Hunyadi László meghódítja a világot

2012.09.29. 09:16 caruso_

Hunyadi_cimer.jpgMostanában sajnos ismét csend honol az aktuális kultúrpolitikánkban olykor fellángoló kezdeményezés körül, miszerint támogassuk-e meg a Los Angeles-i Operaházat néhány millió forinttal, hogy színre hozhassák a Bánk bánt. Azt hinnénk, új keletű téma, Erkel műveinek külhoni megismertetése, avagy erőszakos bebizonyítási kísérlete annak, hogy Nemzeti Zeneszerzőnk megállja a helyét a világ nagyjai között. Szerény véleményem szerint az erőlködés tökéletesen felesleges. Volt egy Erkel Ferencünk, aki többé-kevésbé egyedül írt két szívünkhöz közelálló csak nekünk szóló és számunkra értelmezhető operát, melyeket alaposan átírva ismerünk. Az eredeti művek már ismeretlenek és távoliak számunkra – ahogy nagyszüleink számára is azok voltak. Komponistánk többi opusáról pedig leginkább lexikoni adatként szeretünk ködös szemmel tudomást venni. Többségük a maguk idejében sem ért meg különösebben sok előadást, az elmúlt százötven évben minden arra irányuló kísérlet, hogy megtapadjanak a repertoáron meddőnek bizonyult.

Hogy a Los Angeles-i Bánk bán nem eredeti ötlet, bizonyítja, hogy már Erkel életében is történtek hasonló kísérletek. Az elsődleges célállomás természetesen Bécs volt, az a város, melynek színházi műsorát a II. világháborúig minden operaigazgató naprakészen követte. Hogy maga Erkel dédelgetett-e világhódító álmokat, nem tudjuk. Mindenesetre többen voltak, akik úgy érezték, hogy a Hunyadi Lászlóval meg tudjuk mutatni, hogy európai szintű remekművet alkotott egy magyar géniusz. A Havi – Szabó-féle aradi utazó operatársulat, 1856 augusztusában a Theater an der Wienben. Az előadás minden valószínűség szerint csapnivaló lehetett, a zenészeket helyben verbuválták, a karmester bizonyos Franz von Suppé volt, a kritika egyedül a Szilágyi Erzsébetet énekelő Doria asszonyt dicsérte. „A dalmű zenéje csaknem úgy játszatott el, mint ha valaki olvas fennszóval oly könyvből, melyet nem ért. A férfi dalszerepek voltak a leggyengébbek. Barbaró a királyt valóban barbár hanggal és alakban éneklé. Vincze csupa félelemből alig bírt érthető hangot adni. Garában Kaczvinszki szép hangot árult el, de még iskolára van szüksége. Gara Máriát Zengraf k.a. adta, némi ruotinnal, de természetesen csak a bécsi külvárosi értékben” – olvashatjuk a mű védelmében a Magyar Sajtó cikkét.

Theater an der Wien.jpg

Az Österreichishe Zeitung nem csak az előadást kritizálja, hanem gondosan elemzi – bécsi szemmel az operát. „Ha az ember magyar dalműről beszél, úgy igazán véve nem gondol másra, mint Erkel Hunyady Lászlójára. Ez van bevallva, mint operák operája s mint a magyarok ítélete szerint a legfőbb kifejezése annak, mit a magyar géniusz eddig a drámai zene mezején előteremteni képes volt. Mint egy zenészeti múlt örökösei – mosolygunk azon lelkesedés fölött, melylyel a magyarok e dalmű iránt viseltetnek, melynek talán tarkán összehányt szövegét egy hírére valamit tartó német művész se venné lelkiismeretére. De az, mire homályban hágy minket a művészeti szemlélet, megfoghatóvá lesz, ha nemzetiségi szempontból tekintjük. Egy olyan nép, mely mint a magyar szép s emelkedett lelkesedéssel csüngg önmagán, a szépművészeti mezőn is könnyen kielégíthető, midőn saját nemzeti eleme körül mozog.” „Nem lehet azonban azt mondani, hogy Erkel zenéje általában magyar, sőt ellenkezőleg különböző nemzeti sylok nemeiből vannak összezilálva. Az alapot az olasz zene képezi, itt ott francia modor tűnik elő, majd ismét a német lényeg, s Mayerbeer villanyzó modora. (…) De a szerző művébe mégis besző egy párt az utánozhatatlan magyar dallamokból, melyek bizonyos sajátszerűséggel ruházzák fel azt, s melyekből magyarázható főleg ki ama nagy hatás, melyet a Hunyady László Magyarországon szült.”

Nem kevésbé lesújtó a legendás Eduard Hanslick véleménye sem, aki még némi germán kultúrfölénnyel is nyakon önti bírálatát, melynek végkövetkeztetése a következő: „Erkel operájáról alkotott, egészében kedvezőtlen véleményünket annál is inkább kertelés nélkül kellett kimondanunk, minthogy e mű nagy pretenzióval lépett fel, s évek óta mérhetetlen hírverés veszi körül. Röviddel ezelőtt még Bécsben is élénk agitáció folyt azért, hogy a Hunyadit bemutassa az Udvari Operaház. Minden szempontból jó, hogy a kísérletet megspórolta magának ez a műintézet; mégiscsak kemény csapás lenne a német zenére, ha az olaszok három hónapos uralma után magyar operák kerülnének sorra, aztán meg talán rutének, és így tovább. Jobb helyük van az ilyen látványosságoknak a külvárosi színházakban.” Nem is csendült fel Erkel muzsika majd négy évtizeden keresztül a császárvárosban. Következőleg Marie Wilt kápráztatta el közönségét egy gálán a La Grange áriával.

Élelmes ember lehetett a jó Havi Mihály. „Ha nem volt szerencsém nyugaton, majd megpróbálkozom keleten!” – gondolhatta, s Bukarest felé fordította szekérrúdját. Kéthónapos vendégszereplésüket a Hunyadi Lászlóval kezdték meg 1860. május 23-án (vagy június 5-én), a Magyar Hírlap szerint „még soha nem tapasztalt lelkesedés mellett.” Az előadást valószínűleg Káldy Gyula, az Operaház későbbi igazgatója vezényelte. A Nationalu című lap részletes bírálatot közöl az előadásról. Összehasonlíthatatlanul nagyobb rokonszenvvel viseltetik iránta „N. M. Philemon”, mint bécsi kollégái. A román zenei élet ekkoriban nyilvánvalóan jóval le volt maradva a magyartól, ezért némi csodálattal vegyes tisztelettel tekintettek felénk, hiszen Erkelhez fogható zeneszerzőt ők ekkoriban nem tudtak felmutatni. A kritikus elismeri a magyaros – vagy vélt magyaros elemek – beemelését a zeneműbe, de ő sem hallgatja el, helyenként epigonnak érzi. „Nem hallgathatjuk el még a nagyszámú melodikus és harmonikus elemeket sem, amelyek a hallgatót akaratán kívül is Mayerbeer, Donizetti, Bellini és Verdire emlékeztetik, az írót pedig oda viszik, hogy ezen zenét egy potpurinak vagy egy zenevándorlásnak nézze.” Állítólag ugyanebben Zágrábba is eljutott a Hunyadi, ahol nagy sikerrel adták, de kritikákat nem sikerült fellelni az előadásról.

Prágai Opera, 1900.jpg

A Magyar Királyi Operaház művészei 1895. október 27-én meghívást kaptak a prágai Operaházba, melynek vezetője akkor Angelo Neumann volt, aki a Ringet annak idején európai körútra vitte. A Hunyadi Lászlót Erkel Sándor (más források szerint Erkel Elek) vezényelte, Szilágyi Erzsébetet a kor kiemelkedő szopránja, Szilágyi Arabella énekelte – akinek állítólag maga a vendégjáték is köszönhető volt. Az operát bírálói elavultnak tartották, amin nem szabad csodálkoznunk, hiszen hasonlóképp gondoltak Donizetti és Bellini műveire is. Ennél jóval furcsább dolgot hiányolnak a cseh bírálók: „…sajnálattal kell fölismernünk, hogy az, amit a magyar zenében nemzetinek nevezünk, Erkel zenéjében nincsen képviselve abban a mértékben, amelyet egy nemzeti komponistától elvárnánk. Mert ha van is a terjedelmes partitúrában éppen elég olyan motívum, amelyen átszűrődnek a valódi lokális kolorit sajátosságai, nem rejthetjük véka alá másfelől, hogy e műben ott garázdálkodnak az idegen hatások is, különösen a Donizettiéi és Rossiniéi.” A prágai előadásnak azóta sem lett folytatása. A bécsi fogadtatásról és a cseh előadás magyar utóhatásairól Mesterházi Máté írt kiváló tanulmányt, mely ennek a blogbejegyzésnek is nélkülözhetetlen forrásul szolgált.

A Hunyadi László majd egy évszázadra országunk határai közé szorul. Az 1930-as évek vendégjátékai során az Operaház nem tartotta szükségesnek megismertetni a világgal. Helyette inkább a Farsangi lakodalommal vagy a kor magyarkodó balettjeivel turnéztak. A szocializmus virágzó éveiben a kulturális csereakciók azonban lehetővé tették, hogy baráti országok produkcióiért cserébe mi is megmutassuk értékeinket. Így került színre a Hunyadi László Szófiában 1977. szeptemberében, Leningrádban 1980. április 4-én, végül Moszkvában április 8-án. Egyetlen külföldön létrehozott produkcióról tudunk. A ritkaságokat bemutató angliai Dorset Opera magyar közreműködőkkel 2003 nyarán mutatta be Erkel művének „ősváltozatát”. A kritikusok csemegének nevezik az operát, amit érdekes volt egyszer megnézni.

Százötven éve próbáljuk bebizonyítani a világnak, hogy a Hunyadi László felveszi a versenyt a legnagyobbakkal, a világ pedig százötven éve nem hajlandó erről tudomást venni. Lassan egyszerűbb lenne elfogadnunk. Erkel operája a mienk, olyan mélyen, őszintén és naivan a sajátunk, hogy más meg nem értheti. Hungarikum.

9 komment

Címkék: Erkel Ferenc Hunyadi László

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr834771382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsorzsik 2012.09.29. 17:31:03

Kedves Caruso! Blogja érdekes, ismeretterjesztő, jól írt, noha nem valami optimista.Századunkban a környező európai országok mind ismertek nemzeti operájukról és minden adandó alkalommal propagálják is azokat. Mi magyarok, mintha szégyenkeznénk, hogy így tegyünk. Talán még mindig nem nőttük ki a belénksúlykolt tilalmakat a ''proletár internacionalizmus'' jelszavának idejéből, hogy nem illik dicsekedni, más országok ''rovására''. A háború előtti években sem erőltettük meg magunkat.Hogy Erkel zenéje helyenként epigon? Hát aztán? Smetana Eladott menyasszonyában, Moniuszko Halkájában, még Gotovac Ero-jában is találunk olaszos, franciás, németes nyomokat. Ők bemutatták lépten-nyomon nemzeti operáikat - mi nem. Miért? Az egyik sokszor hangoztatott ''hazug'' ok, hogy operáinkat csak magyar nyelven érdemes előadni és azt csak magyarok érthetik meg. Badarság! (Néhai Simándynk ''a Bánk'' még azt is hozzátette, hogy csak magyar énekelheti Bánk-ot, mert más náció tagjai nem érthetik meg a sajátos magyar problémákat és gondolkodásmódot. Sokan mégis megpróbálták megérteni és el is énekelték, nem is akárhogyan. Joseph Schmidt 1929-ben lemezre énekelte a ''Hazám, hazám''-ot, németül és jól. Domingo beleszeretett Bánkba és 1985-ben bebizonyitotta a közönségnek. Lehetett volna más nyelven is énekelhető fordítást készíteni.
Operákat színpadra vinni pénzkérdés is, köztudott, hogy nekünk nincs - erre -, pedig nagyon sok más - nem olyan lényeges - dologra sokkal többet költenek.Ön szerint kedves Caruso lassan belenyugodhatunk hogy a Bánk és Hunyadi csak a miénk - magyaroké. Bármikor elővehetjük, dédelgethetjük, elszórakoztathatjuk magunkat vele. Az én véleményem szerint ez nem a helyes álláspont.Kodály meghirdette a világnak: 'Legyen a zene mindenkié'. Nekünk is meg kellene mindent próbálnunk, hogy a Bánk és Hunyadi legyen mindenkié, mert ők egyáltalán nem érdemtelen részei az egyetemes zenekultúrának.

musicus 2012.10.11. 00:35:32

Kedves Caruso!
Miért értékeli ilyen nagyra a kritika véleményét? A külföldi kritikai visszhangokat mértékadónak tekinteni pedig csak annyira szabad, mint a belföldieket, azaz semennyire.
Érdekes felvetés, hogy "Százötven éve próbáljuk bebizonyítani a világnak, hogy a Hunyadi László felveszi a versenyt a legnagyobbakkal, a világ pedig százötven éve nem hajlandó erről tudomást venni."
Tudja-e, hogy Erkel egyetlen operájából sincsen nyomtatott kottaanyag? A partitúra összkiadáshoz nem készült sem szólamanyag, sem zongorakivonat, sem kóruspartitúra. Van tehát három gyönyörű partitúránk, amelyek előadhatatlanok.
Erkel operáival nem próbálkozni kell, hanem játszani őket, mert ahol előadják Erkelt, ott mindenütt kiemelkedő sikere van, ez saját tapasztalat. Ahhoz, hogy ezeket az operákat játszani lehessen, először is kotta kellene, ugye? Az pedig nincs. A Los Angeles-i Bánk előadás emiatt nem jött létre, tudomásom szerint!

caruso_ 2012.10.11. 20:40:48

@musicus:
Kedves Musicius!
A kritikákat különösebben mértékadónak venni természetesen naivság lenne, de mi mást vehetnénk alapul másfél évszázad távlatából?

A Debreceni Színház a most kiadott ős partitúra alapján készítette el a maga előadását nemrég, az Operaház is ebből az anyagból rögzítette a nyáron a művet. De való igaz, hogy ha valaki kívánná, erősen meg kéne dolgozni az eredeti előadások feltámasztásárért.

Azon csodálkoznék, ha Los Angelesben mindenképpen ragaszkodtak volna az ősváltozathoz. vagy bármihez.

caruso_ 2012.10.11. 20:43:01

@zsorzsik:
Kedves Zsorzsik!
Joseph Schmidt Bánk felvételéről nem tudtam, de nagyon izgatna, ha Önnek van hozzá lelőhelye!

musicus 2012.10.15. 00:41:19

@caruso_: Kedves Caruso! Mivel a magyarországi sajtó sohasem volt szabad, a zenekritika sem más, mint zenepolitikai irat (ld. Szabolcsi-féle Zenei Lexikon 1. kiadás). Az 1880-as évektől kezdve még a megelőző időszak maradék etikáját is elvesztette (Legány Dezső mondata, amit készséggel elhittem neki).
Az Erkel operák eredeti formájának előadását egyszerűen be kellene indítani, és édeskevesen reklamálnák az átdolgozást. Az eredeti Bánk bemutatója előtti sok ironikus-szkeptikus hang is jószerivel elnémult a premiert követően, így lenne a Hunyadi, és a többi Erkel opera esetében is.
Domingo BE AKARTA MUTATNI a Bánkot. És nem kapott kottát... Abból az operából nincs kottaanyag, ami (állítólag) a magyarok nemzeti operája? Mit gondoljon Domingo? Ezek a magyarok úgy látszik, nagyon nem akarják a Bánk bemutatót, ha ilyen mondvacsinált ürügyet hoznak fel. Akkor minek erőlködjek, nem igaz?
Kettőnk közt, lehet, hogy vannak ebben az országban, akik tényleg nem akarnak Erkel- bemutatót külföldön. Uszkve százötven éve nem akarják. Potosabban 1846, a Rákóczi induló pesti bemutatója óta, mióta rájöttek, hogy a zenének igenis, van hatalma.

zsorzsik 2012.10.15. 07:32:35

@caruso_:
Kedves Caruso !
Sajnos, nincs. Schmidt Bánk bán felvételéről egy holland opera WEB site-ról (Dutch Divas) szereztem tudomást, ahol Jan Neckers belga történész, zenekritikus és lemezgyüjtő irt egy hosszú életrajzot és részletes diszkográfiát.
Mint írja, a Berlini rádió Schmidt-tel 1929-1933 között 42 különböző operát sugárzott. A Bánk bán közvetítésére 193o Februárjában került sor (egy másik helyen ugyanebben a diszkográfiában 1929 szerepel). Nem tisztázott, hogy ez a broadcast teljes előadás volt, vagy csak részleteket tartalmazott. Az előadásokat a sugárzás idejében rögzitették, de ezeknek nagy része a háború alatt elpusztult.Ennek ellenére, a háború utáni években több -elveszettnek hittt - felvétel került elő különféle magángyűjteményekből. Talán még a Bánk bán is előkerülhet.
Ha érdekli a téma, Jan Neckers elérhető a 401dutchdivas.nl/ WEB -site címén.
Egy másik dolg a Hunyadi-val kapcsolatban: Nem tudom, hogy ismeri-e Lilian Nordica amerikai szoprán 19o7-es felvételén (Columbia Record) a La Grange áriát. Mint ismeretes Nordica a magyar tenor Döme Zoltán felesége volt 1896-19o4 között - talán innen az inspiráció, hogy a felvétel megszületett. Magyar nyelven (Ah rebegés), egy röviditett változat. Talán nevetségesnek hangzik, de jó képet ad arról, hogyan hallják a magyar nyelvet külföldön. Ahogy Ön írja a Hunyadi pesti előadás első részében: ''A kor szokásainak megfelelően ők is magyarul énekelték szólamaikat, mai füllel el sem tudjuk képzelni hogyan''. Hát valahogy így. Tisztelettel: zsorzsik

caruso_ 2012.10.21. 19:55:16

@musicus:
Kedves Musicus!
Nyilván nagyon furcsa és relatív dolog a sajtó, akár magyar, akár külhoni. sak, amit a sajtóból kiszedtünk. Hogy 1880-ban, vagy 1920-ben szabad volt-e? Sok féle lapot kell olvasni. De mi másból tájékozódhat a késő utód? Mi tudunk például Perotti Gyuláról? S én aki nem láthattam Osváth Júliát színpadon mit tudhatok? Elolvasom, az áradó kritikákat, de amit hallok és látok köszönő viszonyban sincs ezzel. Nem értem a művészetét, ahogy talán 30 év múlva Kelen Péter művészetét sem fogják megérteni azok, akik nem látták színpadon.

Domingót nyilván érdekelte a Bánk bán, és ha akart volna kottát be is szerezte volna, hiszen az összes magyar színház rendelkezik a teljes zenei anyaggal.

A zenének pedig valóban van hatalma. Csak remélni tudjuk, hogy ezt még sokan hiszik - és akár sokan félnek is tőle. Bartók Mandarinja például meglepően a padlóra küldte az albán közönséget, míg - várakozásommal ellentétben - a Hunyadi romantikus dallamait kifejezetten unták.
Üdvözlettel: Caruso

caruso_ 2012.10.21. 19:58:50

@zsorzsik:
Kedves Zsorzsik!
Köszönöm szépen a fantasztikus Schmidt történetet, nagy rajongója vagyok a művészetének, de ezt a storyt még nem hallottam. Vajon kikkel énekelhette azt a Bánk bánt? Ki juttat el hozzá(juk) az anyagot és keltette fel az érdeklődésüket!? Izgalmas lenne tudni!

A Nordica felvételt ismerem, Döme Zoltán kalandos életéről amennyit sikerült kideríteni, meg is írtam tavaly nyáron a Bayreuth-i sorozatom első részében.
Üdvözlettel: caruso

musicus 2012.10.21. 23:58:34

@caruso_: Kedves Caruso! Az előadóművészet azóta lett egyenrangú az alkotóművészettel, mióta van hangrögzítés. Addig valóban az maradt meg belőlünk, amit a kritikus írt rólunk. Most már rögzítik a legtöbb helyen az előadásokat, tehát "kritikus, hazudj, csak rajt ne kapjanak", és mégis, "rajtakapható" írásokat olvashatunk itt is, ott is. Ha tehát a kritikusok ma ilyen gátlástalanul képesek mindenfélét összeírni, aminek alig van köze a valósághoz, mi tartotta vissza őket akkor, amikor úgyszólván semmi kontroll nem volt? A kritika kordokumentum, pusztán ennyi, semmi több. Ezt persze lehet értékelni, súlyozni, mérlegelni, összehasonlítani, és akkor, talán, sok tapasztalattal, valamit megsejthetünk a valóságról is.
Tévedsz, az összes színház nem, csak az a néhány színház, amelyik képes volt játszani valaha a Bánkot, rendelkezik kéziratos kottaanyaggal. Rongyos, koszos, százéves kópiákkal és azok fénymásolataival. Sem a századelőn készült Hunyadi és Bánk zongorakivonatoknak (Kern), sem a Nádasdy féle zongorakivonatoknak nincsen nyomtatott partitúrája, sem szólamanyaga. A 2000-ben elkezdődött Urtext partitúra kiadásnak nincsen szólamanyaga, sem zongorakivonata, sem kóruspartitúrája. Színpadi előadás céljára mindegyik eddig megjelent nyomtatvány ALKALMATLAN.
Elképzelhető, hogy az albánok nehezebben értik meg a Bánkot, hiszen más kultúrkörbe tartoznak. Az európai romantikára nem minden nemzet fogékony. A XX. század ebből a szempontból már egyetemesebb. Egyébként honnan származik ez az értesülésed? Erkel operáit előadták Albániában?
Amikor a Bánk részleteit Bukarestben játszották, nagy sikere volt a román hallgatók körében. Legnagyobb előadói sikereim egyébként éppen Erkelhez kötődnek, belföldön és külföldön is. Nem értem, hogy ha ez esetemben így van, miért ne lenne ez így más előadó(k) esetében is? Ki kellene próbálni végre.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) 4.48 Psychosis (1) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (3) Adler Adelina (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (3) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (4) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (2) ajánló (7) Alban Berg (3) Alcina (1) Alekszander Borodin (1) Alessandro De Marchi (1) Alessandro Scarlatti (1) Alexander Vinogradov (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Almási Sári (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (3) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Bauer Kanabas (5) Andreas Homoki (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Breth (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (3) Angela Denoke (2) Angelica nővér (3) Angerer Margit (1) Anita Rachvelishvili (1) Anja Harteros (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Ante Jerkunica (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (3) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Pappano (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (2) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Asmik Grigorian (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) AZ Antikrisztus bukása (1) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) Az Orléans-i szűz (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (8) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (4) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (4) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A genti kovács (1) A három narancs szerelmese (1) A hattyúk tava (3) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (3) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (5) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A varázslónő (1) A walkür (3) A windsori víg nők (1) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (51) Bál a Savoyban (3) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (4) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (8) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (14) Bayerische Theaterakademie München (11) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Bejun Mehta (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (13) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (4) Bertrand de Billy (2) beszámoló (231) Billy Budd (1) Birgit Nilsson (1) Bogdan Volkov (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Brigitte Fassbaender (1) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Calixto Bieito (3) Camilla Nylund (3) Camille Saint-Saëns (2) Camille Saint Saens (2) Capriccio (1) Carlo Bergonzi (1) Carl Heinrich Graun (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (15) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (2) Chabert ezredes (1) Charles Castronovo (1) Charles Gounod (4) Chrisopher Maltman (1) Christian Jost (2) Christian Thielemann (3) Christof Loy (3) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (4) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudia Mahnke (2) Claudio Monteverdi (1) Claus Guth (2) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (4) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Dan Ettinger (1) Daphné (1) David Alden (2) David T. Little (1) debreceni Csokonai Színház (1) Der Schatzgräber (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (4) Deutsche Oper Berlin (9) Diana Damrau (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Die andere Frau (A másik nő) (1) Die ensten Menschen (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Diskay József (1) Dmitrij Sosztakovics (5) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitri Tcherniakov (3) Dmitry Korchak (1) Dog Days (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (4) Doris Soffel (2) Dózsa György (1) Dózsa Imre (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (2) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elbphilharmonie (1) Elektra (3) elfeledett magyar énekesek (28) Elina Garanca (2) Elza van den Heever (1) Enea Scala (1) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (3) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Eric Cutler (2) Erkel Ferenc (11) Erkel Színház (6) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Ernst Krenek (2) Erwin Schrott (1) Erwin Schulhoff (1) Eugen dAlbert (1) Evelino Pidò (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (53) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feld Kálmán (1) Félkegyelmű (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fidelio (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (2) film (7) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Lanzillotta (1) Francesco Meli (2) Francis Poulenc (1) Franco Zeffirelli (1) Frank Martin (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (3) Franz Schubert (5) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaëlle Arquez (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (3) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Petean (2) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (9) Georg Niggl (1) Georg Nigl (1) Georg Zeppenfeld (3) Gera István (1) Gere Lola (1) Gerhard Siegel (3) Giacomo Meyerbeer (5) Giacomo Puccini (22) Gianni Schicchi (4) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giorgio Battistelli (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Giacomini (1) Giuseppe Verdi (41) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustavo Dudamel (1) Gustav Mahler (4) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (3) Hankiss Ilona (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Himnusz (1) Hoffmann meséi (5) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (3) Hunyadi László (4) Húzd rá Jonny! (1) I. világháború (5) Iain MacNeil (3) Ian Bostridge (2) Ian Koziara (2) idézet (47) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Il Teorema di Pasolini (1) Immo Karaman (5) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (2) interjú (3) Intolleranza (1) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (7) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jaromír Weinberger (2) Jean-Christophe Malliot (3) Jennifer Holloway (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (3) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (3) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (4) kántor (1) Karácsony-éj (1) Karel Burian (2) Karenina Anna (1) Karine Deshayes (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Karsten Januschke (2) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (4) Katya Kabanova (1) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) Kent Nagano (3) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (2) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (3) Királyi Operaház Stockholm (3) Kirill Petrenko (2) Kirill Serebrennikov (2) Kishegyi Árpád (1) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Klaus Florian Vogt (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (12) könyv (24) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (30) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (2) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Lángok (Plameny) (1) Laurence Kilsby (1) Laurent Pelly (1) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) Lea Desandre (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (5) Leo Hussain (3) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (3) Le Bal (1) Le Grand Macabre (1) Le vin herbé (1) Ligeti György (1) Lisette Oropesa (1) Lohengrin (5) Louis Langrée (1) Luca Pisaroni (3) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Ludwig van Beethoven (1) Luigi Cherubini (1) Luigi Dallapiccola (1) Luigi Nono (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) Magdalena Kožená (1) magyar operák (21) Mahagonny (2) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Marc Minkowski (1) Maria Bergtsson (4) Maria Callas (3) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (3) Martha Mödl (1) Márton Dávid (2) Massányi Viktor (1) Mathis a festő (1) Mats Ek (1) Medea (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (3) Melis György (6) Mese Szaltán cárról (2) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (8) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Nagy (3) Michael Obst (1) Michael Schade (3) Michele Pertusi (1) Mieczysław Weinberg (1) Mikó András (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Mojka Erdmann (1) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Mundruczó Kornél (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Nagy Zoltán (4) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (5) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (24) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nikolaus Lehnhoff (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (2) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (4) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oksana Lyniv (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) Olivier Py (1) OMIKE (1) opera (30) Opéra-Comique (2) Operaház (127) operaházak (4) operaházi kronológia (41) operakultúra (4) opera abc (23) Opera Ballet Vlaanderen (2) Opéra national de Paris (9) operett (4) Opern Köln (3) Oper Frankfurt (11) Oper Graz (6) Oper Leipzig (4) Oper Wuppertal (1) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Orr (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Otto Nicolai (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (2) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patricia Petibon (1) Patrizia Ciofi (1) Paul Hindemith (1) Paul Potts (1) Pavol Breslik (2) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (6) Peter Konwitschny (5) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Philipp Venables (1) Pier Giorgio Morandi (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (2) Piotr Beczala (2) Pjotr Iljics Csajkovszkij (14) Plácido Domingo (6) Pogány László (1) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Radnay György (1) Rainer Trost (2) Ramon Vinay (1) Raphaël Pichon (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (18) Richard Wagner (40) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rote Laterne (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudi Stephan (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Russell Braun (1) Ruszalka (3) Sába királynője (4) Sabine Devieilhe (1) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (5) Sámson és Delila (2) Samuel Marino (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Sara Jakubiak (2) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebastian Weigle (2) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (21) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Silla (1) Simándy József (3) Simon Boccanegra (6) Simon István (9) Simon Keenlyside (1) Slávka Zámečníková (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) Sólyom-Nagy Máté (1) Sólyom-Nagy Sándor (1) Sonya Yoncheva (2) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (42) Staatsoper Berlin (5) Staatsoper Hamburg (3) Staatsoper Hannover (6) Staatstheater Braunschweig (4) Staatstheater Nürnberg (3) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Stefan Herheim (1) Stéphane Degout (2) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Svanda a dudás (2) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (2) Széll Kálmán (1) Szende Ferenc (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (4) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (9) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tanja Ariane Baumgartner (2) Tannhäuser (4) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Tatjana Gürbaca (1) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro di San Carlo Napoli (1) Teatro La Fenice Velence (4) Teatro Regio di Parma (1) Tell Vilmos (1) temető (7) Theater an der Wien (20) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (2) Theater Erfurt (1) Theater Freiburg (2) Theater Münster (1) Théâtre du Châtelet (1) Théâtre Royal de la Monnaie (4) The Rakes Progress (3) Thomas Guggeis (1) Thomas Hampson (2) Tirana (9) Tiroler Festspiele Erl (2) tíz kép (30) Tobias Kratzer (3) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Torsten Rasch (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Triptichon (2) Trisztán és Izolda (6) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) Ulisse (1) utazás (3) Valer Barna Sabadus (5) Varga András (1) Vásáry André (1) Vasily Barkhatov (3) Vera-Lotte Boecker (1) Vérnász (1) vers (1) VIII. Henrik (1) Viktor Ullmann (2) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vittorio Prato (1) Vladimir Jurowski (1) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (12) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (2) Xerxes (2) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Željko Lučić (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása