Ma kereken 125 éve mutatták be Verdi utolsóelőtti operáját, az Otellót a milánói Scálában. Mindenki, aki számított, ott tolongott az olasz opera fellegvárában, hogy hallhassa a hetvenhárom éves mester legújabb opusát, a világ minden tájáról érkeztek a kritikusok és tudósítók. Ebben az időben kevés zenei esemény mozgósított ennyi embert. A hatalmas siker igazolta, hogy az idős mestert még mindig nem lehet leírni, még mindig van új mondanivalója és képes a formai megújulásra is. Az ősbemutatót Franco Faccio vezényelte, a Verdi által gondosan kiválogatott és betanított szereposztás élén Francesco Tamagno (Otello), Romilda Pantaleoni (Desdemona) és Victor Maurel (Jago) állt. A budapesti Operaház nem késlekedett sokat, még az ősbemutató évében színpadra állította, sőt, itt zajlott az első Olaszországon kívüli bemutató, egy napon a szentpétervári reprízzel. Az 1887. december 8-ai előadást Erkel Sándor vezényelte, Káldy Gyula rendezte, a főszerepeket Perotti Gyula, Gemma Bellincioni és Ódry Lehel énekelték. Verdi műve azóta is folyamatosan szerepel az Operaház repertoárján, a nagyszerű hazai énekesek mellett számos világsztár is fellépett Pesten.

Az alábbi képek mind az Otello II. felvonásában készültek az elmúlt kilencven évben. Majd minden budapesti rendezéshez sikerült fotót találni. Érdemes megfigyelni, hogy hogyan és milyen irányba változott a rendezők-tervezők fantáziája. 

1920-as évek, díszlet: Spannraft Ágoston nyomán

1932, díszlet: Oláh Gusztáv

1954, díszlet: Oláh Gusztáv

1972, díszlet: Forray Gábor

1994, díszlet: Csikós Attila

A képek forrása: a Magyar Állami Operaház Archívuma