A legizgalmasabb tenorista

2015.07.27. 12:04 caruso_

kelen_peter_anyegin_001.jpgNincs még egy operaénekes, aki úgy hajolt meg előadásai végén, mint a ma hatvanöt esztendős Kelen Péter. Végigsimogatta a függönyt, a mese és a valóság elválasztóját, majd bal kezével megfogta és mosolytalanul, szinte dacosan, üres tekintettel farkasszemet nézett az őt éltető közönséggel. Sem köszönet, sem hála, sem alázat nem volt ilyenkor a művész szemeiben. A játék és varázslat véget ért, de még nem tudott, vagy nem akart visszalényegülni civil, hétköznapi önmagába.

Mára vitathatatlanná vált, hogy Kelen egyike az elmúlt félévszázad legizgalmasabb, legeredetibb magyar operaénekeseinek. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen sokakkal ellentétben – akiket a közönség szeretete már első színpadra lépésekor körülvett –, neki minden este elölről kellett kezdeni a harcot, hogy meggyőzze és maga mellé állítsa a nézőket. Ez nem egyszerű egy olyan művésznek, aki nem Corelli-, vagy Domingo-féle férfiszépség, akinek nincs olyan természet-adta, varázslatos hangja, mint Pavarottinak, vagy Réti Józsefnek.

lombardok1974_sudlik_kelen02.jpgAbban az időben szokatlan módon, mindössze huszonkét évesen, egyetlen konzervatóriumi vizsgával a háta mögött szerződtette az Operaház 1972-ben. Lukács Miklós igazgató még vigyázott az énekeseire, fokozatosan, kis szerepekkel szoktatta őket a színpadhoz, megóvandó az idő előtti túlterheléstől. Kelen Péter első évadjában öt apró feladatot kapott, majd a következő szezonban további ötöt, valamint az első főszerepét, a frissen bemutatott Lombardok Orontéját. Erről fennmaradt egy rádiófelvétel, ahol megcsodálható a megigézően fiatal lírai hang. Ezekben az években az Operaház hatalmas repertoárjából bőven jutottak szerepek Kelen Péternek is, aki mindent énekelt Monterverditől Szokolayig. Izgalmas lehetett Don Ottavióként, ami a tenorista egyetlen Mozart szerepe lett. A nagy kiugrásra 1976-ig kellett várni, amikor Lamberto Gardelli Sass Sylviával és Kelennel frissítette fel a Traviatát. Ez volt az első olyan szerep, ahol megmutathatta az oroszlánkörmeit, és az első olyan partner, akivel hihető szerelmi történetbe bonyolódhatott. A hetvenes évek végén sorra kapta Rodolphe-ot, A mantuai herceget, Lenszkijt, Edgardót és Nemorinót, melyeket a következő tizenöt-húsz évben estéről estére csiszolt. A nyolcvanas években a nagy francia lírai tenorhősök kerültek sorra: Faust, Hoffmann, Don José és Werther, immáron mindegyik világszínvonalon. Utoljára a Verdi és Puccini spinto szerepeket vette birtokba. Karrierjét az ezredfordulón egyévnyi kényszerszünet szakította félbe. Betegsége következtében mindent újra kellett tanulnia. Aki jelen volt azon az Erkel színházi estén, amikor A végzet hatalma Don Alvarójaként visszatért a színpadra, sohasem fogja elfelejteni, azt az elsőrangúan sikerült ária utáni végtelen vastapsot, amivel a közönség kifejezte szeretetét. Abban a harmincöt évben, amíg Kelen Péter az Operaház tagja volt, igazgatói mindössze negyvenkét szerepet osztottak ki rá. Az utolsót, Manricót lassan húsz éve, 1996-ban kapta. Verdi hőse volt a határ, ameddig Kelen elmerészkedett. Noha kacérkodott Radamesszel, Otellóval és Bánk bánnal, végül nem énekelte el őket. Pályafutását önként zárta le, hangja teljében, utoljára Cavaradossiként állt az Operaház színpadán, 2007. május 19-én. A magyar operajátszás örökké fájó hiánya marad a bécsi Zsidónő, mely végül sohasem került át Pestre, pedig minden bizonnyal Kelen Péter művészetének koronája lett volna Eleázar szerepe.

bohem1977_solyomn_kelen_poka_beganyi.jpgBohémélet (1977) Sólyom-Nagy Sándor, Kelen Péter, Póka Balázs és Begányi Ferenc

A tenorista  szinte kizárólag tragikus hősöket énekelt. Fiatal, szenvedélyes embereket, akik általában alulmaradtak a nagy küzdelemben. Meghaltak, vagy legalábbis elveszítették életük értelmét. Kelen alakításait egyfajta kisfiús sárm éltette, figurái mindig ártatlan, életteli emberek voltak, akiket a sors megfosztott a beteljesüléstől. Szerepei útját a lehetőségekhez képest a legszélesebbre bővítette, a naiv, szeretnivaló fiatalemberek zuhanása ettől lett igazán megrendítő. Mert könnyed és játékos lenni, akár az eredetileg halványan megrajzolt Cavaradossiként is. Hogy aztán különös, szinte eszetlen szenvedéllyel vethesse bele magát a szerelembe vagy a harcba. Figurái nem hősök voltak, hanem hétköznapi emberek, akiknek ha csak pár pillanatra is, de hőssé kellett válniuk. Ahogy des Grieux-je könyörgött a Hajóskapitánynak, vagy Edgardója berontott Lucia esküvőjére, az már nem játék és művészkedés volt, hanem az azonosulás csodája. A nézőtéren senki számára nem volt kérdés, hogy ezek a fiúk az adott pillanatban bármilyen végzetes tettre képesek. S éppen ez a szenvedély minden esetben felülírta a hang és az éneklés esetleges korlátait. Mert a színpadon elsősorban mindig Kelen Péter állt. Még csak nem is százféle alakban, hiszen a tervezőkkel örökös harcban álló művész minden kosztümjét a saját elképzelései szerint varratta, haját egyféleképpen fésülte, parókáról pedig szó sem lehetett. Cavaradossi, Hunyadi László és Manrico jelmeze legfeljebb színében különbözött. Kelen nem akart kosztümök és maszkok mögé bújni.
kelen_peter_carmen_1993_001.jpg                                                               Don José (1993)

Mi lehetett az őrült szenvedély forrása, mely alakjait éltette? Kelen Péter nagyon tudatosan választotta az operaénekesi pályát. Tizenhárom évvel idősebb bátyja, Tibor, ugyancsak a Zeneakadémia kihagyásával került az Operaházba, ahol néhány év alatt – 1965-ös disszidálásáig – a színház egyik vezető lírai tenorjává nőtte ki magát. A kamasz Péter bizonyára sokszor látta testvérét azokban a szerepekben, amelyek később az ő repertoárjának is alapjai lettek. Még énektanáruk is azonos volt, Feleki Rezső, aki „másodállásban” kántorként dolgozott. Kelen Tibor Amerikában hátat fordított a színpadnak, és egyházi kötelékbe lépett. A váltás nem meglepő, hiszen a századelőn már a fiúk nagyapja, Stern Izrael szintén énekével szolgálta a hitközséget. A kiterjedt családban, napjainkban is számos kiváló kántor tevékenykedik világszerte, Sternek, Kleinek, Kálmánok és Kelenek. Péter az egyetlen, aki énektudását kizárólag a színpadon kamatoztatta.

A héberül a kántor szó jelentése: „a gyülekezet hírnöke”. Az ősi, nemzedékről nemzedékre öröklődő énekek kiragadják a híveket a mindennapokból, és hozzásegítik őket, hogy spirituális kapcsolatba kerüljenek a Teremtővel. A kántor az, aki különleges adottságával, a hangjával fejezi ki az egész közösség érzelmeit, csatornát képezve a gyülekezet és az Örökkévaló között. Kiválasztottak, hiszen a gyülekezet tagjainak sem a vokális adomány, sem a közvetítőképesség nem adatik meg. Ugyanez a kiválasztottság azonban igaz az operaénekesekre is. Nem kizárt, hogy Kelen Péter művészetének gyökereit ebben az évszázados családi tradíciókban kell keresni. A világ másik felén, New Yorkban, 1949-ben, ugyancsak kántorcsaládban született Neil Shicoff, az a világhírű tenorista, akinek színpadi szenvedélye és egykori szerepköre igencsak hasonló Kelenéhez.


scala1.jpgKelen Péter a milánói Scala Falstaff előadásában

Számtalan énekesről elmondják idehaza, hogy: „világsztárnak kellett volna lennie, de…” A megjegyzés Kelen Péterre is alkalmazható. Ám ő megjárta a világ nagy színházait. Zürichből, a bécsi Staatsoperből, de még a Scalából is (ahol évadnyitó előadáson Verdi premiert énekelt!) önszántából jött haza. A nagy operaházakban már harminc éve sem volt egyszerű az élet, az énekest már akkor sem tartották sokkal többnek, mint az előadás gépezetének egy meghatározó fogaskerekét. Centiméter pontosan megkövetelték, hogy hova álljanak és mit csináljanak. Kelen pályájának delelőjén ez a fajta kötöttség még nem volt jellemző Budapesten. A tenorista legtöbb szerepét Mikó András (emlegeti-e a hálás utókor az Operaház fél évszázadon át tevékenykedő főrendezőjét!?) rendezésében énekelte, akivel a határozott elképzelésekkel rendelkező művész folyamatosan meg tudta vitatni a gondolatait. Ez külföldön, ahol a rendező akkor már jóval nagyobb úr volt, elképzelhetetlen volt. Így Kelen inkább itthon maradt, a nagyvilág helyett a saját királyságot választotta. Később, amikor Pestre is belopakodott a rendezői színház, vagy legalábbis az akarnok rendezők, a tenorista számtalan szerepet adott vissza, mert elképzeléseik nem találkoztak.

manon-2003-mitropoulos_sofia_2.JPGKelen Péter nem az az énekes, akit a felvételei alapján reálisan meg lehetne ítélni. Ódzkodott a lemezektől, csak ritkán vonult stúdióba. Félő, hogy azoknak, akik nem láthatták őt színpadon, még a youtube-ra feltöltött szépszámú élő produkciói se tudják közvetíteni azt az aurát, ami előadásait körüllengte. Ő maga is érezhette a művészet illékonyságát, hiszen sohasem ambicionálta, hogy produkcióit rögzítsék. Van valami csodálatos abban, hogy alakításai mára csak azokban élnek, akik vele együtt élhették át azokat. Egyszeri és megismételhetetlen pillanatok voltak, melyek az aznapi közönségnek szóltak, hét órakor születtek és este tízre már meg is haltak. A napjaikban is sokat emlegetett Nádasdy Kálmán sohasem engedte meg, hogy óráin jegyzeteket készítsenek, páratlan tudását sem vetette papírra. Az idő őt igazolta, legendája – ahogy Kelen Péteré is –, él.

Fotó: Operaház Emlékgyűjtemény

Szólj hozzá!

Címkék: évforduló Kelen Tibor Kelen Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr207657904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (3) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (43) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (159) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) David Alden (2) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (6) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (21) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (44) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (5) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (4) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (43) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (21) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (24) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (21) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (108) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (9) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Simándy József (3) Simon Boccanegra (5) Simon István (8) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (41) Staatsoper Berlin (2) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (17) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (29) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő