A jól hangzó művésznév mögött megbújó Gaspard-Félix Tournachon (1820 – 1910) elsősorban a fényképészet történetének első klasszikusaként vonult be a kultúrtörténetbe, de ennél jóval sokoldalúbb ember volt: festett, írt, újságot szerkesztett, és profi léghajós volt. Karikaturistaként kezdet a fotózással foglalkozni. Előbb fényképezte a célszemélyt, aztán a kép alapján elkésztette a karikatúrát. Később mindezt megjelentette egy könyvben, melynek egyik oldalán a fotó, a másikon a rajz szerepelt. Nadar alkalmazott elsőként műfényt képei elkészítéséhez. S ő volt az első fotós, aki léghajóról fényképezte Párizst és környékét. Képzelhetjük, hogy mekkora reveláció volt ez az 1860-as években. Hát még, amikor a francia-porosz háborúban porosz seregek állásait is filmre vette Párizs körül, s a képeket postagalambokkal küldte a hadügyminisztériumba 1870-ben. Minden téma érdekelte, fotózott szomorú vásári bohócot és meztelen hermafroditákat, készítette egy sorozatot egy elektrosokkal kezelt betegről. Legfőbb specialitása, ami alapján ma is emlékezünk rá, a portré készítés művészi rangra emelése volt. Nadar munkássága alapján tekintették a portréfotót művészinek Európában. Műtermében mindenki megfordult, aki akkoriban számított Párizsban. Izgalmas korszak ez, amikor az arckép festészetet felváltja az akkor még nagyon körülményes fotózás, de még nem születik meg a filmfelvétel. Számos jelentős művész – zeneszerző, és énekes állt modellt Nadarnak. Nemcsak arcélükről, hanem egész jellemükről mesél ez a pár ránk maradt fotó.
