Békés András 1989-ben, közvetlenül a rendszerváltás után hatvankét évesen lemondott operaházi főrendezői címéről és visszavonult. Nem sokkal később a zeneakadémiai tanítással is felhagyott, átadva helyét a következő generációnak. Ezután művészi hagyatékát gondosan rendbe rakva, azt általa kiválasztott gyűjteményekre hagyományozta az anyagot. Fokozatosan zárta ki életéből a külvilágot. Nem mutogatta magát premiereken, nem ücsörgött igazgatói előszobákban felkérésekre várva, nem írt bölcselkedő könyveket, nem akart senkinek a terhére lenni. Nem építette önön márványszobrát, úgy gondolta, tudása, emléke a tanítványokban él tovább. Ritka emberi nagyság egy olyan korszakban, amikor sokan utolsó erejükkel is a vélt húsosfazekakba kapaszkodnak. Békés András ezzel szemben otthonából figyelte a világot. Ha valaki szükségét érezte, kommunikálhatott vele. Kevesen merték azonban felhívni ezt a kíméletlenül tisztánlátó embert, aki a saját pokoljárásai árán tudott olykor kegyetlen tükröt tartani beszélgetőtársai elé.
Caruso
Senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni!
Szétmálló hangerdő
2015.10.02. 12:10 caruso_
Múlt szombaton Graz volt az a város, ahol a német operai szakma jelentős képviselői találkozót adtak egymásnak. Érdeklődésük középpontjában az alig harminchat éves Nora Schmid, a Theater an der Wien korábbi dramaturgja állt, aki most kezdte meg intendánsi működését a második legnagyobb osztrák város dalszínházának élén. A kis társulatra épített, imponálóan összeállított szezonját egyből egy nagy dobással kezdte, Franz Schreker – nehézségei okán meglehetősen ritkán színre kerülő – A távoli hang című 1912-ben bemutatott operájával.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló Franz Schreker A távoli hang Florentine Klepper Oper Graz
Ötven éve hunyt el Laczó István
2015.09.29. 08:41 caruso_
Néhány napja kis társaság verődött össze a csöndes XI. kerületi Vincellér utca egyik nagypolgári villája előtt, hogy megemlékezzen az éppen ötven éve elhunyt kiváló hőstenorról, Laczó Istvánról. Fél évszázad nagy idő, s nyilván nem sokan maradtak, akik még színpadon láthatták a művészt. Gondos kezeknek hála, emléke mégis felidézhető. Laczó István késői pályakezdése és korai, kényszerű visszavonulása miatt még egy negyedévszázadot sem töltött a pesti operaszínpadon. Az 1904-ben született művész először építészmérnökként diplomázott, hangját csak később fedezték fel. A Zeneakadémiát két év alatt végezte el dr. Székelyhidy Ferenc növendékeként, majd 1935-ben – már harminc év felett – debütált az Operaházban, egyből főszerepben, Cavaradossiként. Egy évig állandó vendég, majd 1963-ig a színház tagja. Noha az első évadjában néhány apróbb feladatot is rábíznak, már ekkor bemutatkozhat a Bajazzókban. Ezekben az években a hőstenor szerepeket egyedül Halmos János énekelte, így nem csoda, hogy a hatalmas, olasz matériával rendelkező Laczónak évi több főszerepet tanítottak be. Igen gyorsan birtokba vette Don José, Hunyadi László, Bánk bán, Asszád, Turiddu, Enzo Grimaldi, Pinkerton, Kalaf, Arnold, A mantuai herceg, Don Alvaro, Radames, és végül Otello szólamát. Külföldön is felfigyeltek a kivételes hanganyagú magyar tenoristára, Párizs, Rio de Janeiro, Torino, Milánó és Nápoly karrierjének főbb állomásai. A dél-olasz városban Kalafot énekelt egy pályakezdő szoprán, bizonyos Maria Callas partnereként.
1 komment
Címkék: évforduló Operaház Laczó István
Otello az Operaházban
2015.09.25. 15:44 caruso_
Az Operaház első éveinek egyik legkorábbi és legjelentősebb bemutatója volt az Otello premierje. Giuseppe Verdi ugyan sohasem járt Magyarországon, mégis egy élő, kortárs szerző operája, alig tíz hónappal a világpremier után nagy eseménynek számított. A mai szemmel is álomszép olasz tervek alapján készült díszleteket Spannraft Ágoston és Hirsch Gyula tervezte, Desdemona szerepére az európai hírű szopránt, Gemma Bellincionit hívták meg, Otellót a színház vezető hőstenorja, Julius Perotti, Jagot Odry Lehel énekelte. A siker egyértelmű volt, az 1887. december 8-i bemutató után a késői zenedráma mégsem került annyiszor színre, mint a legnépszerűbb Verdi opusok. Ennek egyértelmű oka volt, hogy itthon – éppúgy, mint külhonban – igen ritkán adódott olyan tenorista, aki győzte volna a mór hadvezér szólamát. Az első években vendégművészek és az Operaházhoz szerződtetett idegen ajkú művészek énekelték Otellót, míg Desdemonát Maleczkyné, Italia Vasquez és Medek Anna, Jágót Beck Vilmos, Takáts Mihály és Várady Sándor énekelte 1912-ig.
Szólj hozzá!
Címkék: operaházi kronológia Operaház Otello Giuseppe Verdi
Bűnös anyák
2015.09.21. 09:21 caruso_
A Theater an der Wien tavalyi évadjának utolsó bemutatója Darius Milhaud ritkán játszott műve, A bűnös anya, ez a Beaumarchais Figaro-trilógiájának utolsó darabjából készült operaritkaság volt. Nem akármilyen szellemi bravúrral az idei szezon ugyancsak egy bűnös anyáról szóló darabbal, Heinrich Marschner: Hans Heilingjéval nyitották meg. A gondolati ív alkotója minden bizonnyal Richard Geyer, a színház igazgatója, aki a szeptemberi produkciót rendezőként is jegyzi. S ha Geyer közel sem akkora formátumú rendező, mint amekkora igazgató, a műfaj barátai nem lehetnek elég hálásak neki azért, amiért immáron tíz éve a Theater an der Wien élén hónapról hónapra felfedezésekkel örvendezteti meg a bécsi közönséget.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló Theater an der Wien Heinrich Marschner Hans Heiling Angela Denoke Roland Geyer Michael Nagy
Afférek az Operaházban
2015.09.11. 11:05 caruso_
Ismerete, hogy az André Chénier premierjét megelőzőleg, ádáz küzdelmek voltak az Operaház vezetősége és az egyes művészek között, akiket felszólítottak, hogy a színpadi illúzió és a történelmi stílszerűség kedvéért vegyék le bajuszokat, férfiasságuk legszebb díszét. Ami diplomáciai fortély csak lehet, mind elkövették a hivatalos körök, hogy az énekeseket erre az elhatározó lépésre rábírják. Így többek között Kéméndy festőművészt, az Operaház főrendezőjét és Noszéda tanárt, a jeles fiatal zenészt korlátlan bugdet-joggal küldték el agent provocateuröknek a Pschorrbräba, ahol az illető művészek ebédre és vacsorára összegyülekezni szoktak. Ezek az ékesszólás, a dialektika, a suggesztio, a furfangos politika, a legsimább diplomácia, a megható könyörgés és a halálos fenyegetések minden lehető és lehetetlen eszközét felhasználták, hogy a csökönyös művészekben a bajusz ellen való gyűlöletet felújítsák. Általános feltűnést keltett a vendéglőben, hogy Kéméndy és Noszéda a nagyszámú vendégek szeme láttára a földre borultak és sírva rimánkodtak kétségbeesett taglejtéssel:
- Az isten szerelmére, vegyék le a bajuszukat!
Szólj hozzá!
Címkék: idézet Operaház Andrea Chénier
Tíz kép - Énekesek és állatok
2015.09.04. 09:40 caruso_
Egy korábbi bejegyzésünkben megnéztük, hogy az operaénekesek hányféle kutyával osztották meg életüket. Valószínűleg hasonló összeállítást lehetne készíteni macskás képekből is. Most azt nézzük végig, hányféle állattal találkozhat egy operaénekes, önszántából, vagy azért, mert szerepe úgy kívánja.
1. Amalie Materna, Bayreuth első Brünnhilde-je az első Grane-val, Cocotte-tal, akit maga II. Lajos adományozott Wagnernek
Szólj hozzá!
Címkék: tíz kép
Wagner Itáliában
2015.08.31. 08:49 caruso_
Ha az ember járja a világot, lépten-nyomon érhetik meglepetések. Néhány hete, amikor Perugiában körbesétáltam szállodámat, a Palazzo Gnoni-Mavarellit – egy 1860-as évek elején épült, szebb napokat látott, ám kopott patinájában is gazdagságot sugárzó épületet –, döbbenten akadt meg a szemem a hátsó traktusban elhelyezett, málló márványtáblán, amely örök emléket hivatott állítani annak, hogy hotelt egykor maga Richard Wagner is igénybe vette 1880-ban, amikor néhány éjszakát a városban töltött. Wagnerrel egy házban aludni nem ki dolog! De mit keresett a német zeneszerző az akkoriban nem könnyen megközelíthető olasz városban? – adódott az első kérdés. Némi utánajárás után kirajzolódott, hogy Wagner élete második felében szenvedélyesen látogatta Itália különböző városait, ihletet meríteni, vagy szimplán pihenni.
Szólj hozzá!
Címkék: utazás Richard Wagner
Tíz kép – Opera a magyar bélyegkiadásban
2015.08.28. 10:47 caruso_
Mai bejegyzésünkben három magyar grafikusművész, Gál Ferenc (1913-1986), Kékesi László (1919-1993), és Füle Mihály (1914-2005) munkáiból mutatunk be néhányat. Bár a Pénzjegynyomda egykori munkatársai számos más területen is alkottak, természetesen operai témát választottunk.
Míg a sport, az állat- és növényvilág, a képzőművészet ábrázolása viszonylag gyakori a magyar bélyegkiadás történetében, jóval kevesebb kiadvány foglalkozik zenei témával. Ezek többsége is nagyjainkról megemlékező, évfordulós emlékbélyeg. A kivételek egyik ritka, szép példája a Magyar Posta 1967-es bélyegsorozata, mely a „hagyományos operajátszás” színes mesevilágát megidéző nyomatokon közismert operák egy-egy jelenetét mutatja be.
A sorozat első négy darabját Gál Ferenc, a többit Kékesi László tervezte.
1. Borogyin: Igor herceg
1 komment
Címkék: bélyeg Operaház tíz kép
Emléksorok Sudlik Máriáról
2015.08.24. 08:49 caruso_
Sudlik Mária nem akkor halt meg, amikor néhány napja megállt a szíve, hanem már lassan tizenöt éve, amióta nem léphetett többet színpadra. Egyike volt azon ritkuló keveseknek, akinek a színpadi lét még azonos volt magával az élettel. Számára az Operaház nem csak a munkahelyet jelentette, hanem az életteret, sőt kicsit az otthont is. Amikor mindezt elveszítette, soha többet nem tette be a lábát az Andrássy útra, esténként a Pasaréti úti lakásban várta haza a hírhozó férjét. Hatvanéves kora óta csak várt… Tizenhárom éven keresztül várt.