A frissen felépült Nemzeti Színház zenei repertoárját Donizetti mellett a francia szerzők – Auber, Méhul, Meyerbeer, Cherubini és Halévy – operái uralták. Az első önállóan betanult Verdi mű, a Nabucco hat ével a milánói ősbemutató után, 1847. január 2-án szólalt meg először Pesten. (Korábban olasz énekesek már vendégszerepeltek a Német Színházban, illetve egy vándortársulat eljátszotta az Ernanit és a Nabuccót.) Az előadást Erkel vezényelte, a címszerepet Füredi Mihály, Abigélt Schodelné énekelte. A siker nagy, az évadban tízszer került színre az opera. A Nabucodonozort Erkel kétszer is felújítja, az 1860-as évek elejéig összesen 106-szor játszották. Alig egy hónappal később követte az első magyarországi Verdi bemutatót a második. A szerző korai művei közül ezt lett a legnépszerűbb, a Nemzeti Színház fél évszázados opera-története során több mint 150 előadást ért meg. Nem volt olyan évad, amikor ne adták volna legalább egyszer elő. Számos kiváló művész – köztük Anne La Grange vendégszerepelt az Ernaniban. Egy évvel a sikersorozat kezdete után veszik elő a Macbeth-et. A komor shakespeare-i remekmű már közel sem arat akkora sikert, mint elődei, ugyan többször felújítják de „csak” 42-szer adják. Az első lady, ahogyan az első Elvire is a reformkor nagy primadonnája, Schodelné volt. 1850. december 9 a következő Verdi újdonság premier-dátuma. A két Foscarit ezúttal nem Erkel, hanem Doppler Ferenc tanítja be. A komor darab, melynek hangulata jól illett a Szabadságharc leverése után apátiába esett országéhoz, öt évig marad műsoron, összesen 28 előadásban. A következő újdonság, a Luisa Miller megbukott. 1851 májusában, mindössze négy előadást ért meg Kaiser-Esnstnével a címszerepben. A következő nyáron olasz stiagione vendégszerepel Pesten, két eddig ismeretlen Verdi művet, a Haramiákat és az Attilát is bemutatják. A Haramiákat utána a színház is bemutatja. Nem sok sikerrel, mindössze kilenc előadás erejéig. Az első Verdi remekmű, mely a szerző „korai” szakaszának lezárása után keletkezett, a Rigoletto. A púpos bohóc drámája először 1852. december 18-án szólalt meg a Nemzeti Színházban. Hogy útja koránt sem volt annyira egyszerű, mint hinnénk, az alábbi premier utáni kritika-részlet támasztja alá: „Egyébként a zene tetszett, s lehet, hogy többszöri ismétlés után az előadással is inkább meg fog barátkozni a közönség, melly ez alkalommal mindvégig igen hidegen viselé magát.”
Mire a Királyi Operaház 1884-ben megnyitott, Verdi korai művei kimentek a divatból. Az első évadban az Ernani mellett a Rigolettót, a Traviatát, A trubadúrt, Az álarcosbált és az Aidát játszották. Amikor 1903-ban a tizenötödik Ernani előadás után legördült a függöny, még senki sem sejtette, hogy majd hat évtizedig nem hangzik el korai Verdi opus az Operaházban.
Jelenet a Macbeth 1961-es előadásából
A nagy reneszánsz elsősorban Lamberto Gardelli érdeme. Az olasz karmester elkötelezett híve volt az ifjú Verdi munkáinak, több művét rögzítette cd-n is. Először a Macbethet támasztotta fel, 1961 áprilisában. Az előadást Mikó András rendezte, a díszleteket Fülöp Zoltán, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A címszerepet Melis György és Radnai György, a Lady-t Mátyás Mária és Takács Paula, Banquót Mészáros Sándor és Bódy József, Macduff-öt Ilosfalvy Róbert és Pálos Imre énekelte. 1973-ban Miller Lajos és Kasza Katalin énekelték a gyilkos főszereplő házaspárt.
Az Erkel Színház adott otthon a Nabucco megkésett, 1968-as bemutatójának. A művet Oberfrank Géza fordított, és vezényelte, Lukács Ervinnel felváltva. Az előadást Békés András rendezte, Nabuccót Melis György, Sólyom-Nagy Sándor majd Berczelly István, Abigélt Déry Gabriella, Kasza Katalin majd Szabó Rózsa, Zakariást Szalma Ferenc és Ütő Endre énekelte. A produkció tizenkét év alatt több mint száz előadást ért meg.
Szőnyi Ferenc, Kováts Kolos és Sass Sylvia a Lombardokban
A legnagyobb korai Verdi siker azonban ismét Gardelli nevéhez fűződik. 1974 tavaszán csodálkozhatott rá először az Erkel Színház közönsége a Lombardokra. Mikó András vetített díszlete annyira korszerűnek számított, hogy a produkciót a Covent Gardenben is színpadra állíthatta néhány évvel később. A londoni előadásnak egy másik magyar közreműködője is volt, a Giseldát éneklő Sass Sylvia, aki ezzel a szereppel robbant be a hazai és a nemzetközi operaéletbe. A pesti produkcióban Arvinót Szőnyi Ferenc és Karizs Béla, Paganót Kováts Kolos és Ütő Endre, Orontét két pályakezdő tenorista, B. Nagy János és Kelen Péter alakította. A produkció több évtizeden keresztül műsoron maradt, az Operaházba is átkerült és az utolsó években áttanulta az együttes eredeti nyelvre. Énekelte Turpinszky Béla, Rózsa Sándor, Hormai József és Rozsos István Arvinót, Berczelly István Paganót, Sudlik Mária, Tokody Ilona, Pitti Katalin, Csavlek Etelka, Szűcs Márta, Fekete Veronika és Hajdú Franciska Giseldát, Gulyás Dénes, Gerdesits Ferenc, Daróczy Tamás és Ge Yi Orontét. Nem a legszerencsésebb pillanatban, 1980 januárjában mutatták be az Ernanit. Erre az időszakra esik az Operaház bezárása, így a teljes repertoár az Erkel Színházba szorult. Ennek ellenére a Békés András által rendezett és ismét Gardelli által vezényelt opera majdnem 50 előadást megért. A siker titka lehetett, hogy ebben az időszakban több szereposztásban tökéletesen ki lehetett osztani mind a négy főszerepet. A címszerepet B. Nagy János, Róka István és Molnár András, Don Carlost Miller Lajos, Ötvös Csaba, Kovács Pál és Patrizio Mendez, Silvát Kováts Kolos és Begányi Ferenc, Elvirát Kincses Veronika, Takács Mária, Misura Zsuzsa, Maria Teresa Uribe és Dénes Zsuzsanna énekelte. Az Ernani volt az első olasz nyelven betanul produkció a színház történetében.
Jelenet Szinetár Miklós Macbeth-jéből
Amikor 1987 decemberében Mikós András rendezésében és Rico Saccani betanításában felújították a Nabuccót, valószínűleg nem gondoltak arra, hogy a nem különösebben gondolatgazdag produkció 27 évig marad repertoáron. A premieren Németh József, Róka István és Csák József, Kováts Kolos és Berczelly István, Sudlik Mária és Rohonyi Anikó énekelték a főszerepeket. Ez volt az első magyar nyelvű szövegvetítéssel kísért előadás. A Macbethet kétszer újították fel az Operaházban, először Henning Brockhaus, majd Szinetár Miklós rendezésében. Több évtizedes szünet után 2013-ban kétszer koncertszerű előadáson szólalt meg a Stiffelio az Operaházban, az Erkel Színházban pedig a három Schiller dráma ihlette opus, a Haramiák, a Giovanna d’Arco és a Luisa Miller volt látható egy-egy alkalommal a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátékaként.
Fotók: Operaház, Emléktár
