Több mint két évtizedet és számos új betanulást élt meg az 1967. október 1-én és 3-án bemutatott, dr. Kenessey Ferenc által rendezett felújítás (díszlet: Forray Gábor, jelmez: Márk Tivadar). A hatvanas évekbeli repertoárdarabok felújításának legfőbb érdeme az lehetett, hogy „finoman megszabadultak” a szerepeikből kikopott hajdani nagyságoktól, és friss szereposztásokban prezentálták az ismert műveket. Ekkoriban tűnt el a legtöbb Oláh Gusztáv díszlet is. Az 1967-es felújítás - melyet néhány hete leadott ismét a Magyar Rádió – legnagyobb erőssége az lehetet, hogy ismét Ferencsik János vezényelte a művet (a második szereposztást Oberfrank Géza). A főszerepeket Palcsó Sándor és Külkey László (V. László), Simándy József és Tarnay Gyula (Hunyadi), Fodor János és Palócz László (Gara), Ágai Karola és Szabó Rózsa (Mária), Déry Gabriella és Dunszt Mária (Erzsébet) énekelte. Alig telt el egy hét a felújítás után és Ágai Karolát ismét Szilágyi Erzsébetként ünnepelhette a közönség. A beugrás nem korlátozódott egy estére, a kiváló szoprán felváltva lépett fel a szerepekben. A nagy előadás-szériára való tekintettel többen be- vagy visszaálltak a produkcióba. Dőry Dénes, Pless László (karmester), Bartha Alfonz, Albert Miklós és Külkey László (Király), Udvardy Tibor, Csongor József m.v. és Pálos Imre (Hunyadi), Sólyom-Nagy Sándor, Palócz László és Reményi Sándor (Gara), Erdész Zsuzsa, Marsay Magda m.v, és Lehóczky Éva (Mária), Czakó Mária m.v. (Erzsébet).
Az Esküvői jelenet az 1989-es előadásból (Sólyom-Nagy Sándor, Kertesi Ingrid, Molnár András és Fekete Veronika)
Petrovics Emil igazgató egyik legfontosabb feladatának érezte a vállalható magyar repertoár felfrissítését. Ebben méltó szövetségese volt a színház akkor dramaturgja, Fodor Géza. Ők készítették elő a következő Hunyadi László felújítást, mely az első komoly lépés volt az ősváltozat felé. Átemelve a fontosnak ítélt részeket, Fodor Ákos által leporolva a szöveget egy az eredeti és a Radnai változat közti produkció született. Az 1989. október 13.-ai és 15.-ei felújítás (Rendező: Maár Gyula m.v., díszlet: Kézdy Lóránt m.v., jelemz: Schäffer Judit m.v.) nem ért meg túl sok előadást. A kritika elutasította a filmrendező operai próbálkozását, a Petrovics Emil helyére lépő új vezetés egyik első dolga volt a produkciót visszaállítani a Radnai-féle hagyományoknak megfelelően. A színpadra állítást Palcsó Sándor végezte. A premiert Lukács Ervin és Nagy Ferenc vezényelték, a főszereplők Rozsos István és Korcsmáros Péter, Molnár András és Daróczi Tamás, Sólyom-Nagy Sándor és Berczelly István, Kertesi Ingrid és Pánti Anna, Pelle Erzsébet és Fekete Veronika voltak. 1990 után beálltak Déri András, Hamar Zsolt, Kovács János és Cser Miklós karmesterek, Derecskei Zsolt, Albert Tamás, Dániel Gábor és Mukk József (V. László), Albert Miklós m.v.., Sóskó András, Róka István, Kelen Péter, Hormai József és Bándi János (Hunyadi), Németh József (Gara), Marton Melinda m.v., Péter Anikó, Óhegyi Filoretti, Kővári Eszter Sára, Hary Judit m.v. és Csonka Zsuzsanna (Mária), Farkas Rosemarie, Misura Zsuzsa, Ardó Mária és Rohonyi Anikó (Szilágyi Erzsébet). Az utolsó kerek jubileum, a hétszázadik 1997. március 1-én zajlott.
Szinetár Miklós és Harangi Mária 2003. októberében rendezték meg a maguk Hunyadi vízióját, ezúttal Nádasdy Kálmán és Fodor Ákos szövegváltozatát véve alapul. A produkció díszleteit Csikós Attila, jelmezeit Schäffer Judit m.v. tervezte, az előadásokat Medveczky Ádám vezényelte, Albert Tamás és Mukk József, Kelen Péter, majd Fekete Attila, Egri Sándor és Gurbán János, Péter Cecília és Boross Csilla, Fekete Veronika és Kirkósa Orsolya énekelték a vezető szerepeket. A következő évadokban beállt Doman Katalin karmester, valamint Haramza László és Nyári Zoltán a király, Németh József Gara nádor, Fonyó Barbara Mária, Ardó Mária, Molnár Marica m.v. Szilágyi Erzsébet szerepébe. Az utolsó előadás, a 743. 2006. április 9-én délelőtt volt az Erkel Színházban.
A 2003-as előadás zárójelenete
A Hunyadi László egészen az 1950-es évekig elsőszámú nemzeti operánknak számított, csak ekkor „előzte meg” a Bánk bán. Előadásszáma azóta sem csökkent sokat, mégis, mintha a műről való komoly gondolkodás és gondoskodás az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult volna. Reméljük eljön az az idő, hogy a Hunyadi László ismét elfoglalhassa méltó helyét a magyar operaszínpadokon.
Fotók: Operaház Archívum
