Nem él mindenki, amíg meg nem hal

2021.07.31. 14:05 caruso_

tristan_und_isolde_c_w_hoesl_7.jpegA Trisztán és Izolda vélhetően Wagner legőszintébb operája, az egyetlen, amelyben valóban a saját érzelmeiről, szenvedéseiről mesél. Bár talán éppen a szerelmesek neve között álló, a férfi és a nő egyenrangúságát jelző „und”-ot nem volt képes megírni. A főhősök ugyan az éjszakába kiáltják: „Nicht mehr Tristan!” „Nicht mehr Isolde!”, de mintha még a varázsital hatása alatt sem olvadna egészen eggyé a két lélek az éjszakában. Hiszen miközben Trisztán, a hős permanensen önmagát emészti, sajnálja, magáról beszél és önmagáért szenved, addig Izolda, az asszony, Trisztán miatt és a férfiért. Félő, hogy valahol mélyen ez a mára kissé idejétmúlt szemlélet híven tükrözi, mit gondolt valójában Richard Wagner arról, hogy hol van a nő helye egy párkapcsolatban.

Egy Trisztán és Izolda-előadás rendszerint különösen fontos esemény a német színházak életében. Azokat az estéket, amelyeken műsorra tűzik, egyfajta szertartásosság lengi körül, melyhez hasonlót talán csak a Parsifalokon lehet még tapasztalni. A zenedráma különösen fontos Münchennek, már csak azért is, mert 1865-ben itt mutatták be II. Lajos király színe előtt. A júniusi felújítás éppen a tizedik a mű színreviteleinek sorában. Hogy a bajor fővárosban mennyire nagy becsben tartják az operát, jól jelzi a betanító karmesterek – egyben a mindenkori főzeneigazgatók – fényes névsora: Hans von Bülow (1865), Hermann Levi (1880), Hans Knappertsbusch (1927), Clemens Krauss (1937), Solti György (1947), Joseph Keilberth (1958 és 1965), Wolfgang Sawallisch (1980) és Zubin Mehta (1998).

02_tristan_und_isolde_c_w_hoesl_14.jpgJonas Kaufmann és Wolfgang Koch, fotó: © Wilfried Hösl

És bizonyára fontos opera a Trisztán és Izolda Nikolaus Bachler számára is, aki tizenhárom sikeres évad után idén nyáron mond búcsút a Staatsoper intendánsi székének. Bár a pandémia erősen megtépázta a müncheni évadtervet is, az utolsó szezon nagy premierjeivel a német operakultúra három alapművét vitte újra színre az operaház. Különböző okokból, de mindhárom esetben (A bűvös vadász – rendező: Dmitri Tscherniakov, A rózsalovag – rendező: Barrie Kosky, Trisztán és Izolda – rendező: Krzysztof Warlikowski) minőségi és figyelemre méltó produkció született. Az pedig, hogy a leköszönő direktor utolsó premierjéül az Idomeneót választotta – egy bűnös öreg király tragédiáját, aki végül félreáll a fiatalok útjából –, már olyan intellektuális magaslatot képvisel, mely példásan jelzi a sokat szidott „német operai gondolkodás” valódi nagyságát.

Nikolaus Bachler – érthető módon – mindent, és még annál többet is be akart vetni a Trisztán és Izolda-premier sikeréért. Az előadás egyszerre lett jutalomjáték Kirill Petrenko leköszönt főzeneigazgatónak, új lehetőség korunk egyik magasan jegyzett rendezőjének, Krzysztof Warlikowskinak és hatalmas szerep-kihívás München álompárjának, Jonas Kaufmann-nak és Anja Harterosnak.

03_tristan_und_isolde_c_w_hoesl_16.jpgOkka von der Damerau és Anja Harteros, fotó: © Wilfried Hösl

Érdekes módon azonban a három támpillérből kettő is elég lett volna, a pompásra tervezett tűzijáték komponensei ugyanis inkább gyengítették, mintsem erősítették egymást. A Trisztán és Izoldáért folyó küzdelem abszolút nyertese Kirill Petrenko és a szenzációs formában muzsikáló Bayerisches Staatsorchester. Fájdalmasan ritka lett napjainkban, hogy egy operaelőadást a karmesteri nívó határozzon meg. Jelen esetben ez történt. Petrenko, mintha először szólamokra bontotta volna Wagner (húzások nélkül játszott) partitúráját, majd gondosan összefonta a kimunkált szálakat. Olyan hangzásélmény – olykor valóságos hangorgia – született, mely a legnagyobb karmesterek pálcája alatt is csak csillagos ünnepek alkalmával adatik meg. Petrenko nem érzelgősködött, nem véleményezte az operát, hanem a maga igen ritkán hallható teljességében interpretálta, időnként az énekhangok rovására is szabadjára engedve az önnön nagyszerűségétől megmámorosodott mamutzenekart. A Bayerische Staatsoper ragyogó akusztikájú nézőterén olyan „itt és most” hangfolyam született, melyet egyetlen felvétel, még a legtökéletesebb hangfal sem adhat vissza.

Manapság szinte példa nélküli, hogy két énekes karrierje olyan harmonikusan simuljon össze, mint Anja Harterosé és Jonas Kaufmanné, akik 2000-ben, egy frankfurti Così fan tuttéban énekeltek először együtt. Az elmúlt két évtizedben számos operaházban alakították Verdi-, Puccini-, Giordano- és Wagner-operák szerelmespárjait. Nikolaus Bachler pedig szinte minden szezonban épített rájuk egy-egy premiert. Ezt a művészi összeállást lettek hivatottak megkoronázni a Trisztán és Izolda címszerepei – miközben mindenki tudta, hogy mind Harteros, mind Kaufmann számára erőn felüli és kétes kimenetelű a vállalkozás. A szólamok hosszuknál és súlyuknál fogva meghaladják a művészek nemcsak jelenlegi, de valószínűleg bármikori képességeit. Éppen ezért volt a két világsztár számára életbevágó presztízs-meccs az idei operaszezon nemzetközi viszonylatban is legjobban várt szerepdebütálása.

04tristan_und_isolde_c_w_hoesl_18.jpgAnja Harteros és Jonas Kaufmann, fotó: © Wilfried Hösl

A művészek mindenekelőtt abból adtak leckét, hogyan kell ekkora szólamot betanulni, a lehetőségeknek megfelelően torokba ültetni, megteremteni a tudatos erőbeosztás feltételeit, zeneileg és szövegileg önállóan értelmezni egy szerepet. A két énekes ezzel a vérprofi magabiztossággal vágott bele az öt és fél órás vállalkozásba. És végül mindketten célba értek. Ha voltak is olykor nehezebb percek, kínosak soha. Felvételek híján kideríthetetlen, Wagner milyen hangra álmodta meg a szerelmespárt, a hangrögzítés kezdete óta mindenesetre jóval súlyosabbak éneklik, mint ami Kaufmann-nak és Harterosnak rendelkezésre áll. Ám ők igen bölcsen nem az elvárásoknak akartak megfelelni, hanem a saját, ma rendelkezésre álló képességeikkel megoldani a feladatot.

Lehet fanyalogni és lehet nem kedvelni Jonas Kaufmannt. Arról az énekesről pedig, aki legutóbb a Müpában bécsi fiáker-dalokat búgott a mikrofonba, már nem kellett feltételezni, hogy végig tud énekelni egy Wagner-szólamot. Ám dacolva az előítéletekkel bebizonyította, hogy nem csak egy „tisztes őszes halánték”, hanem valóban, még mindig napjaink egyik, ha nem a legkiemelkedőbb tenorja. Ilyen minőségű hangon az elmúlt évtizedekben nem szólalt meg Trisztán szólama. A sztártenor, amint belépett a színre, önkéntelenül is megteremtette a kapcsolatot a közönséggel, érezhető volt, hogy a müncheniek nemcsak a sármos férfit, hanem a „mi fiúnkat” is szeretik benne. Az már generációjának fájó sajátja, hogy nem ezer fokon izzó alakítást nyújt, inkább arra koncentrál, hogy hangja mindig CD minőségben szóljon. Végig beosztással, önmagát kímélve, gazdaságosan énekelt, sohasem adott többet annál, mint amennyit feltétlenül muszáj. Mértéktartóan – önmagától kissé eltávolítva – játszotta a szerepet, leginkább kényelmesen ült, a III. felvonásban ráadásul egy-egy pohár víz is gondosan be lett rendezve számára.

05tristan_und_isolde_c_w_hoesl_17.jpgIzolda: Anja Harteros, fotó: © Wilfried Hösl

Anja Harteros mintha nem csak a saját terhét vette volna magára, egy-egy szinte észrevehetetlen pillantás erejéig végig figyeli Kaufmannt és igyekszik segíteni neki, úgy adni a hangot például a Szerelmi kettősben, hogy a tenor „könnyedén” átvehesse azt. Az énekesnő nem a nilssoni utat járja, német deklamálás helyett olasz szerepeken csiszolt hangadással igyekszik megoldani a szólamot. A német szoprán figurateremtésében egészen más utat választ, mint müncheni elődje, az előző Peter Konwitschny-rendezés sztárja, a kongeniális Waltraud Meier (a két alakítás összehasonlítása is megérne egy tanulmányt). Harteros Izoldája egy nőiességében megbántott királylány – s mint ilyen, meglepően közeli rokonságba kerül a Figaro házassága Grófnőjéhez vagy A rózsalovag fináléjának Marschalinjához. A pogány Frau Minne (a magyar műfordításban szimplán: istennő) hívéből rokokó szoknyás, hervadás előtti pillanatait élő dáma lesz. Harteros Izoldájájának tisztaságához és folt nélküli erkölcséhez nem férhet kétség (mindezt a rendezés is alátámasztja). A szoprán alakításának csúcspontja nem az I. felvonás monológja, vagy a II. felvonás „Trisztánra várása”, de még csak nem is a Szerelmi halál, hanem az azt megelőző, saját sorsával leszámoló, kevéssé látványos, bensőséges monológ.

06tristan_und_isolde_c_w_hoesl_2.jpgMarke: Mika Kares, fotó: © Wilfried Hösl

Két ilyen volumenű főszereplőt Münchenben „természetesen” a kisebb szerepekben is osztályon felüli énekesek vesznek körül. A negyvenes évei elejét taposó Mika Karesből még akár a következő évtizedek nagy Markéja is válhat. Egyelőre magabiztosan, hatalmas hangon énekli végig a szólamot, ám minden árnyalat nélkül, vidéki körzeti orvosra emlékeztető kiállással. Valódi rendezői segítség híján az igen magabiztos Okka von der Damerau sem tudta még megfejteni Brangäne szerepét. Az I. felvonásban Izolda ápolónőjeként ügyesen asszisztál úrnőjének, a későbbiekben azonban mintha nem találná helyét a színpadon, ezáltal egyre szürkébbé válik. Ezzel ellentétben Wolfgang Koch-nak nincs szüksége semmiféle útmutatásra. Hatalmas tömbből faragott Kurwenaljának kevés párja akad napjainkban. Nem játszik, vagy alakít, ösztönös lényként jelen van a színen, széles vállán mintha maga a végzetes történet nyugodna. Sean Michael Plumb végre nem a szokásos, morcos, összevont szemöldökű Melotot játssza, hanem egy szexi fiatal tisztet, akinek útban van az idősebb kollégája. Félre is állítja.

07tristan_und_isolde_c_w_hoesl_3.jpgWolfgang Koch és Jonas Kaufmann, fotó: © Wilfried Hösl

A produkció harmadik tartópillére, a rendezés talán épp a karmesteri megvalósítás és a szólisták esetleges kényszerű kiszolgálása miatt nem ért fel az előző kettőhöz. Krzysztof Warlikowski az elmúlt években három produkcióval is megjelent a Bayerische Staatsoperben (Az árnyék nélküli asszony – 2013, Franz Schreker: Die Gezeichneten – 2017, Salome – 2019). Mindhárom opera a századforduló, a szecesszió túlburjánzásának édes-izgalmas terméke, s mint ilyen, közel is áll a lengyel rendező világához. A Trisztán és Izolda azonban egy puritán, szinte „Hol a színpad, kint-e vagy bent?” történet, két ember fatális meséje, álma. Olybá tűnik, mintha az alkotó (és az ember) a (be nem teljesült) szerelemmel mint problémakörrel a maga fájdalmas mélységeiben még sosem találkozott volna, így beszélni sem tud róla, ezért igyekszik inkább artisztikusan megkerülni.

„Nem mindenki él, amíg meg nem hal” – szól a Major Tamásnak tulajdonított bölcsesség, mely erősen illik a rendezésre is. Warlikowski számára egyszerűen idegen az egymással oly bonyolult indákkal összefonódó szerelmespár. Éltükkel, vágyaikkal, elfojtásaikkal nem tud mit kezdeni, ezért inkább a történet végéről indítja a mesét: két halott történetét idézi fel. Az Előjáték flashbackjében a címszereplők lelke – két mackóba bujtatott táncos formájában – végre egyesül. Ezután maga a cselekmény egy szanatóriumban indul, ahol a nulladik órában, a háború sokkjától sérült embereket ápolják. Morold (Az ifjú hajós) sebeit maga Brangäne kötözi át, és Izolda első párja csak Marke érkezésekor szenderül jobblétre. Małgorzata Szczęśniak elképesztően nagystílű faburkolatú egyetlen díszlete egyszerre szimbolikus tér is, mely a dráma folyamán észrevétlenül alakul át az élet és halál közti senki földjévé, melyben a főszereplők mintha csak azt várnák, mikor távozhatnak végre. A III. felvonás már szinte a Walhalla hősök csarnokát idézi, Trisztán a zombik között próbál meghalni (Warlikowski többször használt furcsa mozgású maszkos táncosai, vagy Marke 90 éves főlakája régi jó ismerősök a rendező korábbi produkcióiból).

08tristan_und_isolde_c_w_hoesl_5.jpgJonas Kaufmann és Anja Harteros, fotó: © Wilfried Hösl

Mindez lehetne egy működő koncepció alapja is, ám ebben az előadásban Trisztán és Izolda szerelmi története gyakorlatilag nem történik meg. A produkció főhőse két, állítólag poszttraumás stressz zavarban szenvedő beteg, akik három felvonáson keresztül másra sem vágynak, mint hogy eljussanak a színpad egyik oldaláról (a Rudolf Nureyev sírjára erősen hajazó heverőtől) a túloldali méregszekrényig, hogy végre öngyilkosok legyenek. Csak hát közben olyan wagneri kellemetlenségek állják a rendező útját, mint a II. felvonás Szerelmi kettőse. Ezt úgy oldja meg, hogy a szereplők egy-egy kanapéban ücsörögnek, míg a fejük feletti pokolian vontatott vetítésből kiderül, hogy a várakozás-vágyakozás ellenére csak nem hálják el kapcsolatukat. Ám ha ennyire nem történik semmi köztük, vajon mire a pokoli bűntudat?

09tristan_und_isolde_c_w_hoesl_6.jpgAz opera zárójelenete, fotó: © Wilfried Hösl

A Bayerische Staatsoperben nem csak a maszkviselést vették komolyan és az oltási igazolást ellenőrizték gondosan, hanem csak szigorúan minden második széket adtak el. Így természetesen a siker sem lehetett olyan hangos, mint békeidőben lett volna. Amikor a hosszú varázs után az első tapsra felment a függöny, a két fáradt címszereplő magányosan állt a színen. Középen Jonas Kaufmann, hogy a közönség először őt pillantsa meg. Apró, elszomorító és kevéssé kollegiális gesztus Anja Harterossal szemben. Mintha a tenor tudat alatt Wagner tézisét akarta volna igazolni a férfiú előbbre-valóságáról. Kár.

Az idei Trisztán és Izolda-széria öt előadása után jövőre új karmesterrel és címszereplőkkel (úgy tűnik Kaufmann és Harteros egyelőre máshol sem énekli Trisztánt és Izoldát a közeljövőben) kerül színre a produkció – tehát épp a legfőbb értékeitől fosztatik meg. Kérdés, mi marad akkor a repríz értékeiből. Az utolsó előadást július 31-én mindenesetre közvetíti a Bayerische Staatsoper, így a világ kíváncsi fele részese lehet ennek a különleges zenei csemegének.

2 komment

Címkék: beszámoló Trisztán és Izolda Richard Wagner Anja Harteros Bayerische Staatsoper Kirill Petrenko Jonas Kaufmann

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr7916644220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Count di Luna 2021.10.07. 19:45:52

Zeneileg nagyon tetszett (még ha a szerepek egy számmal nagyobbak is mindkét főszereplő hangjánál) de a rendezés tényleg szörnyen unalmas. Még csak nem is botrányos XD

caruso_ 2021.10.08. 00:31:44

@Count di Luna: Igen szomorú lehet egy színházi alkotó élete, ha se Trisztán, se Izolda érzelmeit nem élhette meg sohasem...:)

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) 4.48 Psychosis (1) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (3) Adler Adelina (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (3) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (4) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (2) ajánló (7) Alban Berg (3) Alcina (1) Alekszander Borodin (1) Alessandro De Marchi (1) Alessandro Scarlatti (1) Alexander Vinogradov (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Almási Sári (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (3) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Bauer Kanabas (5) Andreas Homoki (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Breth (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (3) Angela Denoke (2) Angelica nővér (3) Angerer Margit (1) Anita Rachvelishvili (1) Anja Harteros (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Ante Jerkunica (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (3) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Pappano (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (2) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Asmik Grigorian (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) AZ Antikrisztus bukása (1) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) Az Orléans-i szűz (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (8) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (4) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (4) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A genti kovács (1) A három narancs szerelmese (1) A hattyúk tava (3) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (3) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (5) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A varázslónő (1) A walkür (3) A windsori víg nők (1) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (51) Bál a Savoyban (3) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (4) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (8) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (14) Bayerische Theaterakademie München (11) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Bejun Mehta (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (13) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (4) Bertrand de Billy (2) beszámoló (231) Billy Budd (1) Birgit Nilsson (1) Bogdan Volkov (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Brigitte Fassbaender (1) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Calixto Bieito (3) Camilla Nylund (3) Camille Saint-Saëns (2) Camille Saint Saens (2) Capriccio (1) Carlo Bergonzi (1) Carl Heinrich Graun (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (15) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (2) Chabert ezredes (1) Charles Castronovo (1) Charles Gounod (4) Chrisopher Maltman (1) Christian Jost (2) Christian Thielemann (3) Christof Loy (3) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (4) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudia Mahnke (2) Claudio Monteverdi (1) Claus Guth (2) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (4) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Dan Ettinger (1) Daphné (1) David Alden (2) David T. Little (1) debreceni Csokonai Színház (1) Der Schatzgräber (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (4) Deutsche Oper Berlin (9) Diana Damrau (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Die andere Frau (A másik nő) (1) Die ensten Menschen (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Diskay József (1) Dmitrij Sosztakovics (5) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitri Tcherniakov (3) Dmitry Korchak (1) Dog Days (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (4) Doris Soffel (2) Dózsa György (1) Dózsa Imre (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (2) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elbphilharmonie (1) Elektra (3) elfeledett magyar énekesek (28) Elina Garanca (2) Elza van den Heever (1) Enea Scala (1) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (3) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Eric Cutler (2) Erkel Ferenc (11) Erkel Színház (6) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Ernst Krenek (2) Erwin Schrott (1) Erwin Schulhoff (1) Eugen dAlbert (1) Evelino Pidò (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (53) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feld Kálmán (1) Félkegyelmű (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fidelio (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (2) film (7) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Lanzillotta (1) Francesco Meli (2) Francis Poulenc (1) Franco Zeffirelli (1) Frank Martin (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (3) Franz Schubert (5) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaëlle Arquez (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (3) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Petean (2) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (9) Georg Niggl (1) Georg Nigl (1) Georg Zeppenfeld (3) Gera István (1) Gere Lola (1) Gerhard Siegel (3) Giacomo Meyerbeer (5) Giacomo Puccini (22) Gianni Schicchi (4) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giorgio Battistelli (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Giacomini (1) Giuseppe Verdi (41) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustavo Dudamel (1) Gustav Mahler (4) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (3) Hankiss Ilona (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Himnusz (1) Hoffmann meséi (5) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (3) Hunyadi László (4) Húzd rá Jonny! (1) I. világháború (5) Iain MacNeil (3) Ian Bostridge (2) Ian Koziara (2) idézet (47) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Il Teorema di Pasolini (1) Immo Karaman (5) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (2) interjú (3) Intolleranza (1) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (7) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jaromír Weinberger (2) Jean-Christophe Malliot (3) Jennifer Holloway (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (3) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (3) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (4) kántor (1) Karácsony-éj (1) Karel Burian (2) Karenina Anna (1) Karine Deshayes (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Karsten Januschke (2) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (4) Katya Kabanova (1) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) Kent Nagano (3) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (2) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (3) Királyi Operaház Stockholm (3) Kirill Petrenko (2) Kirill Serebrennikov (2) Kishegyi Árpád (1) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Klaus Florian Vogt (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (12) könyv (24) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (30) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (2) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Lángok (Plameny) (1) Laurence Kilsby (1) Laurent Pelly (1) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) Lea Desandre (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (5) Leo Hussain (3) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (3) Le Bal (1) Le Grand Macabre (1) Le vin herbé (1) Ligeti György (1) Lisette Oropesa (1) Lohengrin (5) Louis Langrée (1) Luca Pisaroni (3) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Ludwig van Beethoven (1) Luigi Cherubini (1) Luigi Dallapiccola (1) Luigi Nono (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) Magdalena Kožená (1) magyar operák (21) Mahagonny (2) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Marc Minkowski (1) Maria Bergtsson (4) Maria Callas (3) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (3) Martha Mödl (1) Márton Dávid (2) Massányi Viktor (1) Mathis a festő (1) Mats Ek (1) Medea (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (3) Melis György (6) Mese Szaltán cárról (2) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (8) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Nagy (3) Michael Obst (1) Michael Schade (3) Michele Pertusi (1) Mieczysław Weinberg (1) Mikó András (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Mojka Erdmann (1) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Mundruczó Kornél (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Nagy Zoltán (4) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (5) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (24) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nikolaus Lehnhoff (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (2) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (4) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oksana Lyniv (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) Olivier Py (1) OMIKE (1) opera (30) Opéra-Comique (2) Operaház (127) operaházak (4) operaházi kronológia (41) operakultúra (4) opera abc (23) Opera Ballet Vlaanderen (2) Opéra national de Paris (9) operett (4) Opern Köln (3) Oper Frankfurt (11) Oper Graz (6) Oper Leipzig (4) Oper Wuppertal (1) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Orr (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Otto Nicolai (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (2) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patricia Petibon (1) Patrizia Ciofi (1) Paul Hindemith (1) Paul Potts (1) Pavol Breslik (2) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (6) Peter Konwitschny (5) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Philipp Venables (1) Pier Giorgio Morandi (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (2) Piotr Beczala (2) Pjotr Iljics Csajkovszkij (14) Plácido Domingo (6) Pogány László (1) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Radnay György (1) Rainer Trost (2) Ramon Vinay (1) Raphaël Pichon (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (18) Richard Wagner (40) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rote Laterne (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudi Stephan (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Russell Braun (1) Ruszalka (3) Sába királynője (4) Sabine Devieilhe (1) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (5) Sámson és Delila (2) Samuel Marino (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Sara Jakubiak (2) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebastian Weigle (2) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (21) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Silla (1) Simándy József (3) Simon Boccanegra (6) Simon István (9) Simon Keenlyside (1) Slávka Zámečníková (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) Sólyom-Nagy Máté (1) Sólyom-Nagy Sándor (1) Sonya Yoncheva (2) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (42) Staatsoper Berlin (5) Staatsoper Hamburg (3) Staatsoper Hannover (6) Staatstheater Braunschweig (4) Staatstheater Nürnberg (3) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Stefan Herheim (1) Stéphane Degout (2) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Svanda a dudás (2) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (2) Széll Kálmán (1) Szende Ferenc (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (4) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (9) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tanja Ariane Baumgartner (2) Tannhäuser (4) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Tatjana Gürbaca (1) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro di San Carlo Napoli (1) Teatro La Fenice Velence (4) Teatro Regio di Parma (1) Tell Vilmos (1) temető (7) Theater an der Wien (20) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (2) Theater Erfurt (1) Theater Freiburg (2) Theater Münster (1) Théâtre du Châtelet (1) Théâtre Royal de la Monnaie (4) The Rakes Progress (3) Thomas Guggeis (1) Thomas Hampson (2) Tirana (9) Tiroler Festspiele Erl (2) tíz kép (30) Tobias Kratzer (3) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Torsten Rasch (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Triptichon (2) Trisztán és Izolda (6) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) Ulisse (1) utazás (3) Valer Barna Sabadus (5) Varga András (1) Vásáry André (1) Vasily Barkhatov (3) Vera-Lotte Boecker (1) Vérnász (1) vers (1) VIII. Henrik (1) Viktor Ullmann (2) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vittorio Prato (1) Vladimir Jurowski (1) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (12) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (2) Xerxes (2) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Željko Lučić (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása