Egy nagy múltú német zeneműkiadó Gustav Mahler életművét igyekszik kitisztázni és sorra jelenteti meg új kiadásban a komponista műveit. Kutatásaik során jutottak el Budapestre, illetve a III. szimfónia 1905-ös magyarországi bemutatójához, melyet egy teljesen ismeretlen karmester, bizonyos Feld Kálmán vezényelt. A város zenei élete a századfordulón meglehetősen behatárolt és átlátható volt, olyan hivatalos nagyzenekara, amelyik képes egy Mahler-szimfónia megszólaltatására egyetlen akadt, mégpedig az Operaház muzsikusaiból alakult Filharmóniai Társaság. Ennek megfelelően olyan karmester sem élhetett a fővárosban, akinek nevét ne jegyezte volna fel a hazai zenetörténet. Ki lehetett a jóformán semmiből előkerült Feld Kálmán és hogyan mutathatta be a nehéz és összetett, „modern” művet? A történet számos izgalmat rejt!
Az asszimilálódó Feld-család gyökerei Nagyváradig vezethetők vissza. A nagyapa, Feld (eredetileg Feldman) József bérlő 1889-ben ünnepelte gyémántlakodalmát, három évvel később, 88 évesen a város közismert polgáraként hunyt el. „Jó magyar-érzésű, mindig magyar ruhában járó, egészséges ember volt. Még az utolsó időben is folyvást olvasta a magyar lapokat, tavaly pedig a nejével hosszú utat is tett, sorra járva gyermekeit és unokáit. Maradt pedig 36 élő unokája és 22 dédunokája.” – áll a nekrológjában. Feld József gyermekei közül legtöbbre Salamon vitte. Pályafutását kereskedőként kezdte, majd 1864-ben titkárként került a nagy múltú, londoni székhelyű Gresham biztosító (The Gresham Life Assurance Society) frissen megnyílt pesti fiókjához. Három évvel később a „Magyar-, Erdély-, Horváth- és Tótországok képviseleteire nézve az acquisitio és üzletszervezés igazgatójává” nevezték ki. Közel negyven évi szolgálat után, 1902-ben igazgatóként vonult nyugdíjba. „…egy igen kicsiny angol biztosító intézetből egy igen nagy magyar intézetet csinált. Mikor néhány esztendővel ezelőtt a Gresham megülte ötvenéves jubileumát, a magyar közélet legkimagaslóbb alakjai és az egész magyar sajtó is elismerte, hogy a Gresham magyarországi fiókja hazafias magyar érzelemben fejlődött, s a lapok följegyezték akkor, hogy Feld Salamon a Gresham ünnepét a magyar közélet ünnepévé avatta. Fejedelmi adományokkal tette a napot emlékezetessé, midőn az összes közművelődési egyesületeknek, a hírlapírók nyugdíjintézetének, az újságíró-egyesületnek és még egész sor közhasznú intézménynek juttatott az alapítványokból.” – emlékezett meg A Hét tudósítója. Feld Salamon apjához hasonlóan 88 évet élt, 1922-ben hunyt el.
Miközben a dualizmus jellegzetes figurájaként tekintélyes karriert csinált – jellemző módon nemcsak gyűjtötte a vagyont, hanem nagystílű mecénásnak is bizonyult –, valamit mégis megőrzött ősei patriarchális rendjéből. Gyermekeinek egyrészt felvilágosult polgári nevelést biztosított, másrészt családfőként határozottan kijelölte útjukat. Idősebb lánya, Feld Jenny, mielőtt hozzáment volna egy nápolyi lovaghoz, kezdő énekesként sikereket aratott olyan operarészletekkel, mint a Fidelio, vagy A walkür áriái, sőt fellépett a nagyhírű Hubay-Popper vonósnégyes estjén is. A kisebbik lány, Ilka is jó partit csinált, férje a Lukács Gyógyfürdő igazgatója volt. Feld Salamon legidősebb gyermeke, Kálmán 1867-ben még Nagyváradon született. A család egy ideig különváltan élhetett, ugyanis a fiú a gimnáziumot is Erdélyben végezte, csupán 21 évesen kerül a pesti jogi karra. A rendszeres zenei nevelést ő sem kerülhette el, hegedülni tanult, majd szívesen és gyakran kamarazenélt házi koncerteken. Apjában azonban fel sem merült, hogy hivatásos muzsikusnak engedje, netán a Zeneakadémián képeztesse, inkább hivatali utódot nevelt belőle. Feld Kálmán meghajtotta fejét, pedig vágyai valószínűleg másfelé csábították. Egyetemi évei után egy ideig a Budapester Tagblatt szerkesztőjeként dolgozott, s mint ilyen a kor neves zenészeivel, így az akkori pesti operaigazgatóval, Gustav Mahlerrel is kapcsolatba került. 1898-ban azonban már a Gresham igazgatóhelyettese, négy évvel később, amikor apja visszavonul, átveszi a helyét. „S hogy az új vezérigazgató híven fogja ápolni ezt a szellemet, az kétségtelen. (…) Mikor a Gresham éppen őt nevezte ki a magyarországi fiókintézet vezérigazgatójának, azt akarta vele dokumentálni, hogy nagyra becsüli azt a szellemet, melyet Feld Salamon honosított meg, és nagyra becsüli azt a friss erőt, mellyel Feld Kálmán e szellem ápolásában már eddig is közremunkált.” A Pesti Hírlap cikkírója nem bizonyult sikeres jósnak. Feld Kálmán alig három évig vezette a biztosítófiókot.
1905 áprilisában igen pontosan tervezett reklámsorozat indult a napilapokban, mely egy különleges koncertre hívta fel a figyelmet, Gustav Mahler III. szimfóniájának hazai premierjére. Noha 1889-ben az I. szimfónia budapesti ősbemutatóját maga a komponista vezényelte, Mahler egyéb művei szinte teljesen ismeretlenek voltak a magyar közönség előtt. Az ősbemutatón kívül csak a III. szimfónia Menüett tételét vezényelte 1897-ben a komponista, amikor egyetlen filharmóniai koncert erejéig visszatért hazánkba. Így nem csoda, hogy az április 14-i jótékony célú hangversenyre – melyet Feld igen bölcsen az Otthon írók- és hírlapírók köre, valamint a Budapesti Újságírók Egyesületének segítőalapja javára rendezett – megtelt a Vigadó nagyterme.
A délelőtti főpróbán részt vett többek között Mahler nővére, Justine, Arnold Rose hegedűművész hitvese és Mihalovich Ödön zeneakadémiai igazgató. Noha maga nem utazott Budapestre, a komponista elküldte Bécsből a karmester számára piros ceruzával kijelölt partitúrát, sőt műben oly fontos harangokról és az osztrák szárnykürtművész utazásáról is Mahler gondoskodott. A szöveget Várady Sándor fordította, bár az alt-szólót Therese Behr, Arthur Schnabel zongoraművész leendő felesége németül énekelte. Feld nemcsak a Vigadót bérelte ki, hanem az Operaház teljes zenekarát, női- és gyermekkarát is ő maga fizette.
A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és Kerner István karmester (1903)
Példátlan tett a magyar zenei életben, hogy valaki, aki sohasem vezényelt nagyzenekart, egymaga betanítson és elvezényeljen egy olyan összetett művet, mint Mahler a maga korában meglehetősen modernnek számító szimfóniáját. A kortársak sem tudták pontosan megállapítani, hogy mi állhat a tett mögött: elhivatottság, megszállottság, vagy egyfajta gőg. Bár a Mahler-opus erősen megosztotta a kritikusokat, a karmesterről kizárólag dicséretek jelentek meg – a koncert jótékony célja bizonyára megtette a hatását, és az a tény, hogy a Gresham volt a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének egyik alapítója. „A zenekart Feld Kálmán vezényelte. Nem szakmabeli zenész. Meglepett nyugodtságával és biztonságával, amellyel ezt a szövevényes művet kidolgozta.” – írta a Budapest kritikusa. A konzervatív Béldy Izor szerint pedig: „Hogy a hibái és szertelensége mellett mégis érdekesnek mondható művet nálunk előadták, az kizárólag Feld Kálmánnak érdeme, aki ritka áldozatkészséggel gondoskodott az anyagi akadályok elhárításáról, azonkívül személyesen s egyedül tanította be a nehéz és nagyterjedelmű művet, és meglepő ügyességgel dirigálta pénteken este a közreműködők nagy táborát. Feld Kálmán (…) egyszerre, mint kész dirigens jelent meg előttünk. Hévvel és temperamentummal és mégis meglepő nyugalommal dirigált. Bámulatos hidegvérrel és szuverén erővel uralkodott a közreműködők és a hallgatóság vegyes érzelmű táborain. (…) Szó sincs róla, érdemesebb műre is fordíthatta volna nagy munkáját.”
Feld Kálmán élete nagy napján diadalt aratott. A Mahler-kultusz alapjait ugyan nem sikerült megvetnie – a III. szimfóniát 1925-ben Erich Kleiber, 1928-ban Bruno Walter fogja újra elvezényelni –, tette mégis lenyűgöző. Nincs rá bizonyíték, hogy élete során még egyszer vezényelt volna. Alig 48 órával a hangverseny után egy szűkszavú hír látott napvilágot: „James H. Scott, a Gresham biztosítótársaság vezérigazgatója, aki jelenleg Budapesten időzik, közli velünk, hogy Feld Kálmán a magyarországi fiókintézetnél elfoglalt igazgatói állásáról lemondott s a társaság a lemondást elfogadta.” A jó nevű biztosító igyekezett elkerülni a botrányt, ám a sorok mögött világosan látszik, Feld nem a sikeres debütálás miatt cserélte volna fel közmegbecsülésnek örvendő állását, a bizonytalan művész-pályával. Egészen más állt a háttérben. Kiderült ugyanis, hogy a koncerthez szükséges anyagi forrásokat a többek között munkahelyéről sikkasztotta el. Nem sokkal később az is világossá vált, hogy egyéb tartozásai is voltak, lakásán többször tartottak árveréseket, 9.000, majd 25.000 korona bevétel reményében. Feldet ekkor hiába keresték, Berlinbe menekült, és csak októberben tért vissza Budapestre.
Egy fennmaradt levél szerint 1906 nyarán, amikor Willem Mengelberg a VII. szimfónia előadásához asszisztenst keresett, Mahler – vélhetően köszönetképp a pesti előadásért – beajánlotta Feldet a munkára, eredménytelenül. További szakmai működésének csupán egyetlen nyoma maradt. 1907 végén a Konzertsaal című német szaklapban közzétett egy esszét, melyben nyolc nagy karmesterrel (Goldmark, Mahler, Felix Mottl, Nikisch Artur, Hans Richter, Ernst von Schuch, Richard Strauss és Siegfried Wagner) igyekezett tisztázni a mai napig tartó vitát, miszerint hol a helye a Fidelio-előadásokon a III. Leonora-nyitánynak.
A tiszavirág-életű karmester utódairól és későbbi éveiről csak kevés nyom maradt. A ragyogó karriert felépítő Salamonnak nem sok öröme telt volna utódaiban. Amikor 1912-ben Feld Kálmán Berlinből hazalátogatott, úgy összeveszett Andor fiával, hogy a gimnazista a Royal Hotelben meglőtte magát. Bár nem volt ifjú, a bukott biztosító-elnök részt vett az I. világháborúban, 1917-ben kitüntetést is kapott. Első feleségével, Strassburger Oliviával 1894-ben házasodtak össze. A frigy valószínűleg a sikkasztást követően végződött válással. A hitves meglepően gyorsan talpra állt, és 1905-ben Feld Oly néven vegytisztítót, illetve kelmefestő-gyárat nyitott. Az üzemek és boltok igen hamar virágzásnak indultak, a csúcskorban 15 fiókban (többek között a Haris bazárban) 134 alkalmazottat foglalkoztattak. Bár az üzletet végig az asszony vezette, idővel segítségére lett Andor fia (Vaszary Piri színésznő első férje) és lánya, Feld Sarolta férje, Boros Samu is. A másik Feld-lány, Eugénia (Jenny) egy ügyvéd felesége lett, majd megözvegyülve fehérnemű szalont nyitott a Vörösmarty téren. Feld Kálmánéknak két fia is volt. Dániel Pittsburghben lett kereskedő. A legizgalmasabb élete a legifjabb gyereknek, Feld Györgynek lehetett, aki apja művészi hajlamaiból is örökölt valamit. Több mint húsz magyar film – többek között a Meseautó – megbecsült vágója lett, majd 1938-ban a Korda-testvérek hívására végleg Hollywoodban telepedett le. Utolsó munkáját, a Gregory Peck főszereplésével készült Macomber-ügyet nem sokkal 1947-ben bekövetkezett korai halála előtt fejezte be.
Apja valószínűleg másodszor is megnősült, a házaspár a II. világháborút vélhetően Budapesten vészelte át. Feld Kálmánt Budapesten érte a halál 1945-ben, sírja a Kozma utcai temetőben található. Nevét nem őrizte meg a magyar zenetörténet. Hatalmas vállalkozása a maga korában is inkább csemegének számított, mintsem kultúrtörténeti tettnek.
Köszönet Halász Péter karnagy úrnak, hogy felkeltette érdeklődésemet a különleges Mahler-bemutató és Feld Kálmán személye iránt.