Azt szinte mindenki tudja, hogy az idén 90 éve elhunyt Giacomo Puccini – sokak kedvenc zeneszerzője – Luccában született. Az is közismert, hogy felmenői között bőven akadt muzsikus, akinek életműve a városhoz köthető. Éppen ezért, ha arra vetődik az ember, érdemes megállni a toszkán kisvárosban, és megnézni, hogyan ápolják nagy szülöttük emlékét.
Lucca óvárosát ma is évszázados falak övezik, melyek annyiban különböznek a többi hasonló korból fennmaradt falaktól, hogy erre valamikor a századforduló táján sétányt telepítettek, így árnyas fák alatt körbesétálható, vagy körbebiciklizhető. Talán éppen ezek a zárt falak adták meg azt a magabiztosságot Puccininek, mellyel egész életben közlekedett a nagyvilágban. Szülővárosában gyerekként biztonságban érezhette magát, a könnyen bejárható volt minden a városfalon belül. Az utcák jórésze nem sokat változott 1858 óta. Egy kis téren ma is áll a ház, melynek második emeletén a komponista annak idején felsírt, könnyű megtalálni, hiszen előtte a szerző jellegzetes szobra fogadja a járókelőket. Lucca városa itt rendezte be a Puccini emlékmúzeumot.
A 21. század múzeumai közül a legtöbb kérdést talán éppen az emlékszobák vetik fel. A mai látogató egyre kevésbé képes átélni a szent borzongást, amikor az egykori híresség porszagú, megkopott intimszférájába lép. A Puccini házban a szobák kialakításán kívül szinte semmi sem eredeti. A család használati tárgyai közül semmi sem maradt fent. Nincsen itt a gyerek Giacomo első hintalova, kis fésűje se. Szerencsére. A berendezésül szolgáló korabeli bútorok akár a családé is lehettek volna, Lucca város múzeumaiból kerültek ide. A komponistához köthető tárgyi emlékek sem különösebben régen kerülhettek ide, és nem is alkotnak jelenlegi formájukban rendszert. Vázlatok és széljegyzetek, olyan autográfok, melyektől a jelentős gyűjtemények könnyű szívvel mondtak le. A legérdekesebb talán egy gyönyörű nagy fotó-tabló a Pillangósasszony 1904-es genovai bemutatójáról, néhány szépen előhívott vadászkép Torre del Lagoból és Puccini jellegzetes szőrme bélésű fekete kabátja. Egy szobában a felmenők – több jeles luccai zenész ős – portréi, valamint egy családfa, mely hat generációra vezeti vissza a Puccini családot. Ezek ellenére, ha a zeneszerző tapintható emlékét keressük, itt nem találhatjuk meg.
Lucca nem csinál nagy üzletet szülöttjéből, sehol egy Puccini kugli, vagy hasonló ötletes szuvenír. Talán csak néhány élelmesebb vendéglős tűzi cégérére a szerző egy-egy elhíresült figuráját. Ha az ifjú Puccinivel szeretnénk találkozni nem a Momus kávéházba kell beülnünk, inkább bolyongani a csendes éjszakai Luccában. Ott esetleg még szembe jöhet az a fiú, aki később Mimi és Rodolphe szerelmével ajándékozta meg a világot.
A bohémek szobája Puccini házában
A luccai Momus,
A köpeny étterem...
...és a Turandot fagyizó...
