Giuseppe Verdit, valamikor 1887 táján kezdte el foglalkoztatni egy idős zenészek számára létesítendő milánói otthon gondolata. Az épület végül Camillo Boito - a zeneszerző Arrigo bátyja - tervei alapján 1899--re készült el. Verdi azonban végrendeletében kikötötte, hogy az otthon csak halála után nyithatja meg kapuit. 1901-ben ide temették az idős zeneszerzőt és feleségét, egy évvel később pedig az első lakók is beköltöztek. A Casa di Riposo per Musicisti ma is abban a formában működik, ahogy létrehozója megálmodta, s a benne élő idős művészek minden nap hálával gondolnak Giuseppe Verdire, akinek öröksége könnyebbé teszi életük utolsó időszakát.
1. A Boito testvérek és Verdi megtekintik az építkezést.
2. Camillo Boito homlokzati tervrajza
3. Képeslap a megnyitás utáni évekből
4. A Casa Verdi az 1960-as években
5. Az épület lelke, a zeneterem, amely ma is szinte változatlan formában ad helyet az idős művészeknek szóló koncerteknek
6. A Scala művészei rendre ellátogatnak a Casa Verdibe egy-egy koncert erejéig. Így tett tavaly a legkiválóbb aktív olasz bariton, Leo Nucci is.
7. Herbert List volt az első jelentős fotós, aki fantáziát látott a művészotthon lakóinak lefotózásában. Az 1950-ben készült képen Silvo Seri basszista látható.
8. Eric Bachmann képén legendás szoprán Sara Scuderi, aki Daniel Schmid 1984-ben forgatott Tosca csókja című filmjében - melyet a Casa lakóiról forgatott - is főszerepet kapott.
9. Luisa Mandelli egykor Maria Callas oldalán a Traviata Annináját énekelte, napjainkban pedig a Scala rettegett karzatának egyik legelkötelezettebb szószólója. Fotó: Settimo Bendusi
10. Angelo Loforese, a Casa mostani "sztárja", aki néhány napja ünnepelte 97. születésnapját.