A világ jelentős operaházai közül utolsóként a Wiener Staatsoper tegnap hirdette meg a következő szezonját. Valamikor a Magyar Királyi Operaház vezetői „vágyázó szemüket” állandóan Bécsen tartották, az ottani sikerekkel próbálkoztak Pesten is, az ott bevált művészeket hívták vendégszerepelni. Aztán a vasfüggöny elszakította ezt a függő viszonyt is, a rendszerváltás után olyan jelentős volt a két színház költségvetése kötött a különbség, hogy magyar igazgató csak nyálat csorgatni járhatott Ausztriába. Napjainkra az internetnek hála, minden információ elérhetővé vált, így nem kell 250 kilométert utazni, ha valaki képet akar kapni egy operáról vagy egy művészről.

Az idei évadot az Alkésztisz premierjével fogja zárni a Staatsoper, s valami különleges optimizmustól hajtva szintén egy Gluck opera, az Armida lesz az első újdonság, október 16-án Mark Minkowski vezényletével, a színház szólistáival. A Falstaff ugyan állandó repertoárja a Háznak, december 4-én mégis egy új produkcióval – melyet David McVicar rendez és Zubin Mehta vezényel – lepik meg a Bécsieket, a címszerepben természetesen korunk Falstaffja, Ambrogio Maestri. Február 5-én egy másik népszerű Verdi-opust, A trubadúrt újítják fel, sztárszereposztásban (Ludovic Tézier, Anna Netrebko, Roberto Alagna és Luciana D'Intino). A Parsifal szintén ritkán hiányzik a Staatsoper repertoárjáról, az új produkciót ezúttal Semyon Bychkov vezényli és Alvis Hermanis rendezi; Amfortast Gerald Finley, Gurnemanzot Hans-Peter König, a címszerepet Christopher Ventris, Kundryt Nina Stemme énekli majd. Több mint negyedszázada hiányzik a színház műsorától Debussy egyetlen operája, a Pelléas és Mélisande. Az évad végi premiert Alain Altinoglu vezényli és Marco Arturo Marelli rendezi, a főszerepeket Bernarda Fink, Benjamin Bruns és Simon Keenlyside énekli. Az öt nagyszínpadi operabemutató mellett a gyerekek se maradnak újdonság nélkül, ezúttal egy kortárs darabot, Tristan Schulze: Patchwork című művét nézhetik meg. A balettegyüttes két újdonsággal, egy George Balanchine – Edwaard Liang – Daniel Proietto-esttel illetve két Neumayer darabbal, az Armida pavilonjával és a Sacre-vel várja az Opernringre látogatókat.

Végigtekintve a Staatsoper jövő éves műsorát világosan látszik, hogy őrült harc folyik a nézők megtartásáért. A premierekkel együtt – a gyerekoperákon kívül – nem kevesebb, mint 52 operát tartanak repertoáron. A hatalmas szám azt feltételezi, hogy a darabok jórészét mindössze három-négy előadás kedvéért veszik elő, próbálják be. A Bayerische Staatsoper hasonló szisztémával működik, de ott nem esnek bele olyan csapdákba, mint, hogy az évad első felében mindössze egy Wagnert játszanak, egy hónapon belül négy 20. századi darabot adnak, német vagy Verdi műveket. Ennyi darabot lehetetlen egyformán színvonalasan előadni, de míg Münchenben szinte minden produkcióban van egy-egy húzónév, jelentős rendező, vagy karmester, mindez Bécsre évről-évre egyre kevésbé igaz. Valaha a Mozart, Wagner és Richard Straus darabok a repertoár gerincét jelentették. Mára a három szerző művei elvétve kerülnek színre, lehetőséget sem hagyva egy együttes kultúra megmaradásának. Helyüket bel canto és preklasszikus darabok foglalják el, melyeknek esélyük sincs, hogy otthonosan csengjenek a hatalmas házban.

Mozart „nagy operáiból” három szerepel a 2016/2017-es évadban – Figaro házassága (Carlos Alvarez), Don Giovanni (Simon Keenlyside és Erwin Schrott), A varázsfuvola –, mindhárom Fischer Ádám vezényletével. Richard Strausstól a Salome, az Elektra (Waltraud Meier, Nina Stemme), A rózsalovag és az Arabella (Camilla Nylund, Bo Skovhus), Wagnertől a Lohengrin (Klaus Florian Vogt, Petra Lang), a Ring (Peter Schneider; Bryn Terfel Robert Dean Smith, Camilla Nylund, Petra Lang) és a Trisztán és Izolda (Stephen Gould, Kwangchul Youn, Petra Lang). A német repertoárt a Fidelio (Peter Seiffert, Camilla Nylund), a Jancsi és Juliska, A holt város (Klaus Florian Vogt, Camilla Nylund) és Reimann néhány évvel ezelőtt bemutatott Medeája (Marlis Petersen), valamint az elmaradhatatlan Denevér (Michael Schade, Alfred Sramek) erősíti.

A két premieren kívül Verdi kilenc művel van jelen: Nabucco (Leo Nucci), Macbeth (Simon Keenlyside, Martina Serafin), Rigoletto (Roberto Frontali), Traviata (Marina Rebeka, Charles Castronovo, Dmitri Hvorostovsky), Az álarcosbál (Piotr Beczala, George Petean, Kristin Lewis), Aida (Violeta Urmana, Kristin Lewis, Johan Botha), Simon Boccanegra (Dmitri Hvorostovsky, Ildebrando D`Arcangelo, Ramón Vargas), Don Carlos (Myung-Whun Chung; Ferruccio Furlanetto, Ramón Vargas, Plácido Domingo, Krassimira Stoyanova, Elena Zhidkova), Otello (Peter Seiffert, Carlos Álvarez, Véronique Gens). Puccinitól jövőre a Bohéméletet, a Toscát (Anja Harteros / Angela Gheorghiu, Jonas Kaufmann, Thomas Hampson), a Pillangókisasszonyt (Kristīne Opolais), A Nyugat lányát (Eva-Maria Westbroek / Emily Magee, José Cura / Aleksandrs Antonenko) és a Turandotot (Johan Botha) játsszák. Az egyre terebélyesebbé váló bel canto repertoárt Az alvajáró (Luca Pisaroni, Daniela Fally, Juan Diego Flórez), a Szerelmi bájital (Olga Peretyatko, Rolando Villazón, Bryn Terfel), Az ezred lánya (Carlos Álvarez, Mara Zampieri), a Don Pasquale (Michele Pertusi, Danielle de Niese), A sevillai borbély, az Olasz nő Algírban és a Hamupipőke képviseli.

A francia operák közül a Carment, Faustot (Luca Pisaroni), a Rómeó és Júliát (Plácido Domingo; Juan Diego Flórez), a Manont (Marlis Petersen) és a Werthert (Ludovic Tézier, Sophie Koch) adják, ez utóbbit ezúttal a bariton változatban. A szláv műveket az Anyegin (Christopher Maltman), a Katja Kabanova (Angela Denoke) és a Kisvárosi Lady Macbeth (Ingo Meztmacher; Eva-Maria Westbroek) képviseli, ezen kívül ismét előveszik a Peter Grimest és az Alcinát. Tíz hónap, 350 előadás, melyekre az előadások napján egyre könnyebben be lehet jutni 4 Eurós állójeggyel.