Azaz Visszapillantás. Ezzel a címmel nyílt meg Keleti Éva, a magyar színházi fotózás nagyasszonya, életmű-kiállítása a Budapest Galériában. A jubileum kettős, ugyanis nem csak 80 éves lett az alkotó augusztusban, hanem 60 éve, 1951-ben lépett be a Magyar Fotó Állami Vállalathoz, az MTI elődjének, melynek évtizedeken keresztül volt dolgozója. Nem véletlenül írtam a szörnyen hangzó vállalati dolgozó kifejezést, mert bármilyen csúnyán is hangzik, azt hiszem, ma sok tehetséges ifjú fotós cserélne az MTI valaha bizonyára megkötött kezű alkalmazottjaival, akiknek nem kellett azon aggódniuk, hogy össze tudják-e kattintgatni hónap végére a lakbérre valót.
Keleti Éva szubjektív válogatással ajándékozta meg az érdeklődőket a kettős jubileumon. Mintegy 30 év bizonyára irgalmatlan mennyiségű képét válogathatta ki az alkotó. Az ötvenes évek szocreálból kikacsintó életképeitől a bizonyára páratlan élményt adó Indiai utazás képei fogják közre az életmű legjelentősebb részét: a színházi képeket.
Keleti Éva nem csinál titkot belőle, hogy valaha balerina szeretett volna lenni. Járt is néhány évet Nádasi mester híres iskolájába, de a tánchoz, ahogy ő maga fogalmazott, nem sok tehetsége volt. Viszont a tánc szeretete és mély belső értése-érzése avathatta őt az első valódi magyar táncfotóssá. Antikváriumok mélyén még rábukkanhatunk valamelyik 60-as, 70-es években kiadott balettel foglalkozó könyvhöz, melyekben megtalálhatjuk Keleti eredeti sorozatait. Ezek közül szerencsére jónéhány szerepel a mostani kilátáson is: Alvin Ailey hosszú fehérruhás minden ízületében hullámzó fekete táncosnője, idősebb és ifjabb Harangozó Gyula talán egyetlen közös Térzene próbaképe, Szumrák Vera vagy Pártay Lilla egy-egy páratlanul elkapott pillanata mind táncéletünk méltó lenyomata. Miután akkoriban még igen kevés tv felvétel készült, a kései utókor számára ezek alapján a képek alapján marad meg művészetük. A fotóknak pont ez adja meg az értékét, ugyanis készítőjük is tisztában volt vele, hogy mennyire nehéz egyetlen villanásban összegezni egy teljes estényi alakítást. Jó érzés annyi év távlatából rácsodálkozni, hogy mekkora egyéniségek is táncolhattak akkoriban a magyar balettszínpadokon.
Keleti Éva másik specialitása a művészportré készítés. Ebben is úttörő volt, hiszen modelljeit, színészeket és írókat, különleges helyszíneken, nem megszokott, egyéniségükkel mégis mélyen harmonizáló környezetben örökítette meg. Ezek az apró, néha első pillanatra meghökkentő gondolattársítások mégis sokkal többet árulnak el jeles színészeinkről, mint azt első ránézésre gondolnánk. Ahogy Gobbi Hilda cigarettázva ül kinyitott kis Fiatjában, ahogy Darvas Iván szamárháton lovagol, ahogy Sinkovits Imre rohan a fotós felé, mind felfedik színészórásaink megbúvó, csak Keleti által elővarázsolható játékosságát. Kiemelkedő helyet kap a tárlaton a Ruttkay Éva - Latinovits Zoltán házaspár otthonában készül sorozat, ami kettejük mély, intim és titokteli kapcsolatába enged cseppnyi bepillantást. Ugyanilyen fontosak az előadásképek: Psota Irén Yermája, vagy Tímár József Ügynöke Keleti mára ikonikussá nemesedett képeiben él tovább az utókorban.
Ám Keleti Évától nemcsak ezt a kiállítást kapjuk ajándékba. Az MTI megspékelte az ünnepet és egy 100 oldalas albumot adott ki, szintén Visszapillantás címmel, a tárlat anyagának egy bővebb válogatásával. A kiadvány jól illeszkedik a szerencsére egyre sűrűbben megjelenő MTI hajdani fotós-nagyságait felvonultató sorozatba.
A kiállítás szeptember 25-ig tekinthető meg a Budapest Kiállítóteremben, V. kerület, Szabadsajtó út 5.
