Puccini három egyfelvonásosa négy évvel a New York-i premier után, 1922. december 9-én került Pesten bemutatásra. A késlekedés oka az I. világháború volt, ami alatt bizonyos napilapok az olasz „ellenséges idegen” repertoáron lévő darabjai játszása ellen is rendre tiltakoztak. Ilyen körülmények között elképzelhetetlen lett volna egy újdonság színrevitele. A Triptichon bemutatója volt jó ideje az első olyan Puccini opera, melynek előkészületeit nem kísérte személyesen figyelemmel a szerző. A színház ennek ellenére igyekezett a legjobb erőit hadrendbe állítani, ám, míg korábban az Operaház sztárjai adták meg egy-egy Puccini-premier rangját, addig a Triptichon főszereplői közül senki sem töltötte be 1922-ben a negyvenedik életévét. A köpenyben Farkas Sándor, Walter Rózsi és Székelyhidy Ferenc (Marcel, Georgette, Henri), az Angelica nővérben Medek Anna és Budanovits Mária (Angelica, Hercegnő), a Gianni Schicchiben Szende Ferenc, Halász Gitta és Pataky Kálmán (Schicchi, Lauretta, Rinuccio) léptek fel. Az egyfelvonásosokat Mihályi Ferenc rendezte és Máder Rezső vezényelte. Van a bemutatónak még egy fontos operatörténeti vonatkozása, a darabokat ugyanis egy mindössze tizennyolc éves diák fordításában adták. Graff Kálmán Nádasdyként lett ismert és elismert alkotó, lassan százéves műfordításai pedig ma is felülmúlhatatlanok.
A Triptichon 1922-ben nem vált a repertoár szerves részévé. A köpeny előadássorozata 15, az Angelica nővér 14 előadás után maradt félbe, csupán a Gianni Schicchit játszották évi két-három alkalommal az 1931-es felújításig. A felfrissítés és a részben új szereposztás sem tette a műveket közkedvelté, mindössze négy előadást értek meg együtt. A köpenyben ezúttal Palló Imre, Laurisin Lajos és Walter Rózsi, az Angelica nővérben Báthy Anna és Budanovits Mária, a Schicchiben Szende Ferenc, Orosz Júlia és Laurisin énekelték a főszerepeket. Az első két operát Márkus László rendezte és Ferencsik János vezényelte, a vígoperát Sergio Failoni nemcsak dirigálta, hanem színpadra is állította. Ez volt az olasz karmester egyetlen – a kritikák szerint igen sikeres – kísérlete a zenekari árkon túl.
Angelica nővér (1922)
Majdnem egy évtizednek kell eltelnie, hogy Márkus László elővegye a Triptichon darabjait. Ezúttal azonban külön-külön kerültek színre. Először, 1939-ben, Csajkovszkij – Harangozó Rómeó és Júliájával a Gianni Schicchi (Nádasdy rendezésében, Oláh Gusztáv díszletével és jelmezeivel, Maleczky Oszkár, Tamás Ilonka és a vendég Pataky Kálmán főszereplésével). Az Angelica nővér szokatlan, ám igen stílusos helyszínen, a Margitszigeten lett egyetlen előadás kedvéért bemutatva, 1940 nyarán, szintén igen szokatlanul Richard Strauss Daphnéjának magyarországi bemutatója után. Ezt az előadást is Nádasdy rendezte és Ferencsik vezényelte, a címszerepet Warga Lívia, a Hercegnőt Némethy Ella alakította. Ősszel az Operaházba is bevitték a produkciót néhány előadás erejéig. A köpeny 1941-es felújítása előtt Respighi poszthumusz Lucretiáját és Alfredo Casella: A korsó című balettjét mutatták be. A rendező ismét Nádasdy, a díszlettervező Oláh, a karmester Failoni, a három főszereplő Palló Imre, Udvardy Tibor és Walter Rózsi volt. Az előadás két évtizeden keresztül, egészen 1958-ig repertoáron maradt.
Gianni Schicchi (1931)
Alig ért véget Budapest ostroma, az Operaház 1945. július közepén három vígoperával örvendeztette meg a közönséget. Gluck: Rászedett kádija, Darius Milhaud: Francia salátája mellett a Gianni Schicchi került színre. Az alkotók ismét Nádasdy, Oláh és Ferencsik voltak, a főszereplők: Maleczky Oszkár, Raskó Magda és Járay József. A remekmű, gyakran A köpennyel egy estén az 1960-as évek elejéig látható volt, Schicchit később Kassay János és Radnay György is énekelte.
Toronyi Gyula és Galsay Ervin A köpenyben
Több évtizedes szünet után, 1971 novemberében Békés András rendezte újra Puccini vígoperáját az Erkel Színházban, ezúttal A csengővel párosítva. A díszleteket Jánosa Lajos, a jelmezeket Szeitz Gizella tervezte, a kettős szereposztást Kerekes János és Lendvay György vezényelte. Schicchit Melis György és Palócz László, Laurettát Szabó Rózsa és Csengery Adrienne (később Hankiss Ilona és Zempléni Mária), Rinucciót Korondy György és Rozsos István, majd Kelen Péter énekelte. Az 1978-ban bemutatkozó új szereposztásban Patrizio Mendez, Tokody Ilona és Gulyás Dénes neve állt a szereposztás élén, az előadást Nagy Ferenc vezényelte.
Melis György
Az Operaház 1980-ban, tehát majdnem fél évszázaddal az 1931-es felújítás után vállalkozott ismét arra, hogy egy estén eljátssza a Triptichon darabjait. Az Operaház bezárásával a hatalmas együttes az Erkel Színházba szorult, ahol sokakat lehetett foglalkoztatni a kettős szereposztásban bemutatott operákban. A darabokat Kórodi András vezényelte, Békés András rendezte, a díszleteket Forray Gábor, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A köpenyben Melis György és Sólyom-Nagy Sándor, Zempléni Mária és Maria Teresa Uribe, B. Nagy János és Róka István, az Angelica nővérben Kincses Veronika és Tokody Ilona, Jablonkay Éva és Seregélly Katalin, a Gianni Schicchiben Melis és Sólyom-Nagy, Csengery Adrienne, Pitti Katalin, majd Pászthy Júlia, Kelen Péter és Berkes János énekelték a főszerepeket. A Triptichon két évad alatt tizenhatszor ment ekkor.
Kincses Veronika és Jablonkay Éva az Angelica nővérben
A felújított Operaházba először a Gianni Schicchi tért vissza 1987-ben. A Békés-produkció látványában Fehér András állította színpadra a művet, ismét A csengővel egy estén. Kovács László, Török Gáza, majd Jármai Gyula vezényelte az előadásokat, Schicchit ezúttal Bende Zsolt és Bordás György, Laurettát Verebics Ibolya, Murár Györgyi és Ghillány Márta, Rinucciót Romhányi Attila majd Leblanc Győző alakította. A vígopera mellé 1989 novemberében A köpeny került, Fehér András szintén az 1981-es látványvilágba dolgozott. A dráma főszerepeit Gurbán János, majd Egri Sándor, Somogyi Eszter, majd Pitti Katalin és Temesi Mária, Csák József és Wendler Attila, a vígoperáét a 40. jubileumát ünneplő Melis György majd Gárday Gábor, Rost Andrea és Verebics Ibolya, Berkes János, Albert Tamás majd Daróczy Tamás énekelte, az előadásokat Oberfrank Géza, később Török Géza vezényelte.
Jelenet A köpeny 1989-es előadásából
A Triptichon legutóbbi premierjére 1996. március 30-án került sor. A műveket a pár hónappal korábban elhunyt Vámos László három tanítványa, Nagy Viktor, Galgóczy Judit és Kalmár Péter állította színpadra, mesterük emlékének adózva. Az előadást Kovács János vezényelte, A köpenyben Miller Lajos és Gurbán János, Pitti Katalin és Zempléni Mária, B. Nagy János és Bándi János, az Angelica nővérben Kincses Veronika és Kukely Júlia, Takács Tamara és Mészöly Katalin, a Gianni Schicchiben Sólyom-Nagy Sándor és Sárday Gábor, Verebics Ibolya és Péter Anikó, Wendler Attila és Albert Tamás énekelték a főszerepeket. Az egyfelvonásosok útja viszonylag hamar elágazott, de egyéb darabokkal társítva egy évtizeden keresztül repertoáron maradtak.
Gianni Schicchi: Sólyom-Nagy Sándor
Fotó: Operaház Emlékgyűjtemény
