Tűzszünet

2015.10.12. 10:54 caruso_

strauss1.jpgAz opera színház. A színház pedig mindig a mának szól. Különben halott színháznak hívjuk. Ez alól csak a tortadobálós vígjátékok és esetleg az örök szerelmi történetek képezhetnek kivételt. Éppen ezért míg A sevillai borbélyt vagy a Trisztán és Izoldát bármikor elő lehet adni, hiszen időtlen történetek. Vannak azonban operák, amelyek adott történelmi-politikai szituációkban vállnak aktuálissá. Általában olyankor, amikor a világ kereke ismét úgy fordul, ahogy a mű megírásakor állt. Ennek tükrében érdekes rápillantani Richard Strauss két operájára, A béke napjára és a Daphnéra, melyeket 1938-ban, Münchenben, illetve Drezdában mutatták be.

A bajor komponista alapjában véve apolitikus művész volt, ám hiába állt magas piedesztálon az 1930-as évek németországi változásai őt sem hagyták érintetlenül. Strauss karmesterként és színházvezetőként uralkodásra termett ember volt, zenetörténeti jelentőségű műveinek visszhangja csak megerősítette az önmagában vetetett rendíthetetlen hitet, úgy érezte, maga is kiválasztott, azaz übermensch. A páratlan alkotótárs, Hugo von Hofmannsahl halála után Strauss befejezettnek érezte operai életművét. Az apátiából a zsidó származású Stefan Zweig ragadta ki. Közös gyermeküket, A hallgatag asszonyt 1935-ben csak Hitler kivételes engedélyével lehetett bemutatni. A négy előadásnak azonban – amelyeket meg lehetet tartani – ára volt: Straussnak le kellett mondania a Birodalmi Zeneművészeti Kamara elnöki tisztjéről. Nem sokkal később mégis állami megrendelést kapott, a hírhedté vált 1936-ös berlini játékok Olimpiai Himnuszának megírására. A hetvenedik évén túl levő Strauss, a leghíresebb élő német zeneszerző, az ország egyik kulturális valutája, akit karmesterként külföldön is több helyen képviselte hazáját, tehát a saját bőrén volt kénytelen megtapasztalni a rendszer harapófogóját. Helyzetét bonyolította, hogy fia, Franz zsidó lányt vett feleségül, így menye és unokái a háború végéig zaklatásoknak voltak kitéve. Hol a garmisch-partenkircheni családi fészek házi őrizetében éltek, ahol Heinz Tietjen a berlini opera intendánsa szavatolta biztonságukat, hol Bécsben, Baldur von Schirach gauleiter, a wiesbadeni intendáns fia védelme alatt. Hiába volt Franz Strauss a náci párt tagja, anyósát és rokonait nem sikerült megmenteni Theresienstadt poklából. Amikor a világháború után Klaus Mann, a nagy író fia magát amerikai újságírónak kiadva riportot készít a zeneszerzővel, megdöbbenéssel hallgatta Strauss panaszáradatát arról, a kellemetlenségről, hogy a nácik a házába kibombázott embereket akartak telepíteni.”Miért hagytam volna el Németországot? Itt voltak a jövedelmeim méghozzá nem is csekélyek. Elvégre nálunk legalább nyolcvan operaház működik… Néhány apró butaságtól eltekintve nem panaszkodhatom semmire. S megállapíthatom, hogy a menyem volt az egyetlen szabad zsidó nő Németországban.” – állapította meg Strauss.  „Szabad? Na, nem egészen papa! Azért a szabadságomban akad néha kifogásolnivaló.” – tiltakozott Alice. Klaus Mann borzadva hagyta el a garmisch-partenkircheni villát.

 strauss8.jpgRichard Strauss az Olimpiai Himnuszt próbálja

Mindezek ellenére nem lehet csodálkozni azon, hogy Richard Strauss az 1930-as évek közepe után alkotói válságba jutott. Az agg mester napi rutinjának elengedhetetlen része volt a délutáni zeneszerzés. Eredetileg a Londonba menekült Stefan Zweig ötlete volt a Harmincéves háború végét feldolgozó Béke napja. Miután azonban lehetetlené vált a Strauss-szal való munka, Joseph Gregort, az Osztrák Nemzeti Könyvtár Színháztörténeti Tárának alapítóját ajánlotta maga helyett. Az alkotás lassan haladt, a librettistát a komponista kemény hangú levelekkel gyötörte, a szövegkönyvet háromszor is átíratta. Hogy mi volt Strauss valós célja a Friedenstag megírásával, arról csak találgatni lehet. Azon kevesek, akik egyáltalán elkezdtek gondolkodni a darabról, szeretik pacifista operaként aposztrofálni. De valóban az? Strauss egy majdani békéről álmodott egy országban, amelyik még csak fegyverkezési lázban égett? Mindenki lelkesen tapsolt az operának, miközben készültek a nagy háborúra? Furcsa kettősség, de ne feledjük, hogy mielőtt Hitler kirobbantotta volna a világháborút, maga is szívesen tetszelgett a béke őrzőjének szerepében. Előtte, s azóta is jó néhány politikus tesz hasonlóképpen, miközben remegve várja az első kilőtt golyót.


strauss4.jpgFranz és Richard Strauss között Adolf Hitler

Aktuális-e ma Magyarországon – vagy 1937-ben, Németországban – egy opera, melynek középpontjában egy olyan férfi áll, aki az ellenség által közbezárva, reménytelenül beszorulva egy citadellába képes a végsőkig sanyargatni az embereket, meg sem hallva a nép szavát? Miközben az emberek évek óta várják a háború végét, az opera egyetlen szereplője, akibe némi életet csepegtettek a szerzők, Az ostromlott vár parancsnoka, inkább meghal, mindent és mindenkit felrobbant, minthogy férfiatlanul meghátráljon. A fanatikus vezért nem érkeli, hogy mások vállalnák-e az áldozatot, vagy nem. A Városparancsnok megingathatatlan katona, igazi germán hadfi, aki azonban Harmincéves háborúban berozsdásodott. Feleségéhez férfivágyak már nem kötik, ahogy megálmodójában, Richard Straussban sem lobogott ekkor az ifjonti tűz. A Parancsnok – ez a rettenthetetlen, mai szemmel nézve inkább rettenetes – katona évtizedek óta áll királya parancsára a helyén, és nem szegi meg az adott szavát. Ez a férfitípus 1930-as évek Németországában még létezett, de nem sokkal később – legalábbis Európában – kihalt. A zeneszerzőnek és generációjának – velünk ellentétben – még volt közvetlen háborús tapasztalata. (Apósa a bajor hadsereg generálisa volt.) Strauss életében a katonák a mindennapi élet meghatározó résztvevői voltak, nemcsak tv szereplők. Az általuk képviselt erények, és sztereotípiák is valóságosak voltak. Mára mindez igen távolinak tűnik, éppen ezért nincs kapcsolatunk a Friedenstag szereplőivel. És addig jó nekünk, elkényelmesedett, nélkülözést nem ismerő európaiaknak.


strauss2.jpgHans Hotter, Richard Strauss és Viorica Ursuleac A béke napja premierje után

Nem lehet véletlen, hogy az opera szereplői közül egyedül a Parancsnok gyermektelen hitvesének adott nevet Strauss. Őt – nem túl fantáziadúsan – Mariának keresztelték, talán ezzel is utalva a Szent Szűzre, akinek méhében fogant gyermek egykor a Békét volt hivatott elhozni a földre. Maria, a citadella fehér inget és brünnhildei páncélt viselő angyala, békegalambként szárnyal férje és harcostársai fölött. Egy érdekes szereplő emelkedik még ki a katonák szürke tömegéből, az ifjú Lövész. A tenor hangra írt fiú szerelmi vallomásnak is beillő rövid jelenetében nem nehéz ráismerni, miféle hűséget vártak el egy hitlerjugendtől, vagy egy ifjú partizántól. Ilyen, parancsnokukban vakon bízó fiúk ma is léteznek, mi pedig fűtött szobából, kényelmes fotelből nézhetjük öngyilkos merényleteiket.

A meglehetősen szürke és monoton opera valójában nem más, mint egy jó órányi előkészület a béke nagy himnuszára. Ám hiába a hatalmas apparátust megmozgató csinnadratta és a mesteri fokozás – hiszen Strauss rossz perceiben is kiváló mesterember – mégsem érezni azt a felszabadult lelkesedést, mint a nagy példakép, a Fidelio zárókórusában. Beethoven még hitt valamiben, amiben Strauss már nem tudott, vagy a komponáláskor nem volt aktuális hinnie. Parancsnoka vonakodva és ügyetlenül nyújt kezet az ellenségnek, majd beolvad a tömegbe. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a világháború után a német színházak jó része a Fidelióval nyílt meg újra, és azóta sem jut eszükbe az 1940-es években sokat játszott Friedenstagot műsorra tűzni.

 strauss7.jpg

„Annak idején együtt adtam a Daphnét és A béke napját. Ezt soha többé nem teszem, mert Daphné önmagában is elég súlyos mű egyetlen estére, és A béke napja többé-kevésbé alkalmi kompozíció, vágyálom maradt.” – írta visszaemlékezéseiben Karl Böhm, Richard Strauss feltétlen híve. Különös, hogy éppen a Daphné lett Pauline – egykor ünnepelt énekesnő, majd egy hosszú életen át a zeneszerző felesége és legszigorúbb kritikusa – kedvenc operája. Talán úgy érezte, kicsit neki is emléket állít Strauss, hogy valahol ő is egy babérág a mester koronáján. Hiszen ez a kissé lassú és szomorkás időskori alkotás, mint egy művészről, Apollóról szól, akinek alkotása a Daphnéból lett babérfa nem jöhetett volna létre a dionüszoszi szenvedély (Leukipposz szerelme) nélkül.

Strauss korában a polgári neveltetés része volt az ókori történetek, és a mesék által képviselt szimbólumrendszerek alapos ismerete. Kultúránk aggasztó hanyatlását jelzi, az antik kultúra ismeretének rohamos elfeledése. A Daphné Ariadné és az egyiptomi Heléna után a harmadik, de nem utolsó mitológiai hősnő volt Strauss életművében. Az idős szerző nem tudhatta hány termékeny év áll még előtte. Szeme előtt lebeghetett az első opera, Jacopo Peri 1597-ben bemutatott, mára elveszett Daphnéja. Talán úgy érezte, saját, hasonló tárgyú művével pontot tehet az egyetemes operatörténetre. Amikor Strauss 1945-ben megírta művészi testamentumát, az operaházakat három csoportba osztotta. Ezek közül a legnemesebbnek, az „operamúzeumnak” a nagy képtárakhoz hasonlóan a legféltettebb remekműveket kellett volna játszania. Jellemező a komponistára, hogy míg az olasz szerzők közül egyedül Verdit engedte volna be, három késői opussal, addig saját operái közül kilenc – köztük A béke napja és a Daphné – is helyet kapott volna benne.

 strauss5.jpgMargarete Teschemacher, az első Daphné és Richard Strauss az ősbemutatón

Ha a Béke napja Parancsnokából hiányzott a valódi lángolás, ugyanez a tűz Daphné két kakasának sem adatik meg. Hol van már A rózsalovag előjátékának budoárnyitogató erotikája? A két férfi birtokolni akarja az ártatlan lányt, nem szeretni. Egyenlőtlen viadalukban végül mindketten alulmaradnak, de küzdelmükben mégis van valami impotens erőlködés. Daphné tiszta marad. A főhős mégsem ő, hanem a kiválasztott ragyogó szőke isten, aki megjelenik a földön és megbolygatja a kis zárt közösség életét. A szülők sem érzik a veszélyt, szinte kő taszítják gyermeküket az idegen karjaiba. Ha így nézzük, nagyon is aktuális volt a mese az 1930-es évek Németországában… Ezt a kérdés ma is feltehetjük, hiszen a mindenkori Apollók bármikor képesek a lelketlen pusztításra, majd az áldozatok teste fölött a bűnbánatra. Nem csoda, hogy korunk operarendezőinek fantáziáját olykor megmozgatja a Daphné.

Szólj hozzá!

Címkék: Richard Strauss A béke napja Daphné

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr517960552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (3) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (43) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (159) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) David Alden (2) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (6) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (21) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (44) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (5) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (4) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (43) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (21) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (24) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (21) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (108) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Piotr Beczala (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (9) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Simándy József (3) Simon Boccanegra (5) Simon István (8) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (41) Staatsoper Berlin (2) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (17) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (29) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő