A velünk élő Antikrisztus

2021.10.06. 08:53 caruso_

anti01.jpgEgy alkotó nyilvánvalóan akkor dőlhet nyugodtan hátra, ha terveit sikerül formába öntenie. Egészen más kérdés már az elkészült mű minősége, a művészettörténetben elfoglalt aktuális és leendő esetleges helye. Évszázadok óta megkérdőjelezhetetlen remekművekkel éppen úgy körül vagyunk véve, mint elfeledett alkotásokkal, vagy olyanokkal, melyekre időről-időre valamilyen okból rácsodálkozik a szakma, de a közönség is. Viktor Ullmann Az Antikrisztus bukása című operája nem remekmű. A szerző alulmaradt a küzdelemben. Valószínűleg sokkal fontosabb operát szándékozott komponálni – az antropozófia Varázsfuvoláját vagy Parsifalját –, mint arra a librettóul választott Albert Steffen-színmű vagy Ullmann akkori zeneszerzői képességei predesztinálták. Az operatörténet azonban nemcsak Mozartokból és Wagnerekből áll – még ha világháború után a közönséget a sláger-operákkal igyekeztek is visszacsalogatni az operaházakba. Az 1970-es évektől azonban egyre több ritkaságot vettek (ismét) elő a színházak, kitöltendő a remekművek közti hézagokat. Ekkoriban került elő az 1944-ben elgázosított Ullmann Atlantisz császára is, a háború poklának egyik legértékesebb és legkülönlegesebb operai lenyomata. Ha az Atlantisz a halál operája, akkor a szerző korábbi műve, az 1932–1933-ban komponált Antikrisztus bukása a Hitler hatalomra jutása előtti pillanatok látlelete, azoké a röpke éveké, amikor az „Antikrisztust” még nagyon sokan csak szárnybontogató Ikaroszként látták.

Az operaházak napjainkban – a covid utáni bizonytalan ébredés állapotában – bizonyos szempontból hasonló helyzetben vannak, mint 1945 után. Inkább Carment és Szerelmi bájitalt játszanak, mintsem azokat a kevésbé ismert műveket, melyeket az elmúlt években még bátrabban poroltak le. Ezért külön értékelendő az Oper Leipzig azon törekvése, hogy a vírus miatt ugyan másfél éves csúszással, de első jelentős operaházként bemutatták Az Antikrisztus bukását. Nincs semmi meglepő abban, hogy annak idején, 1933-ban, az opera tervezett bécsi ősbemutatója elmaradt, ahogy abban sem, hogy Albert Steffen, látván a történelem alakulását, döbbenten ismerte fel, hogy – mintegy váteszként – nem sokkal korábban az éppen átélt folyamatot írta meg. Ullmann művének természetszerűleg évtizedekig előadatlannak kellett maradnia. Végül a braunschweigi színház mutatta be 1995-ben, ezt követte egy-egy hofi, illetve olmützi produkció.

anti05.jpgDan Karlström (Pap), Kay Stiefermann (Technikus) és Stephan Rügamer (Művész)

Viktor Ullmann után meglepően csekély számú alkotás maradt az utókorra. Ő maga 41-ig számozta az opusokat, igaz, élete utolsó másfél évében a terezíni koncentrációs táborban már nem bíbelődött efféle polgári huncutságokkal. Az ifjú Ullmann Bécsben érettségizett, majd Arnold Schönbergnél tanult. Prágában Alexander von Zemlinsky lett a mentora. Rövid svájci és németországi kitérővel 1933 után Csehszlovákiában élt, miközben valójában éppen olyan „hontalan” volt – sőt maradt a mai napig –, mint Franz Kafka vagy Gustav Mahler. A történelmi események sűrűsödésével nem számított, hogy Ullmann kikeresztelkedett édesapja ezredes volt a Monarchia hadseregében, és hiába harcolt az ifjú komponista önkéntesként az I. világháborúban, sorsát nem kerülhette el.

A hézagosan ránk maradt Ullmann-életmű ékköve nem véletlenül az Atlantisz császára, mely mellett Az Antikrisztus bukása „pusztán” érdekes kísérlet. Jól hallható, hogy kik hatottak a harmincas évei elején járó komponistára: Wagnertől Mahleren át a második bécsi iskola mesterei, valamint Zemlinsky köre. Ám efölött is felismerhető az egyedi hang – melynek a kibontakozás végül mégsem adatott meg.

anti02.jpgA Művész: Stephan Rügamer

Ullmann munkáját a színpadi szituációkat alig tartalmazó librettó sem könnyítette meg. Steffen nehezen követhető szöveghalmazának cselekménye szerint a Régens (a diktátor finom elnevezése) már sikerrel hajtotta maga alá a népet, így a cél „csupán” a világ meghódítása maradt számára. Ezért fogságba vet három „testvért”, a Technikust, a Papot és a Művészt. Mindhárman kapnak egy-egy feladatot: az űrkapszula megalkotását (hogy a Régens meghódíthassa a világot), nagyüzemi kenyérgyártást – kőből (az éhség megszüntetésére), és himnuszt írni az uralkodó dicsőítésére. Míg a Technikus és a Pap elvállalja a kihívást (magyarán a tudomány és a hit behódol a hatalomnak), a Művész ellenáll. A Régens ezért börtönbe veti, ahonnan a Sprecher–Gurnemanz-szerű Őr segítségével megtisztulva, megvilágosodva, a halott Mester szellemétől felkenve szabadul ki.  A Technikus és a Pap kísérlete végül kudarcba fullad – az 1933 után történtek ismeretében kissé naiv módra –, végül a Régens-Antikrisztus a mélybe hull.

Ullmann – kissé talán szerénytelenül – a Parsifal „mintájára” – a Bühnenweihefestspiel elnevezéssel illette operáját. A színpadra állító Kovalik Balázs éppen az Ünnepi színjátékságától fosztja meg az előadást. Nem egy antropozófiai beavatási rítust láthat a közönség, hanem egy olyan produkciót, amely nem a kevesek számára készült boszorkánykonyha (A varázsfuvola célközönsége sem csak szabadkőművesekből, a Parsifalé sem vallástörténészekből áll), hanem egyetemes, nagyon is mai problémákat feszegető előadás. A színrevitel vélhetően a szerzői szándék ellenében kikerüli a hittérítést. Az antropozófusok számára bizonyára sokat jelentő bűvszavak elhangzanak ugyan, de a mögöttes, a „Titok” nem kerül napfényre a nagyközönség számára. Az Antikrisztus bukása másik buktatója az, hogy valójában inkább oratórium, mint opera, tehát ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba, mégiscsak érdemes cselekményt varázsolni köré.

anti03.jpgSebastian Pilgrim (Az Őr) és Stephan Rügamer (Művész)

Az új produkciót – az operához hasonlóan – egyfajta időtlenség lengi körül. A látványvilág finoman játszik az elmúlt évszázaddal: éppen úgy lehetünk 1932-ben, mint az utóbbi 35 évben bármikor. Ez a lebegtetés egyszerre ironikus és drámai. Tükör, mely mindenképpen gondolkodásra készteti a nézőt. Kovalik mintha csak folytatná a néhány évvel korábbi lipcsei Turandotja gondolatvilágát, Ullmannál (és Puccininél is!) jóval hangsúlyosabban vizsgálja a tömeg és a diktatúra viszonyát és hangját. Az 1926-os olasz–kínai Turandotban a nép, ha engedelmeskedik is, üvölt; lehajtott fejjel, de küzd az életéért. Az Antikrisztus bukását végig-statisztáló cseh–közép-európai énekkar 1932-ben – tehát alig hat évvel később –, már csak némán asszisztál a Régens ámokfutásához, csupán az opera végén szakad ki belőle néhány artikulátlan hang.

Stephan Mannteuffel légies díszletei diszkréten összemossák a Fritz Lang-féle Metropolis és a mai letisztult irodák poklát, végletekig kihasználva a lipcsei opera lenyűgöző színpadtechnikáját. Ez az állandóan mozgó bizonytalanságérzet sohasem lesz olcsó, „musicales”, hanem végig az előadást szolgálja, demonstrálva, mennyire bizonytalan a talaj a 20 – 21. századi ember lába alatt. Mannteuffel jelmezegyüttese sem utal konkrét időre, korunk „kéköltönyös bűnözői” éppúgy helyet kapnak benne, mint a Régens Blériot-t idéző repülős sapkája. Az előadás legmegkapóbb percei azok a személyes és intim rendezői mozzanatok, melyek emberivé teszik a történést. A Mester hamvaival bolyongó Őrtől elforduló, felelőséget vállalni már nem merő tömeg, vagy a háttérben finoman megjelenő családi dráma, melynek legmegindítóbb pillanatában az asszony leszedi az elszáradt karácsonyfáról a díszeket, s a „kenyér csoda”, amikor műanyag banánt és narancsot szórnak a nép közé (az egykori NDK lakói zsigereikben őrzik a diktatúra cinizmusának ezen megnyilvánulását). Kovalik a Régens bukásával békét hirdet: a korábban magányosan bolyongó férfiak és nők családokként egyesülnek, sőt, végül a poklot járt Művész is összemosolyog egy szőke szépséggel. Talán mégis van remény egy diktátor nélküli szép új világra…

anti08.jpgJelenet a III. felvonásból

Egy opera esetében talán meglepő a megállapítás, de a mai hallgatónak az Antikrisztus bukásában messze legizgalmasabb a zene, illetve a zenei felépítés. A számos Wagner és Richard Strauss művet játszó Gewandhausorchester számára természetesen nem jelentett nehézséget Ullmann összetett nagyzenekarra komponált partitúrájának mintaszerű megszólaltatása Matthias Foremny nyugodt, féltő vezénylete mellett. A gondosan előkészített produkciót, melynek szinte minden szavát kristálytisztán lehetett érteni, érdemes lenne világelső felvételként megőrizni az utókor számára.

A női szereplőket mellőző opera megszólaltatóinak nem kínál látványos vokális lehetőségeket a szerző. A szólamok nem végletesek, ám igen nehezek, érezni rajtuk, hogy Ullmann nem volt tisztában azzal, mi kényelmes az énekesi toroknak. Az opera előadhatóságát az sem könnyítette meg, hogy az öt főszereplő közül hármat tenorra írt. A Régenst éneklő Thomas Mohrt a főpróba után baleset érte, ezért szólamát tolószékben, félig feltámasztott lábbal énekelte végig. A ragyogó karaktertenornak sikerült pusztán vokális eszközökkel is komplett alakítást nyújtani, a színpad szélén is képes volt magára vonni a fókuszt. A sebtében átstrukturált premieren végül Kovalik Balázs játszotta el a szerepet, megcsillantva valamit egykori színészi eszköztárából. A Művész – Technikus – Pap triót Stephan Rügamer, Kay Stiefermann és Dan Karlström imponáló magabiztossággal, jelenlegi vokális képességeikkel oldották meg. Az előadás legnemesebb hanganyaga Sebastian Pilgrim torkában lapul. A fiatal, Gottlob Frick és Matti Salminen felvételein szocializálódott basszista azonban állandó intonációs problémákkal küzd. Alakításában az Őr, a Rítus tudója, a Múlt őrzője fontos és finoman megírt szerepe leginkább valamiféle lortzingi kurafira emlékeztetett. Martin Petzoldnak ugyan csupán nyúlfarknyi énekelnivaló jutott, de a Régens jobbkezeként olyan szervilis szörnyeteget formált, amelyet minden kelet-európai fájdalmasan jól ismer évszázadok óta…

anti10.jpgA Régens: Thomas Mohr

Bár az opera alapjául szolgáló antropozófiáról a szépszámú közönség (Lipcsében aktuálisan legfeljebb félházzal lehet játszani, a nézők maszkban és oltási igazolvánnyal látogathatják a színházat) nem sokat tudott meg, ám annál többet a hatalmi-emberi mechanizmusok fájdalmas lendkerekéről. Mélyebb és kellemetlenebb a tanulság. És még valami. Egykor Pest lakossága ujjongva vette tudomásul, amikor 1889-ben az utolsó Német Színház leégett. Prágában egy évvel korábban nyitotta meg kapuit a Neues Deutsches Theater, melyet 1938-ig (!) a város német ajkú polgársága (!) tartott fenn. Az alapító Angelo Neumann regnálása után 1911 és 1927 között Alexander von Zemlinsky vezette a színházat, Ernst Krenek, Paul Hindemith, Erich Wolfgang Korngold, Franz Schreker és Arnold Schönberg (ős)bemutatókat prezentálva. A pesti Operában Bartókon kívül ekkoriban többek között ifj. Ábrányi Emil, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Szabados Béla és Sztojanovics Jenő képviselte a kortársakat. Ebből a prágai szellemi közegből indult Viktor Ullmann gázkamráig vezető útja. Az Antikrisztus bukását már nem érhette meg…

Fotók: ©Kirsten Nijhof / Oper Leipzig

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló Kovalik Balázs Oper Leipzig Viktor Ullmann AZ Antikrisztus bukása

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr8516709628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Almási Sári (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Harteros (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) AZ Antikrisztus bukása (1) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (3) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (5) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (46) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (10) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (164) Billy Budd (1) Birgit Nilsson (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Brigitte Fassbaender (1) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (15) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) David Alden (2) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (6) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (4) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (22) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (3) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (11) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (47) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feld Kálmán (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (7) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (4) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Giacomini (1) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (4) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Himnusz (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (43) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (3) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (2) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (3) Királyi Operaház Stockholm (3) Kirill Petrenko (2) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (23) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (25) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (3) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (8) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (24) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (30) Operaház (113) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (4) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (2) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (9) Plácido Domingo (6) Pogány László (1) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Radnay György (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (38) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (5) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (19) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Simándy József (3) Simon Boccanegra (5) Simon István (9) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) Sólyom-Nagy Sándor (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (41) Staatsoper Berlin (2) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (2) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (17) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) Tiroler Festspiele Erl (2) tíz kép (29) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (6) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Viktor Ullmann (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása