Mintha a magyarság egyetemének nyújtana szállást

2016.10.13. 12:32 caruso_

kodaly20.jpgKodály nevét leírni még ma is nagy felelősség. Alakját halála után majd’ ötven évvel szinte a félistennek kijáró tisztelet övezi. Pedig ez nem egészséges, hiszen éppen a legfontosabbat gátolja meg: azt, hogy zenéjét és munkásságát tiszta szemmel lehessen értékelni. Kodály több generáció számára jelentett egyet az énekórákon gyomorgörcsök között előkerülő 333 olvasógyakorlattal, az életunt tanárok által elmutogatott szolmizáló kézjelekkel és a bebiflázott-számon kért üres életrajzi adatokkal. Mit lehetett ebben szeretni!? Csak egy-egy kivételes tanár-egyéniségnek sikerülhetett nem eltántorítani a csekélyszámú érdeklődőt. Énektanárnak pedig ritkán mentek a megszállottak, helyettük kisiklott művészek, vagy belekeseredett asszonyok riogatták azokat a gyerekeket, akiket Kodály eredetileg megszólítani igyekezett. Több generációt sikerült elriasztani a szabad zenéléstől azáltal, hogy kötelezővé tették. Mindezt azután, hogy a Hatalom ráébredt, hogy Kodályt elpusztítani, elhallgattatni már nem lehet, ezért új eszközhöz nyúlva a nagy zeneszerzőt az 1950-es években önmaga élő szobrává betonozták.


kodaly_zoltan_szobor_a_varban_2005_julius_1_072v_800x600.jpg

Kodály nyilvánvalóan átlátta mindezt, és igyekezett folyton kibújni a ráosztott szerepből. Megfoghatatlanná vált: beszédeit nem adta át a cenzúrának, inkább maga fordította le és mondta el több nyelven, vendégeivel medicinlabdát dobálva csevegett, olykor az ablakon át felhúzódzkodva érkezett meg a meglepett gyerekek énekórájára. Ám ez a bújócska bizonyára nem az 50-es években kezdődött. Meglehetősen rosszul érezhette magát az egyre szigorodó zsidótörvények között, hiszen elválaszthatatlan felesége, Emma asszony származása közel sem volt kifogástalan, s az sem lehet kérdés, hogy mennyire mélyen sújtotta a trianoni trauma, hiszen az általa összegyűjtött népdalkincs egy tollvonással határon túlra került.

 kodalyek.jpg

Kodály egyedi nagysága abban a hatalmas útban keresendő, amelynek első lépéseként a fiatal zeneszerző felismerte az ősforrás, a népdal jelentőségét, majd személyesen indult – most már tudjuk, hogy az utolsó órában – kutatni. Forradalmi eszme volt ez abban az időben, amikor a Zeneakadémia professzorai zömében németajkúak voltak, az echte magyar zenét Pest számára pedig a kávéházi cigányozás jelentette. El lehet képzelni, hányan ülhettek a Royal Szálló nagytermében, amikor Kodály és Bartók bemutatta az első népdalfeldolgozásait. Az őszintén lelkes kritikusokon – elsősorban Szabolcsi Bencén és Tóth Aladáron – kívül keveseket érdekelhettek a matinék, melyeknek főbb vonzerejét az Operaház korszakos szólistái – Basilides Mária, Székelyhidy Ferenc és Palló Imre – közreműködése jelentette. E három eltökélt művész (jellemzően mindhárman a fővárostól távol születtek) adta meg a daloknak az őket megillető rangot.

kodaly_kodalyne_bartok_barna.jpgMára természetesnek tűnik, hogy Kodály a koncertteremből a színpadra akarta vinni a számára oly fontos falvakban gyűjtött gyöngyszemeket. Ehhez azonban meg kellett találnia a megfelelő formát. Az 1920-as években a megszokott színházi klisék mellett sorra jelentek meg az Operaházban is a „kísérleti darabok”, a földszagú Stravinsky (Noces, Le sacre du printemps), a városias Hindemith (Oda-vissza), a fanyaron múltba néző Milhaud (Percoperák) mind gondolatébresztőként állhattak Kodály előtt. Hogy a Székely fonó azóta elveszett (vagy elveszejtett…) ősváltozata egy kabaréban került színre 1924-ben, csak ma tűnik elképzelhetetlennek. Akkoriban nemcsak a Sas taps és a Kotonos úr féle számok jelentették a műsor gerincét, hanem olyan műfajilag sokszínű produkciókat játszottak, amiben az Operaház sztárjai is felléphettek, miután lesminkeltek egy Aida után.

 

hary_tiszay_melis_1953.jpg„Fiam, ez a Kodály csakugyan okos ember. Tótul is tud.” – monda egy Háry János előadás után Melis György édesanyja. Márpedig az egyszerű szlovák parasztasszonynak érdemes hinnünk. Háry például nemcsak afféle csallóközi Münchausen, több annál: ő a mindenkori magyar kisember, aki sohasem volt meghatározó szereplője a világpolitikának. Háry azt álmodja, hogy majd őt észreveszik az Udvarban, majd ő megmondja a Császárnak, majd az Ő okosságát csodálva tanácsát megfogadják a Burgban. Aztán Örzsike hazaviszi az elázott urát... Mennyire örökérvényű igazság ez Kodálytól, aki nyaranta a falvakat járva valóban megismerte a magyar néplelket. „…inkább nézem az abonyi kettőt, mint Majlandban azt a harminckettőt.”  – figyelmeztet mindannyinkat, hogy ne álmodjunk nagyot. Fantasztikus és kimeríthetetlen görbe tükröt tart Kodály a magyar ember elé, úgy, hogy a felületes szemlélődő mindebből semmit sem vesz észre.

 kodalyszekely_fono_psalmus_01.jpg

A Székely fonóval, mint színházi kísérlettel még messzebb ment a szerző. Miután lemondott a prózákról, és szinte a cselekményről is, mindent rábízott az álomszépen és húsba maróan aláhangszerelt népdalfüzérre. Ám miközben megmentette ezeket a dalokat a feledés homályából, az építés mellett pusztított is: a Székely fonóba illesztve szövegüket és dallamukat kanonizálta, s ezzel az addig létezett ki tudja hány féle változatot felülírta az egyetlennel. A korabeli kritikusok jó része, miközben igyekezett tisztelettel adózni az akkor már világhírű mesternek, nem tudott mit kezdeni a darabbal, ahogy néhány évvel korábban A kékszakállú herceg várával sem. Ezen nem szabad csodálkozni, hiszen ebben az időben ősbemutatóként Hubay Jenő, Szabados Béla vagy Poldini Ede operáival találkoztak, s ezek a művek ritka kivétellel ítészi segítség nélkül is rövid úton a feledés méltó homályába vesztek. Érdemes felidézni néhány hangot az 1932-es sajtóból. „Kissé zavaros betyárt-történet” – állapítja meg Ybl Ervin. A megkeseredett zeneszerző, Jemnitz Sándor a legelutasítóbb: „Ez nem daljáték, hanem egyes dalszámoknak néhol már-már kínosan összekényszerített gyűjteménye.” Papp Viktor kissé megengedőbb: „A Székely fonó olyan kamaraszínházbeli „Gyöngykaláris” műfaj. Szokatlan és meglepő az Operaházban, - de jogosult, jogosult, mert magyar és művészetileg szép.” Fodor Gyula hasonló gondolatokba kapaszkodik: „Az emberi léleknek ez az új megnyilatkozási módja: magyar. A mienk. Nem opera, csak remekmű és úgyszólván páratlanul áll az operai repertoárban.” A legszebb sor a költő-műfordító Lányi Viktor tollából való: „Mintha a magyarság egyetemének nyújtana szállást.”

 kodaly_szekely_fono_1932_02.jpg

kodaly_80_szuletesnap.jpgA Székely fonó valószínűleg a legmegosztóbb „opera” a csekély számú aktív magyar repertoárból. Valakit vagy lenyűgöz Kodály különleges atmoszférájú remeke, vagy zsigerből utálja. Hála az elmúlt évtizedek zenei nevelésének, ez utóbbi véleménynek is van létjogosultsága. Ma szeretünk úgy tekinteni a Fonóra, mint sikerdarabra, pedig az ősbemutató óta eltelt 84 év alatt mindössze 254 előadás ért meg az Operaházban. Az 1932-es premier után 1942-ben Oláh Gusztáv, 1950-ben Nádasdy Kálmán, 1965-ben Szinetár Miklós, 1972-ben Békés András, végül 1998-ben Kerényi Imre állította színpadra. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján egyikük sem akart-mert elszakadni a formától, a népélet állóképétől, s egyikük sem tárta fel a darab eszmei mondanivalóját. Miközben itthon sokan a „Csonka Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország” jelszavakba menekültek, egy zeneköltő az íróasztala mellett csokorba rendezte azokat az ősi kincseket, amiket sikerült hazahoznia. S miközben Kodály viszonylag fiatalon, a Tanácsköztársaság alatt a saját bőrén tanulta meg, hogy nem érdemes nyíltan politizálni, a Székely fonó minden egyes fájdalmas hangjegyével hitet tesz az egységes Magyarország mellett. A daljátékot felfoghatjuk egyfajta Antant arcába tolt kíméletlen lenyomatnak is. A világhírű zeneszerző vádirata a szétszakított országáért. A Háziasszony (Magyarország) siratja a tőle elszakított ártatlan Kérőt (Erdélyt), az életigenlő finálé ad reményt az újbóli egymásra találásra. A külföld semmit sem hallott meg mindebből, hiába játszotta a Scala 1936-ban négyszer olaszul, a braunschweigi színház 1938-ban németül, a Székely fonó ősi szövegei lefordíthatatlanok és átültethetetlenek. Egyedül a mieink.

A Háry János és a Székely fonó képek az Operaház Emlékgyűjteményéből származnak

Szólj hozzá!

Címkék: Háry János Kodály Zoltán Székely fonó

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr1011801955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (3) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (43) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (159) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) David Alden (2) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (6) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (21) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (44) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (5) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (4) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (43) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (21) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (24) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (21) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (108) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (9) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Simándy József (3) Simon Boccanegra (5) Simon István (8) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (41) Staatsoper Berlin (2) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (17) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (29) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő