Kedvenc tenoristánk, mint már ismeretes, 1907. október 2-án énekelte Pesten az itthon legendássá vált Aida előadását. Talán csak számunkra meglepő, hogy a külföldön megjelent életrajzai közül egyik sem szentel ennek a látogatásnak három sornál többet. Caruso már két nappal később Bécsben lépett fel, Radamest énekelte, majd Rodolfót és A mantuai herceget. Ezután Lipcsébe vonatozott, ahol szintén az Aidában énekelt, ezután következett a hamburgi bemutatkozása, október 16-án a Rigolettóban, két napra rá Radames, utána a Bajazzók Caniója. Két hét alatt négy város, négy szerep, nyolc előadás, és az európai turné folytatódott Berlinben… Ma már felfoghatatlan mennyiségű előadás! Csoda lenne, ha ilyen tempó mellett néha nem énekelne százszázalékosan egy ekkora művész, akit nem csak nagy énekesként, hanem tévedhetetlen legendaként vártak a rajongók világszerte? De Caruso nagyon ügyelt is a hangjára! Minden utazására egy teljes koffernyi gyógyszert, csodálatos pasztillát és folyadékot vitt magával. Valamiért Hamburgban még ez sem volt hatásos. Egy ottani jóakarója egy gyógycukrot nyújtott át neki, mely meglepő módon segített a művészen. Az előadás nagyszerűen sikerült, Enrico pedig egy szívélyes képeslapon köszönte meg a gyártónak a terméket.
Tisztelt Uram,
Ezer köszönet a gyógycukorért, mely minden légúti betegség kezelésére kiválóan alkalmas!
Tisztelettel:
Enrico Caruso
A tabletta egy 1877-es recept alapján készült. Caruso bevásárolt belőle. Így jutott a hamburgi gyógyszerész készítménye a Metropolitanbe. S a köszönőlevelek tanulsága szerint nemcsak Carusón segített, hasonló levelet írt többek között Bedrich Smetana és a kiváló alt, Ernestine Schumann-Heink is. A recept később feledésbemerült, mígnem néhány éve egy szemfüles vállalkozó megtalálta azt, s vele együtt Enricónk levelét. Az újragyártott tabletta a jól hangzó Caruso márkanevet kapta, és napjainkban Németország-szerte hozzáférhető a patikákban, színházakban és zeneműboltokban…
A cukorka honlapja megtekinthető itt.
