Diplomácia
Mi is az a diplomácia? – próbálom magamnak definiálni a fogalmat. Nehéz az emberi viszonyrendszerek sűrű hálójában pontosan meghatározni a fogalmat. Ha egy cukrászdában kedvesen kérünk fagylaltot, esélyes, hogy a mosolyunkra mosoly a válasz és nagyobb gombócot kapunk. Ezt nevezhetjük diplomáciai sikernek is. Adott egy nagykövet, aki hisz a kultúra nemzeteket összekötő erejében. Régimódi ember – áldjuk érte. Minden követ megmozgat, hogy kicsiny, de nagymúltú országát néhány napon át méltóképpen reprezentáltathassa egy másik kicsiny és szintén viharos múltú országban. Ötletel, levelezik, telefonál, találkozókat szervez, kezet fog, koccint. Nincs könnyű dolga, hiszem az ifjú Albániát még kézzelfoghatóbb kérdések foglalkoztatják, mint a művészetek, Magyarország pedig némi gőggel tekint a számára teljesen ismeretlen balkáni kisállamra. Szélmalomharca végére mégis összejön egy filmhét, egy kiállítás, egy elég komoly zenés színházi koprodukció és egy Hunyadi János utca avatás. Hunyadi nemzetük legnagyobb hősének, Szkander bégnek egyetlen szövetségese volt, így mi magyarok nagy megbecsülésnek örvendünk errefelé a mai napig. Amikor minden összeállni látszik, a magyar díszvendég, Budapest főpolgármestere két nappal az indulás előtt lemondja az utat, végig se gondolva, hogy ezt mekkora sértésként éli meg az albán fél, élén a miniszterelnökkel, aki készül a találkozóra. Talán ilyesmit neveznek a diplomáciában hibának. Egy lehetőség elszalasztásának, hiszen Albániába valahonnan áramlik a pénz, elképesztő erővel fejlődik az ország – mégha van is honnan… Gondoljunk csak bele, hogy mi mennyire meg szoktunk sértődni, ha valaki lemondja a pesti látogatását.