Ismerete, hogy az André Chénier premierjét megelőzőleg, ádáz küzdelmek voltak az Operaház vezetősége és az egyes művészek között, akiket felszólítottak, hogy a színpadi illúzió és a történelmi stílszerűség kedvéért vegyék le bajuszokat, férfiasságuk legszebb díszét. Ami diplomáciai fortély csak lehet, mind elkövették a hivatalos körök, hogy az énekeseket erre az elhatározó lépésre rábírják. Így többek között Kéméndy festőművészt, az Operaház főrendezőjét és Noszéda tanárt, a jeles fiatal zenészt korlátlan bugdet-joggal küldték el agent provocateuröknek a Pschorrbräba, ahol az illető művészek ebédre és vacsorára összegyülekezni szoktak. Ezek az ékesszólás, a dialektika, a suggesztio, a furfangos politika, a legsimább diplomácia, a megható könyörgés és a halálos fenyegetések minden lehető és lehetetlen eszközét felhasználták, hogy a csökönyös művészekben a bajusz ellen való gyűlöletet felújítsák. Általános feltűnést keltett a vendéglőben, hogy Kéméndy és Noszéda a nagyszámú vendégek szeme láttára a földre borultak és sírva rimánkodtak kétségbeesett taglejtéssel:
- Az isten szerelmére, vegyék le a bajuszukat!
Ez aztán annyira meghatotta a művészeket, hogy rögtön megadták a beleegyezésüket a szörnyű műtétbe. Egyben örök testvériséget fogadtak Noszédával és Kéméndyvel, akik megesküdtek, hogy éltük fogytáig, minden nap meg fognak jelenni ennél a derék cigányasztalnál.
- Most lesznek csak igazán szépek! – hízelegtek a meglágyult énekeseknek. Másnap megvolt a premiér, az énekesek bajusz nélkül zengedeztek – és Noszéda meg Kéméndy nem jelentek meg a Pschorrbräban vacsorára és azóta meg se mutatták ott magukat. Mikor ezért ma meginterpellálták őket, fölháborodva kiáltották:
- Ki a fene tudja nézni azt a sok csúnya beretvált arcot!?
Ebből az incidensből kifolyólag a nevezett urak és a leberetvált arcú művészek között több rendbéli affér támadt, de báró Nopcsa mindenképpen meg akarja akadályozni a párbajokat, mert sebesülések esetén kérdésessé válnék az André Chénier holnapi előadása.

A cikket, mely a Budapesti Naplóban 1897. február 2-án jelent meg, néhány nappal az André Chénier magyarországi bemutatója után eredeti helyesírással közöljük. A képeken Takáts Mihály generációjának legendás baritonja, az első pesti Gerald.
Ismerete, hogy az André Chénier premierjét megelőzőleg, ádáz küzdelmek voltak az Operaház vezetősége és az egyes művészek között, akiket felszólítottak, hogy a színpadi illúzió és a történelmi stílszerűség kedvéért vegyék le bajuszokat, férfiasságuk legszebb díszét. Ami diplomáciai fortély csak lehet, mind elkövették a hivatalos körök, hogy az énekeseket erre az elhatározó lépésre rábírják. Így többek között Kéméndy festőművészt, az Operaház főrendezőjét és Noszéda tanárt, a jeles fiatal zenészt korlátlan bugdet-joggal küldték el agent provocateuröknek a Pschorrbräba, ahol az illető művészek ebédre és vacsorára összegyülekezni szoktak. Ezek az ékesszólás, a dialektika, a suggesztio, a furfangos politika, a legsimább diplomácia, a megható könyörgés és a halálos fenyegetések minden lehető és lehetetlen eszközét felhasználták, hogy a csökönyös művészekben a bajusz ellen való gyűlöletet felújítsák. Általános feltűnést keltett a vendéglőben, hogy Kéméndy és Noszéda a nagyszámú vendégek szeme láttára a földre borultak és sírva rimánkodtak kétségbeesett taglejtéssel: