A Rózsa-ügy, avagy az Operaház első félbemaradt előadása

2016.05.17. 11:36 caruso_

Az Operaházi Botránykrónika egyik legkiemelkedőbb pillanata az A walkür előadás, amelyre 1920. április 5-én szélsőségesek rontottak be, hogy a Wotant éneklő Rózsa S. Lajos ellen tüntessenek. A történet szerint a baritont annyira feldúlta az esemény, hogy ledobta főisteni lándzsáját és meg sem állt Amerikáig. Mint minden legendának, ennek is van bőséges valóságalapja, ám jóval összetettebb és árnyaltabb az eset annál, mint ahogy emlékezni szokás rá.


rozsa_s_lajos_002.jpgRózsa S. Lajos pályájának kezdete nem tartalmaz különösebb izgalmakat – ugyan a lexikonok bővelkednek ellentmondásos adatokban. Nővére elmondása szerint Körmenden született 1879-ben (máshol 1877-et és Budapestet is írnak) Rosenzweig Sámuel néven, a tizennégy testvér közül ő volt a legkisebb. Pécsi kereskedősegédként figyeltek fel a hangjára, Kövessy Albert léptette fel először társulatában, majd a budapesti Népszínház (az 1965-ben felrobbantott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház) kóristája lett. Első szólószerepét beugrással kapta, de hogy a Bob herceg Pomponius-át énekelte Kovács Mihály, vagy Béldi Izor: Katalinjában Gregor pópát Pusztay Sándor helyett, az már kérdéses. A siker után vette fel a Rózsa Sándor művésznevet, melyet később – talán mert sokan a híres betyárra asszociáltak róla – Rózsa S. Lajosra cserélt. A Népszínházból a korszak egyik legkiemelkedőbb igazgatója, Krecsányi Ignác szerződtette Buda-temesvári társulatába, ahol fokozatosan vette birtokba az operettek és operák bariton főszerepeit. Rózsára az Operaház is felfigyelt és 1909-ben, majd 1910-ben vendégszerepelni hívták. A pesti társulatnak 1910. április 1-én lett tagja, s napra pontosan tíz évet töltött a színháznál. Néhány kisebb szerep eléneklése után fokozatosan birtokba vette a teljes bariton repertoárt, s Takáts Mihály 1913-as halála után fachjában vetélytárs nélkül maradt. Kritikusai szerint nem volt szerepeiben elmélyedő művész, figuráit elsősorban hatalmas és gyönyörű hangjával teremtette meg. Az összes nagy Verdi és Wagner főhős mellett énekelte Escamillót, Toniót, Scarpiát, Petur bánt, Salamon királyt és Rákóczit Zichy Géza trilógiájában; sokat járt vidékre, sőt Ludwig Rozsa néven vendégszerepelt Berlinben (1915) és Bécsben (1916) is. Egyike volt az első magyar operaénekeseknek, aki felismerte a hanglemez fontosságát – vagy a kiadók láttak fantáziát a művészben –, s ennek köszönhetően ma is több tucat felvétele (elsősorban magyar nóták) hallgatható. Fényképeiről jótartású, makulátlanul öltözött úr mosolyog ránk, pedig Rózsa nem volt egészséges ember. Húszéves korában leesett egy létráról és a nyílt sebe, cukorbetegsége miatt sohasem gyógyult meg teljesen, emellett vesebajban is szenvedett. Miközben fontos volt számára a pénz, jótékonyságáról is keringtek történetek. Amikor Grossmann József kóristát harmincnyolc évnyi szolgálat után elküldték az Operából, Rózsa egy kávéházban tetemes summát énekelt össze kollégájának, akit később Amerikából is rendszeresen támogatott.


budapest-operahaz-900-as.jpg

Rózsa S. Lajos tízéves operaházi működésére esik az I. világháború. Ez idő alatt színházi munkája mellett a marsrutákkal beutazta az országot, hogy közel kétszáz jótékonysági koncerten működjön közre. Ennek köszönhetően Ferenc Szalvátor főherceg 1917-ben a Vöröskereszt hadiékítményes másodosztályú díszjelvényével tüntette ki. A Tanácsköztársaság alatt mindössze tízszer lépett fel, több előadást lemondott. Az Otelló júniusi főpróbája előtt állítólag kiment a függöny elé és így szólt: „Amíg ezek a rohadt népbiztosok a feleségeikkel itt ülnek, senkinek sincs jogában a feleségem és a fiamat kizárni.” Ez a mondat akkoriban nem jelentett életbiztosítást. Rózsa S. Lajos érzékeny és hirtelen haragú férfiú lehetett (egyszer például egy rosszul rögzített színpadi lépcső miatt, előadás után megpofozta a felelősnek vélt ügyelőt), akinek a világháború után – negyven éves elmúlt már – elege lett a magyarországi viszonyokból, s többször hangoztatta nyilvánosan, hogy itt nem lehet élni és ki kell vándorolni. Amikor operaházi szerződése 1920 márciusában lejárt, nem hosszabbította meg, hiszen a zsebében volt több amerikai ajánlat, szerepeit is áttanulta németül illetve olaszul. Az Operaháznak mindenképpen érdekében állt a vezető bariton itthon tartása, hiszen hiányát hirtelen képtelenség lett volna egyhamar pótolni. A fachban ekkoriban a Rózsával közel egyidős Szemere Árpád, az inkább basszbariton Szende Ferenc, a megbízható Farkas Sándor, a nem különösebben jelentős Pusztay Sándor, a karakterszerekre szakosodott Dalnoki Viktor és a pályakezdő Palló Imre (akinek épp Rózsa tanította be az első főszerepeit, Amonasrót, Telramundot és Rigolettót) működött.

arva_laszlo_kiraly-beregi.jpg1920. március 1-től Magyarország államformája ismét királyság lett, s az Operaház plakátjaira 24-től ismét a Magyar Királyi Operaház felirat került, a korábbi Nemzeti helyett. Időközben az állami színházakban is megkezdődött a művészek átvilágítása, hogy eltávolítsák azokat, akik a Tanácsköztársaság alatt túlságosan aktívan vettek részt az eseményekben. „Most előmásznak azok, akik a hazaszeretet frázisaiból akarnak hasznot húzni.” – írta naplójába Jászai Mari. Amikor Beregi Oszkárt március 17-én Ambrus Zoltán igazgató fel akarja léptetni a Nemzeti Színházban Herczeg Ferenc: Árva László király című darabjában, az Ébredő Magyarok Egyesülete és az egyetemi ifjúság mintegy kétezer fős tüntetést szervezett a színész ellen, akit a minisztérium végül el is tiltott a szerepléstől. A darabváltozás hírére a tömeg feloszlott, Beregi pedig a következő évtizedben a hazai helyett nagy osztrák és német színpadokon aratott sikereket. Két héttel később, március 30-án tartotta Rózsa S. Lajos a búcsúfellépést a Carmenban, majd másnap a Vigadóban adott koncertet Dohnányi Ernő vezényletével. Az amerikai vízum azonban késett, így a bariton az évadban további tizenkét előadást vállalt vendégként, igen magas, 3.000 koronás esti gázsiért – ami nyilvánvalóan szúrta a nem éppen túlfizetett kollégák szemét. Ám amint az egyik napilap tényszerűen megjegyezte: „Senki sincs, aki a kiváló énekest pótolhatná.”

 

rozsa_s_lajos_a_walkur_wotan_01.jpgAz Újság húsvéti körkérdésére így válaszol a művész: „Teljes jog- és életbiztonságot kívánnék.” Rózsa első vendégfellépésére néhány nappal később, április 5-én, éppen húsvét hétfőjén került sor, amikor A walkürt játszották sztárszereposztásban, a vendég Karel Burian, Marschalkó Rózsi és Haselbeck Olga közreműködésével, ifj. Ábrányi Emil igazgató vezényletével. Az Operaházban megjelent Ulysses Grant-Smith, az USA különmegbízottja és Jean César Graziani tábornok, a francia katonai misszió vezetője. Az előadás alatt az Ébredő Magyarok egy csoportja a Teréz körút, Andrássy út, Nagymező utca útvonalon randalírozott, be akartak törni a Télikert nevű mulatóba (a mai Thália Színházba), majd, amikor az utcán felismerték Zerkovitz Bélát, megverték. A népszerű komponista „bűne” annyi volt, hogy legújabb művében szerepelt a Miatyánk szó – melyet az első előadás után kénytelen volt lecserélni. Miután helybenhagyták Zerkovitzot, az Operaház felé vették az útjukat, ahol a portás és a szolgák nem tudták megállítani, hogy a megkezdett II. felvonás alatt a nézőtérre rontsanak. Az eseményeket innentől lehetetlen pontosan rekonstruálni, nem sok újságíró volt jelen az eseményen, a másnapi lapokat ráadásul erősen cenzúráztak, a hiányzó mondatokat keresztekkel pótolták vagy beírták, hogy hány sort törölt a cenzor. Nem tudni, hogy pontosan hányan jutottak be a nézőtérre, valószínűleg maximum húsz ember, akik Fricka távozása után „Abcug Rózsa!” kiáltásokban törtek ki. (az ellenőrizhetetlen üvöltözést minden újság másképp írja le, van, amelyik szerint a „Ki a zsidókkal!” is elhangzott). A karmester leintette a zenekart, a közönség a művészt éltetve szimpátiatüntetésben tört ki, a helyszínre érkező rendőrök eltávolították a kiabálókat. Rózsa előbb elhagyta a színpadot, majd visszament, de kijelentette, hogy nem tudja folytatni az előadás és többet nem lép fel Magyarországon. Miután az országban nem volt több Wotan, ifj. Ábrányi Emil hazaküldte a közönséget, közben az Ébredők a művészbejárót próbálták megostromolni – sikertelenül. Az Operaház történetében ez volt az első előadás, melyet nem tudtak végigjátszani.

 rozsa_s_lajos_mesterdalnokok_sachs_01.jpg

A következő napokban az újságok előkelő helyen számoltak be a nem mindennapi incidensről. Rózsa több lapnak nyilatkozott, s nem mindig a legszimpatikusabban. „Én magyarnak érzem magam. A nagyapám is itt élt Magyarországon, egész családunkból senki sem tud németül.” De csúnyább mondatai is akadtak: „Majd énekel helyettem Szemere.” – a támadás mögött ugyanis féltékeny kollégákat sejtett. Állítása szerint az egyik énekesnő férje, Záborszky István orvos azt kiáltozta a színfalak mögött, hogy: „Helyes, helyes, így kell ennek történni! Ez a színház a magyarok és nem a galíciai zsidóké.” Az író-orvos ezt természetesen másnap cáfolta, miközben elismerte, hogy maximálisan rokonszenvez az Ébredő Magyarokkal. Rózsa tartotta a szavát, többet nem lépett fel az Operaházban. A kínos eset után néhány nappal, április 10-én nem lehetett megtartani a Trisztán és Izolda előadást, lévén senki sem tudta Kurwenal szólamát, helyette a Tannhäusert adták. Az évad hátralevő részében két bécsi vendég, Fritz Feinhals és Arthur Fleischer lépett fel Rózsa magára hagyott szerepeiben, valószínűleg igen magas gázsiért. Ifj. Ábrányi Emil az összehívott társulat előtt kijelentette, hogy „az Opera nem lehet sem politikai, sem vallási gyűlölködés színtere.” Szemere Árpád a keresztény énekesek nevében (így!) maximálisan egyetértett az igazgatóval. Eközben a színház vezetését az alulfizetett zenekari művészek sztrájkja is fenyegette. A minisztérium – nyilván tartva az újabb botránytól – néhány napon belül kielégítette a 600 koronás követelésüket, s nem sokkal később Ábrányi igazgató helyett kormánybiztos kapott az intézmény, báró Wlassics Gyula személyében.

A Rózsa-ügy mellett a politika sem mehetett el szótlanul. Már az eset másnapján megszólalt Pekár Gyula, a vallás- és közoktatásügyi államtitkári székben ezekben a hetekben regnáló, jó családból származó, ám kis tehetségével fordítottan arányosan sértett író, Stróbl Nemzeti Múzeum kertjében álló Arany János szobrának deltás Toldi mellékalakja és Krúdy Gyula életének tönkretevője. Hangjából kiérződik a politikusok mindenkori cinizmusa. Az esetet néhány fiatalember elítélendő egyéni akciójaként jellemezte, de szerinte: „Rózsa Lajos túlérzékenyen ítélte meg a helyzetet. Egyébként nem is hihetem, hogy felelőtlen elemek éretlen csínyei miatt bárki is felelőssé tegye a kormányt.” Pekár felettese, Haller István miniszter, aki több kormánycsere alatt is pozíciójában maradt, ezekben a napokban parlamenti interpretációban kelt ki a „tehetségtelen zsidó írók” – többek között Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Szomory Dezső – ellen. Munkálkodása ősszel szökött szárba, amikoris a parlament elfogadta az általa benyújtott törvényt, a numerus clausus-t. A konszolidáció jegyében az Ébredő Magyarok Egyesületét az 1920-as évek elején betiltották. Máig nincs pontos adat arról, hogy hány embert ért atrocitás, bántalmaztak szóval vagy tettel, esetleg gyilkoltak meg a Tanácsköztársaság után.

 1920_metropolitan_opera_house.jpg

Ahogyan azt sem lehet összeszámolni, hogy hány jeles művész hagyta el Magyarországot félelemből, vagy, mert úgy érezték, hogy elfogyott körülöttük a levegő. Rózsa S. Lajost Amerikában egyik fivére várta, aki több mint harminc éve élt kint. A bariton karrierje nem indult könnyen. Húga, Kovács kávés felesége szerint honvágy gyötörte és a szíve alatt egy zacskóban kis magyar földet tartott. Valószínűleg az első időkben készítette azokat a nóta felvételeket Louis Alex Rozsa néven, melynek nagyszámú magyar célközönsége élt akkoriban Amerikában. A Metropolitan színlapján először 1921. december 4-én szerepelt Rózsa neve, egy gálán a Rigoletto nagyáriáját énekelte, majd január 30-án két magyar kötődésű énekesnő, Maria Jeritza és Margarete Matzenauer mellett sikerrel debütál Telramundként. A március 23-i Lohengrin előadás után Andreas Dippel tenorista szervezésében amerikai körútra indultak. Pittsburgh, Cincinnati a turné első állomásai, mindenhonnan leveleket küld pesti rokonainak és barátainak, jelezve, hogy végre boldog és sok pénzt keres. Detroitban azonban gyomormérgezést kapott és december 26-án váratlanul elhunyt. Mindössze negyvenhárom évet élt. Özvegye és tizenhét éves fia, (Rózsa Béla /1905 – 1977/ zongoraművész, zeneszerző, a Tulasi Egyetem tanszékvezetője /1945 – 1977/ és jeles sakkjátékos 1924-ben egy prelúdiumot írt éppen A walkür Tűzvarázsának motívumára „Drága atyámnak” ajánlva) New Yorkban Jacobi Viktor sírja közelében temették el az első magyar énekest, aki miatt félbeszakadt egy előadás az Operaházban.

Rózsa S. Lajos fotói az Operaház Emlékgyűjteményéből származnak

Szólj hozzá!

Címkék: operakultúra Operaház elfeledett magyar énekesek A walkür Rózsa S. Lajos

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr648723754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (3) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (43) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (159) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) David Alden (2) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (6) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (21) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (44) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (5) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (4) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (43) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (21) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (24) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (21) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (108) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (9) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Simándy József (3) Simon Boccanegra (5) Simon István (8) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (41) Staatsoper Berlin (2) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (17) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (29) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő