Nevezhetünk-e operaénekesnek valakit, aki talán sohasem énekelt színpadon egyetlen valamirevaló szerepet sem, névjegyére egy időben mégis ezt a titulust íratta – demonstrálandó, hogy mégiscsak komoly művészember, nem holmi haknidalnok. Diskay József neve azonban végül mégsem az opera-, hanem az egyetemes filmművészet nagykönyvébe íratott fel (még ha apró betűkkel is). Rendhagyó életpályája azonban megérdemli az utókor figyelmét.
A dzsesszénekes című 1927-es film egy amerikai moziban
Diskay Klein Józsefként született 1887. december 26-án (legalábbis a halotti anyakönyvi kivonata alapán, több forrás az 1886-os, 1889-es, sőt az 1899-es évszámot adja meg) Klein Mór (1849–1914) tapolcai kereskedő és „hordójelző” (azaz mértékhitelesítő) és Kohn Karolina (1857–1928) második fiaként. Bátyja, Diskay Sándor (1883–1953) huszonötéves korától Budapesten kereste a kenyerét valódi bohém, belevaló fotóművészként. Nevéhez számos szabadalom fűződik, 1940-es betiltásáig a Rákóczi úton és a város több pontján tartott fent műtermeket (olykor feleségével, Kallós Rózával közösen is) és vezette a Mona Lisa fényképészeti és festészeti vállalatot. Számos remek portréja maradt fenn, többek között József Ferenc főhercegről, Szép Ernőről, Krúdy Gyuláról, de ő készítette Környei Béla tenorista utolsó felvételét is. Emellett sport- és színházi fotósként működött, állandó munkatársa volt a korszak legnépszerűbb bulvár szaklapjának, a Színházi Életnek, ahol rendszeresen, sőt valójában indokolatlanul gyakran jelentek meg hírek világjáró öccséről. A családi névváltoztatást is ő kezdeményezhette 1906-ban. Diska (az ihletforrás) egykor önálló falu volt alig néhány kilométerre Tapolcától – ma már Kisapáti része. Nevüket Diskaiként jegyezték be, ám a testvérek általában az arisztokratikus y-os írásmódot használták.
Diskay József (1887–1960)
A Klein családban a két fiút két lány követte. Klein Gizellát (1888–1944) egy tihanyi kereskedő és kisgazda vette feleségül. Pap Aladár a Tanácsköztársaság túlkapásai elől egyszemélyben védte meg az Apátságot a fosztogatóktól. Egykori érdemei ellenére neje és fia, Pap Andor Auschwitzban pusztult el. Diskay Malvin (1890–1978) Gottlieb (1945-től Hodászi) Rudolf felesége lett, aki előbb a tapolcai Pannónia, majd 1932 és 1940 között a kecskeméti Beretvás kávéházat és szállodát bérli, jelentős anyagi haszonnal. A világháború után Pesten próbálnak érvényesülni, itt már fogyó sikerrel. A legkisebb Diskai fiú, Imre (1893–1945) a nagykanizsai OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) háziorvosaként dolgozik. A köztiszteletben álló doktort és I. világháborús veteránt 1941-ben leváltják posztjáról. 1945 januárjában a mühldorfi koncentrációs táborban „szívgyengeség” következtében hal meg.
Diskay katonaportréja
a magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred albumában
Diskay József iskolai tanulmányait Tapolcán, majd Veszprémben végezte. Kereskedelmi érettségi után a Balatonmelléki Takarékpénztár Rt. tapolcai fiókjában lett gyakornok. Nem sokáig, nevét 1907 nyarán már a frissen megnyíló Blaha Lujza téri Népszínház-Vígopera énekkari tagjai között találjuk. „Énekhangját Máder Rezső fedezte fel és szerződtette ösztöndíjas tagnak a Népszínház-Vígoperához, ahol az éneklésre Graeff mester és a színjátszásra dr. Hevesi Sándor rendező tanította” – olvasható Schöpflin Aladár Magyar színművészeti lexikonjában. Mindebből annyi lehetett a valóság, hogy Máder a zöldfülű kóristának engedélyezte (vagy kötelezte rá), hogy a színház iskoláját is látogathassa, ahol valóban tanított Hevesi és a magyar származású Münchenben élő Graeff Károly Vilmos (született: Sparger Károly, külföldön: Charles William Graef, illetve Wolf William Sparge; Erdős Richard jeles basszista apósa) énekmester is. A növendékek évadvégi vizsgája után sztoikus nyugalommal állapította meg a Budapesti Hírlap ítésze: „Értékesebb hanganyagot sem találtunk a szereplők között.” A tanoncok nevét sem írta meg.
Sztárportré Amerikából
Máder vállalkozása (és a reménybeli tenorista tanulmányai) egyetlen évadot ért meg. 1908 nyarán a tagjelölt Diskayt az Országos Színészegyesület két évi gyakorlatra kötelezi, melyet a jeles Zilahy Gyula debreceni székhelyű színtársulatánál kezdett meg. Kisebb szerepek mellett már ekkor járta a vidéket, énekelt minden rendű és rangú rendezvényen, rutint és dalrepertoárt gyűjtött – és talán azt is megsejtette, nem ő lesz a Magyar Caruso. Cserébe Sándor bátyjához hasonlóan benne is működött egy egészséges életösztön, melynek segítségével mindig megtalálta az új, előre vezető utakat. Például pályakezdő énekesekre nagyon nem jellemző módon mikrofon elé állt. „Csak rövid ideje tűnt fel Diskay József, ez a fiatal, kitűnő dalénekes és már országszerte ismerik a nevét. Az Odeon vette fel legelőször, utána a Baby Record, és most már mindenfelé hívják énekelni. Ez igazolja, hogy művészettel, kitűnő magyarsággal és bariton színezetű puha, behízelgő hangjával eldalolt nótái általános tetszésre találtak.” A Zenekereskedelmi Közlöny reklámízű beszámolójából kitűnik, hogy Diskay, akinek felvételeit több kiadó is megjelentette, bizonyos ismeretségre tett szert. Mindez a művész pályafutására is kihatással van, a következő hónapokban egészen más felhanggal hirdetik erdélyi fellépéseit, ahol főként magyar nótákat és olasz dalokat énekel. Lemezei alapján Diskay valóban kellemes hangú szalontenor, nem különösebben jelentős volumennel. Cseppet affektálva, de szépen frazeál. Inkább bárénekes, mint a jövő Cavaradossija.
Kotta cimlapon
1912 tavaszán már biztos, hogy Budapesten él, ahol az újsághírek szerint Bánffy Miklós az Operaház kormánybiztosa ösztöndíjas tagnak szerződteti és külföldi tanulmányútra küldi. Nem tudni, hogy ez az utazás valóban megvalósult-e, neve nem szerepel a színház évkönyveiben és az Andrássy úton sem lépett soha színpadra. A 28 éves művész ígéretes pályafutását azonban félbevágja a világháború. Diskay szinte végigharcolja az öt évet, orosz, román és albán frontokon teljesít szolgálatot, párszor meg is sérül és több kitüntetést kap. Szabadságai alatt jótékonysági koncerteken lép fel. Végül 1919 februárjában, Lugoson szerel le főhadnagyi rangban.
Némi életrajzi fehér folt után, 1920 májusában a 34 éves, nagy rutinnal rendelkező Diskay New Yorkban koncertezik. A következő években – gyakran Kurucz János zeneszerző-zongorakísérő társaságában – bejárja Észak-Amerikát. Kanadától Bostonig és San Franciscóig számtalan helyen lép fel, még a legendás Sing Sing börtönben is énekel. Számos pályatársával ellentétben nem csupán a magyar emigrációt kereste fel, és nem csak az óhaza keserédes nótáival szórakoztatta közönségét. Diskay ebben is előrelátó volt: állítólag tizenkét nyelven énekelte a legkülönfélébb stílusú számait: opera- és operettáriáktól a slágeren át a vallásos művekig. Valószínűleg nem volt akkora sztár, mint ahogy itthon állították, az sem biztos, hogy „fényújságok hirdették a nevét”, mint ahogy ezt a Színházi Élet reklámozta. Az viszont tény, hogy leszerződtette a neves Keith Contract vaudeville tröszt, amely Amerika-szerte többszáz színházba szállította a változatos műsort – így Diskayét is. A tenor ezen felül folytatta gramofon-énekesi pályáját, a Radio Corporation „drótnélküli telefonhírmondó” hangversenyén pedig ő volt az első, akinek magyar énekét a hatalmas országban sugározták.
Diskay egy krokodilfarmon
Joseph Diskay 1924 körül költözhetett Los Angelesbe, ahol részt vett a „beszélőfilm” első kísérleteiben is. 1927-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Egy évvel később jelent meg itthon az egyetlen magánéletére vonatkozó hír, mely szerint eljegyezte Mary Miles Minter „jó nevű filmsztár”-t. A hölgy azonban a cikk állításával ellentétben már se nem húsz éves, se nem jónevű. Minter ekkorra egy az anyja által erősen traumatizált bukott némafilmszínész, akit ráadásul a producere-kedvese meggyilkolásával is megvádoltak… Ha volt is némi liezonja a magyar énekessel, a házasságig nem jutottak el – Diskay agglegényként halt meg.
Diskay és Kertész Mihály a Long Beach-i olajkutaknál
A Los Angelesben jól kereső, Sunset Boulevard-i otthonában énekiskolát is működtető tenorista karrierjének következő állomása Hollywood lesz. „Még nem hallottatok semmit!” Így szól – igen stílusosan – A dzsesszénekes, az első hangosfilm egyik kezdőmondata. Ám a forgatáson kiderült, hogy Warner Oland nem tudja elénekelni a Kol nidré kezdetű zsidó imát. Valahonnan előkerítették Diskayt, aki történetesen jól ismerte a héber liturgiát, és a színfalak mögött gyönyörűen el is dalolta a szent éneket, miközben a kántort játszó színész a kamerák előtt tátogott. A hangosfilm eső filmtrükkje olyan jól sikerült, hogy a magyar tenoristát később több apróbb szerepre is leszerződtették a stúdiók. Bár a nemzetközi filmadatbázis csupán négy munkáját tünteti fel (A dzsesszénekes – The Jazz Singer /1927/, A fekete gárda – The Black Watch /1929/ – 24.30-tól hallható müezzinként, Egy szerelem hajnalán – When Love Is Young /1937/, Volt egyszer egy nászút – Once Upon a Honeymoon /1942/), ennél hosszabb a lista. Az 1929-es Is Everybody Happy?-ben egy kávéházi énekest alakít, az 1934-es Orient Express-ben szintén dalol, ezúttal egy magyar parasztmulatságon.
Diskay A fekete gárda Müezzinjeként
Nem tudni, 1920-as távozása után hazajött-e valaha, azonban ha meg is látogatta a családját, akikkel mindvégig szoros kapcsolatot ápolt, soha nem lépett fel Magyarországon. 1939 után – az ismert politikai okokból – az itthoni sajtóban megritkultak a hírek a művész felől. A legendásan nagyevő, közszeretetnek örvendő énekes a világháború éveiben fokozatosan visszavonult. Olykor fellépett még egy-egy magyar rendezvényen, illetve tanított. Bár örökké nyitva lévő lakásának ajtaján egy tábla lógott „WALK-IN” felirattal, csütörtöki fogadónapján a látogatók lassanként elmaradoznak. Többen elhunytak, sokan lemorzsolódtak a régi barátok és tisztelők közül, miután már nem ragyogott olyan fényesen Diskay csillaga.
Gellért Imre karikatúrája
A korpulens és korosodó művész távolságtartó bölcsességgel szemlélhette a világot. „Lenézőleg nyilatkozott a helybeli magyar hetilapról és egy New York-i hetilapról, amelynek szerkesztői a múltban élnek és megértés helyett gyűlöletet hirdetnek, béke helyett hidegháborúra uszítanak. Elítélte, hogy szabadnak hirdetett hazánkban nemrégen éreztették vele, hogy postai cenzúra van, amellyel szabályozni próbálják, hogy mit olvassunk és mit ne olvassunk” – emlékezett vissza az egyik utolsó barát, E. H. Neuwald. Diskay József 1960 nyarán otthonában agyvérzést kapott. Hiányát néhány nappal később fedezték fel, és bár kórházba szállították, segíteni már nem tudtak rajta. Június 6-án, 72 évesen hunyt el.
Joseph Diskay halotti anyakönnyi kivonata
Búcsúztatóját az Eagle Rock szabadkőműves páholy tartotta, melynek régi tagja volt, és Nyíregyházi Ervin, egy pesti operakórista kallódó zongoravirtuóz fia játszott Beethovent. Noha Diskay teljes életet élt és anyagi nehézségei sem lehettek, nem akart kint maradni egyedül, idegenben. Hamvait végakarata szerint hazaküldték. Urnáját egyetlen életben maradt húga a tapolcai izraelita temetőben, édesanyjuk sírjába temettette. A néhány éve gondosan rendbe hozott kis temetőben nyugszik Diskay József, az első amerikai hangosfilm magyar énekese.
