Caruso

Köztudomású, hogy a primadonnáknak nincsen életkora. Sokszor pályájuk virágba borulásától fogva gondosan titkolják valós születési évüket. Először fiatalítják magukat, majd olykor egy csendes váltással egyszeriben megöregednek, a rajongók pedig szakadatlanul csodálkozhatnak: istenített művésznőjük legyőzte az Időt is! Misura Zsuzsa sohasem volt primadonna, a szó klasszikus értelmében. Nem álltak sorban előadása után az autogram-kérők, nem pompázott agyonretusált fotója női magazinok címoldalán, nem osztott főzési tippeket bulvárműsorokban. De nem is épített maga köré légvárakat, mindig a földön járt. Az énekesnő szó nemcsak egy tartalom nélküli bejegyzés a munkakönyvében, hanem egy hosszú és göröngyös út alatt megszerezett jogos elismerés. Amíg mások a sikeres zeneakadémiai vizsga napjától az Operaházban próbálgathatták szárnyaikat, Misura a Bartók "konzi" elvégzése után majdnem egy évtizedet töltött az Állami Népi Együttes énekkarában. Legendás csapat énekelte akkoriban száz-számra az Ecseri lakodalmast, olyan későbbi magánénekesek, mint Laki Krisztina, Pelle Erzsébet, Szilfai Márta, B. Nagy János, Hormai József, Róka István, Martin János vagy Perencz Béla voltak az együttesben. Misura első nagy lehetőségét 1972-ben kapta, amikor is akkori mesterének, Réti Józsefnek ajánlására elénekelhette a Verdi Requiem szopránszólóját a Zeneakadémián. A kiugrási kísérlet sikeresnek bizonyult, a következő évadtól az Operaház is tagjai közé fogadta. Az énekkarba. Jöttek sorra a meghallgatások, utána a bizottsági mosolyok.  De évekig nem történt semmi.

Aztán 1980-ra részben nyugdíjba vonult, részben rendszeresen külföldön énekelt az Operaház vezető szopránjainak jelentős része. Több előadás is veszélybe került, mert nem volt a Házban potenciális főszereplő. A bolygó hollandi, Ernani. Eszükbe jutott Misura, a szoprán kettőből. És Misura kész szereptudással, több főszereppel a torkában jött és győzött. Mögötte állt az egész énekkar, drukkolt, együtt lélegzett vele. Hosszú idő után Ő lett az első, akinek sikerült kikerülni a kórusból és nagy ívű szólista karriert befutnia. Pályafutása alatt a színpadon mindig hátában érezhette az erőforrást, volt kollégái szeretetét. Sorra jöttek a főszerepek, melyeket korábbi gazdáik magukra hagytak, vagy éppen kioszthatatlanok voltak: Turandot, Szilágyi Erzsébet, A trubadúr Leonórája (Tokody Ilona mellett), Requiem (premier Giuseppe Patanéval), Tosca, Az álarcosbál Ameliája. Repertoárénekesnő lett, aki hetente legalább egyszer fellépett – húsz éven keresztül. Sőt, az 1980-as évek elején Szegedre is leszerződött, hogy nyugodt műhelymunkával nagy szériában olyan szerepeket énekelhessen melyekre Pesten épp nem adódott lehetősége. Két fontos művészi találkozás köthető a Tisza-parti városhoz. Oberfrank Géza művészi vezetőként és karmesterként próbálta megújítani Vaszy Viktor árván maradt együttesét, Kerényi Miklós Gábor pedig szárnypróbálgató rendezőként megtalálta Misurában azt a bármit elénekelni képes drámai szopránt, aki értő rendezői kézben eddig zárt lelkének finom árnyalatait is meg tudta mutatni a színpadon. Hármuk találkozásából országos hírű Bolygó hollandi és Macbeth előadás született.

Misura Zsuzsa élete legnagyobb lehetőségét Petrovics Emiltől kapta, amikor a főigazgató 1988-ban rábízta Molnár András partnereként a Trisztán és Izolda címszerepét. Egy évnyi tanulással vette birtokba a legnagyobb Wagner-szoprán szólamot. Ez lett élete első nagy pesti premierje, s ezzel az alakításával foglalta el helyét az Operaház vezető művészei között. A közönség és a sajtó is ekkor csodálkozott rá igazán arra, hogy micsoda művészt rejtegetett eddig a színház. A következő évtizedben sorra jöttek a nagy alakítások: Vénusz és Erzsébet a Tannhäuserben, Abigél a Nabuccóban, Gioconda, Aida és a Mózes Sinaidéje Gardellivel, Erzsébet királyné a Don Carlosban, Santuzza, és a Siegfried Brünnhildéje. Operaházi tagságának huszadik jubileumát olyan önálló áriaesttel ünnepelte, mint korábban senki. Legkedvesebb szerepeiből adott elő egy csokrot, több mint egy órát énekelt egyedül, az operairodalom tíz hírhedten nehéz áriáját a Turandot részletével koronázta meg.  Egy aktuális évad-főzeneigazgató nem sokkal huszonötödik jubileuma után, méltatlanul, búcsúelőadás nélkül , csendben nyugdíjazta a színház egyik vezető művésznőjét.

 A Siegfried Brünnhildéje

Új korszak kezdődött Misura Zsuzsa életében. Már korábban is jelentkeztek nála kollégák, hogy segítsen nekik bizonyos énektechnikai problémákban, majd fokozatosan gyűltek köré ifjú énekes-növendékek is. Lassan kialakult egy „Misura-istálló”, ahol a tanárnő nem csak tanárnő lett, hanem annál sokkal több: egyfajta növendékeit óvó-figyelő tyúkanyó. Márpedig Misura Zsuzsától van mit tanulni. Kevés énekes építette fel ennyire tudatosan a karrierjét, mint ő. Ha pedig nem lett volna a Szőnyi Ferenctől elsajátított kikezdhetetlen énektechnika birtokában, valószínűleg már az Állami Népi Együttes mára elképzelhetetlenül sűrű munkatempójára rámegy a hangja. Ezzel szemben még utolsó aktív évében is csodálni való Abigélt énekelt Sólyom-Nagy Sándor Nabuccója mellett.

A technika azonban csak csontváz, amire épülHET a művészet. Misura Zsuzsát egészen egyedi hangszíne is megkülönböztette fachtársai közül. Szopránja világos színű, egyedi éllel, mely a leghatalmasabb zenekarokon is fölényesen átvitte. Hangja sohasem nehezült el, a Gioconda végén könnyedén koloratúrázott, a Turandot utolsó felvonásában pedig olyan puha pianókat mert énekelni, mint kevesen. Misura nem fiatal lányként kezdett főszerepeket énekelni. Talán ezért hősnői sem voltak fiatal lányok. Alakításait mindig egyfajta kortalanság lebegte körül. Sentája talán évtizedek óta várta a Hollandját, Erzsébetje Tannhäusert. Ezekkel a problémákkal egyszerűen nem törődött, szerepeit elsősorban a kottából építette fel, pontosan látta magát kívülről, ezért a színpadon gondosan kerülte a naturális eszközöket. Egy Misura-előadáson nyugodtan hátra lehetett dőlni és élvezni közönségre zúduló a csodálatos hangot. A hanglemezcégek sokakhoz hasonlósan őt sem foglalkoztatták, egyetlen CD-jét saját maga jelentette meg. Jubileumi koncertjének anyagából néhány évvel később kosztümös tv filmet forgattak. A film végén, a stáblista közben a művésznő látható, ahogy egy-egy elrontott áriafelvétel alatt jóízűt káromkodik. Misura Zsuzsa maga tette be ezt a csavart a filmbe, ha csak pár kocka erejéig, de meg akarta örökíteni a művésznő az embert is. Nem  primadonna, hanem kiváló művész.

Fotók: Mezey Béla, Operaház Archívum