Székely Mihály két sorsfordító estéje

2021.05.08. 12:07 caruso_

szekely_mihaly_forras_operahaz_emlekgyujtemeny.jpgEgyre fogy azoknak a tábora, akik még élőben hallották a ma 120 éve született Székely Mihályt, és erről hitelt érdemlő emlékük is maradt. Hiszen lassan hat évtizede, hogy a közbeszéd szerint „legnagyobb magyar basszista” örökre elnémult. Különös, hogy az emlékezet mennyire idős emberként őrizte meg az alig 62 évesen eltávozott operaénekest, akinek alakját már életében legendák fonták körbe. Tekintélye, művészete – legalábbis 1945 után – megkérdőjelezhetetlen gránitoszloppá szilárdult a hazai operajátszás panteonjában.

A gyakran kíméletlen utókor kezében a lehetőség, hogy a hangzóanyagok segítségével képet formáljon Székely valós örökségéről. Az utókor pedig ebben az esetben kivételesen szerencsés helyzetben van, hiszen kor- és pályatársaival ellentétben Székely Mihály művészetét bőségesen megőrizték a tv-, a lemez- és előadás-felvételek. Bár a technika és az előadóművészet is igen sokat változott az elmúlt fél évszázadban, az efféle szembenézés sohasem tanulságmentes.

A basszistával kapcsolatban evidenciaként szokás használni a „világhírű” jelzőt is, noha életében a „világ” nagyobbik része alig lehetett tisztában a működésével. A II. világháború előtt Bécsben egyetlen előadást énekelt, berlini szerződése Hitler hatalomra jutása után okafogyottá vált. Számos magyar pályatársával együtt Székely Mihály is úgy érezte, hogy a háború pokla után vár rá a nagyvilág. A művésznek különösen jó oka volt a külföldi karrierre, hiszen gyakorlatilag nincstelenné vált: lakását kibombázták, ingóságai elporladtak, feleségével hónapokig az operaházi öltözőjében volt kénytelen élni, miközben a hazai infláció az egekbe szökött. Doráti Antal hívására 1946 decemberében indult először Amerikába. Bár a tervezett Requiem-koncertet lekéste, „vigaszdíjként” egy áriaesten mutatkozhatott be Texasban. Onnan utazott fel egy New York-i meghallgatásra. Jókor érkezett, a Metropolitan Opera éppen basszushiányban szenvedett. Alexander Kipnis, Ezio Pinza és Emanuel List befejezte pályafutását, német művészeket pedig még nem volt ildomos vendégül látni, noha jelenlétük elengedhetetlen lett volna az oly népszerű Wagner-repertoár életben tartásához. Az űrt többek között Ernster Dezsővel pótolták.

szekely_mihaly_hunding_szerepeben_forras_metropolitam_opera_archivum.jpg1947. január 17-én honfitársához hasonlóan Székely is sikerrel debütált A walkürben. „Hundingja hatalmas erejű és félelmetes. Kilép az opera merev keretéből: ember! Hunding valamikor mítoszi ködbe burkolt hős volt, de Székely basszusa és ábrázoló művészete emberré alakította át!” E fontos sorok a New York Times-ban jelentek meg. A bemutatkozása után még két produkcióban (Siegfried, Trisztán és Izolda) lépett fel. A magyar basszistát a következő szezonra is visszahívták, repertoárja ekkor A Rajna kincse Fafnerével, Rigoletto Sparafuciléjével és a Tannhäuser Őrgrófjával bővült. Ekkorra a művész annyira fontossá vált a MET-nek, hogy még egy példátlan megoldást is engedélyezték neki: Hermann őrgróf szólamát – miután nem sikerült a teljes szerepet németül elsajátítania – az együttesekben magyarul énekelhette. Székely harmadszor és utoljára 1949 telén utazhatott New Yorkba. Végül összesen hét szerepet énekelt harmincnégy előadásban, melyek közül ötöt a rádió is közvetített Amerika-szerte, ezek CD-n ma is hozzáférhetőek.

Székelyre azonban nemcsak a Metropolitannak volt szüksége, hanem az Operaháznak, sőt Magyarországnak is. Nyilvánvalóan rettegtek attól, hogy elveszítik az addigra nemzeti kultúrvagyonként kezelt művészt. Nem lehet véletlen gesztus, hogy éppen az 1947-es New York-i indulása előtti napokban kapta meg Tóth Aladárral együtt a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Az állam egyértelműen jelezte, hogy továbbra is számít a művészre. Az 1948-as washingtoni Kossuth-ünnepségen pedig az az ember képviselte hazánkat, akiről néhány évvel korábban így írt a nemzeti sajtó: „Követeljük, hogy a III. zsidótörvény tüntesse el a Székely-Spagatnereket az Opera színpadáról.

 szekely_mihaly_fulop_kiralykent_forras_operahaz_emlekgyujtemeny.jpgA basszistát hazaérkezésekor (ekkoriban New Yorkból csak Prágáig lehetett repülni, onnan vonattal kellett megtenni a hátralevő utat) rendre operaházi kollégái várták a Keleti pályaudvar peronján, ahol rögtönzött koncerttel köszöntötték a művészt. Az első két vendégjátékáról számos tudósítás és büszke beszámoló jelent meg a hazai lapokban, az utolsó útjáról azonban már semmi. Az immáron államilag irányított sajtó egységes rövidhírként jelentette a hazatérést, melyben a nyomaték kedvéért a Szabad Nép még az „Amerika” szót is a sematikus „külföld”-re cserélte. Nem is utazhatott Székely Mihály karrierje csúcsán – 1950 és 1956 tavasza között – Nyugatra (sőt, 1959-ig nyomtatásban sem jelent meg az a tény, hogy valaha az USA-ban járt). Svéd Sándorhoz hasonlóan őt is bezárták. Egyszerre lett rab – és állami intézmény.

A két művész eltérő túlélési stratégiát választott. Míg Svéd nagyvadként szenvedett a vasfüggöny mögött, Székely hathatós állami támogatást élvezve igyekezett önálló állammá betonozódni. Karmestereit, partnereit, szerepeit maga válogatta, de még fachtársai fellépéseit is szigorúan figyelemmel kísérte. Arra külön gondja volt, hogy amerikai útjai után milyen szereppel lépjen először a hazai közönség elé. Előbb Ozminként, majd Borisz Godunovként, végül Fülöp királyként tért haza (Nem sokkal később, amikor a török-ügy – a nagykövetnél töltött tombolával egybekötött szilvesztert követő mini koncepciós per – utáni több hónapos eltiltása után ismét színpadra engedték, már nem adták meg számára ezt a lehetőséget. A közönség mégis ütemes tapssal szakította félbe a Rigoletto-előadást, amikor Székely mint Sparafucile színre lépett.) Ez egyfajta gesztus is lehetett a nagy rivális, Koréh Endre felé, aki a világháborút követő eltiltása után szintén a Don Carlosban tért vissza – a közönség ovációjától övezve. Koréh azonban ekkor már nem volt a pesti ringben, 1948-ban végleg Bécsbe szerződött. Székely vetélytárs nélkül maradt.

Különös véletlen (és meglehetősen ritka eset), hogy ebből a basszista számára sorsdöntő időszakból két élő felvétel is ránk maradt – melyek mindössze öt nap különbséggel készültek. A Metropolitan Opera 1950. január 28-án közvetítette a Simon Boccanegrát, a Magyar Rádió február 2-án a Don Carlost. Székely utolsó New York-i fellépése közkézen forog, a pesti visszatérés dokumentumát pedig az MTVA Archívuma őrzi. Két jelentős Verdi-szerep, egy világkarrier lehetőségétől búcsúzó művész két estéje. Vajon tudta-e Székely, amikor az ominózus Boccanegra-előadásra készült, hogy ha másnap a hazatérés mellett dönt, jó ideig nem engedik külföldre?

Fiesco hálás, noha meglehetősen statikus szerep. A nyitó sláger-árián és a két Boccanegra-duetten kívül csak apróbb megszólalásai vannak. Sok árnyalatot nem rejt a figura, felvonásokon keresztül megszállottan gyűlölködik, míg az utolsó húsz percben rádöbben, hogy egész élete tévedésre épült. A Simon Boccanegra nem Fiesco drámája. Székely partnerei világsztárok: Leonard Warren, Astrid Varnay és Richard Tucker. Elképesztő felelősség ilyen környezetben színpadra lépni, különösen úgy, hogy a közvetítést több millió amerikai otthonban hallgatták ekkoriban. Székelyt érezhetően zavarja, hogy olaszul kell énekelnie. Európában még mindenhol anyanyelven zajlott az operajátszás, eredeti nyelven csak az USÁ-ban játszottak. Székely New Yorkban szembesült először ezzel a jelenséggel, így alakításai megfoszttattak egyik legfőbb erényüktől: a plasztikusan közvetített szövegtől. A basszista megdöbbentő energiabedobással énekel az estén. Nagyot akar alakítani és igyekszik minden megszólalását jelentőssé tenni. Apróbb intonációs problémáit ezúttal feledteti legfőbb erénye: a gyönyörű hanganyag – még ha maga a matéria olykor kissé nyersnek is tűnik Leonard Warrené mellett. Az est mégis annak bizonyítéka, hogy adott körülmények között Székelynek igenis lehetett helye a világ egyik legjelentősebb társulatánál. Az egész előadást belengi valami fájdalmas és nemes búcsú (talán az ifjúságtól vagy a szabadságtól?) érzete.

Néhány nappal később mintha egy másik művész állna a pesti színpadon. A király hazatért. Székely hangján nem hagyott nyomot a kimerítő utazás. II. Fülöp szerepe 1934 óta az övé, immáron közel negyven előadáson csiszolta az anyaszínházában, megszokott partnerekkel. Mindez elképesztő biztonságot ad neki és az együttesnek. A művész ezen az estén is nagyban épít hangjának szépségére, de jóval árnyaltabban énekel és anyanyelvén megszólaló szavaival is jóval kifejezőbben játszik, mint New Yorkban.

don_carlos_osvath_julia_szekely_mihaly_varkonyi_foto_forras_operahaz_emlekgyujtemeny.jpgA pesti előadás nem is annyira a nagy hangok – bár abban sincs hiány –, mint a nagy egyéniségek (Báthy Anna, Nagypál László, Palánkay Klára, Jámbor László és Fodor János) drámája. Az este mégis Székely jutalomjátéka lesz. Alakítása beragyogja az operát. „A királyban emberszív dobog...” – mintha Fülöpnek ez a mondata lenne a figura kulcsa, tragédiája pedig, hogy éppen hétköznapi ember nem lehet a király. Székely szokatlan módon nem egy nagy és zord uralkodót, hanem egy királyi jelmezbe öltözött szerencsétlen embert formál, aki mindenben bizonytalan és senkiben sem bízik. Talán a Habsburg ősök terheltsége rajta is nyomot hagyott. Az apja elhagyta, a Főinkvizítor bábként rángatja (Fodor János szinte szadista örömmel kínozza Fülöpöt), a felesége és a fia elárulja, Eboli és Posa pedig valójában csak kihasználja a bizalmát. Mintha a király folyamatosan menekülne, miközben tudja, hogy nyugalmat csak az Escorialban lel majd.

Vajon Székely Mihály nyugalmat lelt a maga Escorialjában, az Operaházban? Itthon mindent megkapott, ami abban a korban elképzelhető volt. 1956 után – igaz, elsősorban Kékszakállú hercegként – Európa is megismerhette művészetét. Valószínű azonban, hogy a világháborús traumák, az 1950-es évek bezártsága, az állandó harcok és belső vívódások vezettek korai halálához. Az érzékeny művész nem csak abba pusztulhat bele, ha mellőzik, de abba is, ha életében bebalzsamozzák.

Szólj hozzá!

Címkék: cd évforduló Operaház Metropolitan Opera New York Székely Mihály

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr8016644144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Almási Sári (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Harteros (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) AZ Antikrisztus bukása (1) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (3) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (5) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (46) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (10) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (164) Billy Budd (1) Birgit Nilsson (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Brigitte Fassbaender (1) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (15) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) David Alden (2) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (6) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (4) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (22) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (3) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (11) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (47) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feld Kálmán (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (7) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (4) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Giacomini (1) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (4) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Himnusz (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (43) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (3) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (2) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (3) Királyi Operaház Stockholm (3) Kirill Petrenko (2) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (23) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (25) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (3) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (8) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (24) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (30) Operaház (113) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (4) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (2) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (9) Plácido Domingo (6) Pogány László (1) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Radnay György (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (38) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (5) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (19) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Simándy József (3) Simon Boccanegra (5) Simon István (9) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) Sólyom-Nagy Sándor (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (41) Staatsoper Berlin (2) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (2) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (17) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) Tiroler Festspiele Erl (2) tíz kép (29) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (6) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Viktor Ullmann (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása