L, mint Lammermoori Lucia Donizetti remekműve évtizedekig volt a szerző legnépszerűbb darabja. Aztán a múlt századfordulón csendben eltűnt a színházak repertoárjáról. Hogyan is fért volna el a Parasztbecsület Santuzzájának, vagy Toscának szenvedélye mellett a borongós skót parkban kószáló gyászoló lány!? A divatok változnak, és aZ 1940-es évek végén feltűnt egy díva, aki – akkoriban szokatlan módon – elkezdte feltámasztani a feledésre ítélt bel canto operákat. Maria Callas egyik legtöbbet énekelt szerepe lett Lucia mely azóta ismét minden koloratúrszoprán kedvelt szerepe. Énekelte Joan Sutherland (huszonkilenc éven keresztül), Anna Moffo, Beverly Sills, Edita Gruberova (aki mindenképpen csúcstartó, hiszen 1975-ben keltette életre először!), Natalie Dessay és Anna Netrebko. Nekünk se kell szégyenkeznünk, hiszen Gyurkovics Mária, Ágai Karola, vagy Szűcs Márta (hogy csak a már nem aktív művésznőket említsük) legendás. A Lammermoori Lucia tulajdonképpen a világ legegyszerűbb operája is lehet. A titka egyszerű: kell egy virtuóz szoprán, aki egy estén át ámulatba tudja tartani a közönséget. Minden más élmény csak ráadás.
Miről szól a darab? A kies Skóciában se sokkal vidámabb az élet, mint Veronában. Az itteni Capuletteket és Montague-kat a Rawenswood és az Ashton családok képviselik. A harc lassan eldőlni látszik, a Rawnswoodok egyetlen megmaradt fia bujkál csak valamerre. Lord Enrico mégsem nyugodt. A család feje rossz híreket kapott portyázó vazulusaitól. Húga, Lucia a birtok elhagyott részén egyedül bolyongott, édesanyjuk sírjához ment a lány. Egyszerre csak egy vadkan támadt rá, de az utolsó pillanatban egy ismeretlen leterítette a vérszomjas jószágot. Az árva lány és megmentője azóta gyakran találkozik a romoknál. Enrico rádöbben, csakis Edgardo Rawenswood lehetett húga megmentője. Hiába csitítja öreg káplánja, Raimondo, a Lord bosszút esküszik.
Lucia egy forrás mellett várja Edgardót. Elborzad a gondolatra, egy féltékeny ősapja itt fojtotta meg hűtlennek vélt nejét. A szellemalakot is látni véli időnként – ahogy ez Skóciában dukál. Megjelenik a szerelmese, aki törvényesíteni akarja kapcsolatukat, Enrico elé állna és megkérni Lucia kezét. A lány ismeri bátyját, a békülést esélytelennek látja, ezért Edgardo külföldre menekül, ott akar szövetségeseket szerezni és visszahódítani elrabolt birtokát. A fiatalok gyűrűt cserélnek, Edgardo megígéri, hogy rendszeresen írni fog menyasszonyának.
Hónapok teltek el. Luciát kétségek gyötrik, semmi hírt sem kap szerelmesétől. Nem is kaphat, ugyanis Edgardo összes levelét elfogta Enrico. Az Asthonoknak egyébként sem kedvez a politikai széljárás, ezért egy házassággal próbálják hatalmukat megszilárdítani. Lucia férjéül Lord Arthur Buklow-t szánják. Lány ellenáll bátyja óhajának, aki előbb fenyegetni kezdi, majd előszed egy levelet, mely azt bizonyítja Edgardo Franciaországban megházasodott. Lucia összeomlik, Raimondo szép szavakkal próbálja rávenni a nászra. Megérkezik a vidám vendégsereg, boldogan koccannak össze a poharak, csak a menyasszony halotthalvány. Reszkető kézzel, de aláírja a házassági szerződést. Ebben a pillanatban fegyvercsörgés hallatszik kintről, váratlanul beront Edgardo, hogy magával vigye Luciát. Enrico diadalittasan mutatja fel az imént aláírt okmányt, majd kiutasítja a betolakodót. A szerelmében csalódott ifjú elrohan.
Edgardo otthonában, a Farkastoronyban kesereg, amikor vihar kicsapja az ajtaját. A villámfényben megjelenik Enrico. A családot ért sérelmet, csak párbaj torolhatja meg. Éjfélre várja Edgardót a Rawenswoodok kriptájánál. Eközben vígan folyik a lakodalom, amíg egyszerre berohan Raimondo a szörnyű hírrel: Lucia és Arthuro kettesben elvonultak, hogy elhálják a nászt, de a lány váratlanul leszúrta férjét. Lucia elméje elborult. Véres hálóingben, késsel a kezében bolyong a kastély termeiben, végigéli szerelmét Edgardoval, majd holtan esik össze. Megérkezik a párbaj helyszínére az ifjú. Ősei sírboltjánál leszámol az életével, megbocsát hűtlennek vélt kedvesének is. Ekkor érkeznek a hazatérő vendégek, és elmesélik Lucia végzetét. Edgardo számra nem marad értelme az életnek, saját szívébe mártja a kést.
Miért izgalmas darab? Úgy egy évtizede zenés rendezői osztályt indítottak a Színművészeti Egyetemen. Egy ifjú jelentkező azt a váratlan kérdést kapta Szinetár Miklóstól, a bizottság elnökétől, hogy milyen szabadon választott darabot szeretne megrendezni. – A Lammermoori Luciát. – volt a válasz. – No és hogyan? – hangzott a váratlan kérdés. – Azt nem tudom – így szólt az őszinte felelet. A jelentkezőből mégsem lett rendező, de azóta is megbecsült tagja az Operaháznak. Ki is nevethetnénk őt a válaszért, pedig fején találta a szöget. Nem találkoztam még rendezővel, aki tudta volna, hogyan is kell, hogyan is lehet megrendezi ezt az operát. A történet mára teljesen valószínűtlen vadromantikus egysége levet magáról minden kísérletet, ezért inkább mindenki fest pár szép kastélytermet és zordon erdőt, és hagyja szabadon szárnyalni a muzsikát. Néha ez is megbocsátható.
