Ünnepi Játékok utolsó előadása 1936. június 21-én a Fidelio volt, ezúttal az öreg vár udvarán, Nádasdy Kálmán a tér lehetőségeit kiaknázó rendezésében, 2500 néző előtt. A Júniusi hetek alatt a Tatára látogató filmesek felfedezték maguknak a kastélyt és a parkot. Itt forgatták a Nem élhetek muzsikaszó nélkül és a Tóparti látomás egyes jeleneteit. A következő évben Esterházy gróf megbetegedett, a Fideliót nem utaztatták Tatára, inkább a Vajdahunyad vára udvarán újították fel.
Esterházy Ferenc zeneszerzői munkásságáról keveset tudunk. Műjegyzékét még senki sem állította össze, valószínűleg okkal. Ismert munkái: Danaidák (táncdráma, 1933), Ünnepi nyitány (1933.III.30. Zeneakadémia, Budapesti Szimfonikus Zenekar, Sámy Zoltán), Capriccio (1933.VIII.8., Vigadó, Székesfővárosi Zenekar, Bor Dezső), Deine Rosen (dal, 1934.II.6, Vigadó, Szántó Enid, Herz Ottó, 1935.V.14., Vigadó, Simone Rose, Herz Ottó), Preludium és fuga (1934), Liebesklänge (zenekari dalciklus, 1936), A szerelmes levél (vígopera, Operaház, 1937.II.25.); Thekla (opera, Schiller Wallensteinje alapján, a gróf szövegre, Tata, 1938)., Scherzo zenekarra, két szimfónia, Az istennők kelyhe (balett).
Kettős bemutatót tartott az Operaház 1937. február 25-én. Lajtha László Lysistrata című táncjátéka előtt mutatták be Esterházy Ferenc A szerelmeslevél című vígoperáját. A főúri premierhez nyilván hozzájárult a zeneszerző jó kapcsolata az estet rendező Operabarát Egyesülettel. Mindazonáltal a művet kedvezően fogadták, a nem rossz indulatú kritikák leszögezték, hogy az opera szerzője nem dilettáns, de nem is nagy újító. Az előadást Fleischer Antal vezényelte, a főszerepeket Réthy Eszter és Halmos János énekelte, de szerepelt Basilides Mária, Koréh Endre és a pályakezdő Sárdy János is. A mű öt előadást ért meg.
Minden bizonnyal a világháborús sérülés következtében alakult ki Esterházy gróf agydaganata. Stockholmban ugyanaz a Herbert Olivecrona professzor műtötte, aki néhány évvel korábban Karinthyt is. A műtét sikerült, de néhány nappal később, 1939. március 19-én, alig negyvenhárom évesen, a gróf szívelégtelenség következtében elhunyt. Fia már nem vehette át örökségét, a II. világháború után a család Ausztráliába menekült. A kastélyt és a környező birtokot államosították. A tatai nézőteret 1960-as években, majd néhány éve korszerűsítették, így a mai napig üzemel Esterházy Ferenc álma.
A fotók a Színházi Életből valók
