Elfeledett magyar énekesek – Veres Sándor

2019.08.28. 11:21 caruso_

20190828_001514-1.jpgVeres Sándor szomorú története nyilvánvalóan nem volt egyedi a századforduló színházi életében. A közönség szezononként tucatnyi új nevet tanult meg – és feledett el hasonlóan gyorsan. A művésznek pedig a tapsot már akkoris legalább olyan nehéz volt feldolgozni, mint az azt követő csendet. Veresnek mindkettőből kijutott. Mint írta: „A színész sorsa hasonlít a panorámai képhez. Ha nagyító üvegen át nézi az ember: gyönyörű tájék mosolyog elénk, míg ha hátul kerülünk és üveg nélkül látjuk: ütött-kopott képet találunk.” Történetét az teszi egyedibbé, hogy pályája végén, mindössze 50 évesen tollat ragadott és papírra vetette visszaemlékezéseit, mely a fájdalmas Tépett babérlevelek címmel jelent meg 1909-ben, állítása szerint háromezer példányban. Veres nem anekdotázó kedvében állt neki az írásnak, hanem miután sem a Színészegyesülettől, sem az Operaháztól nem kapott nyugdíjat, egyéb jövedelem híján a könyve után járó bevételéből remélte ideig-óráig eltartani családját. Alig 30 évvel később jópár hittársa követte ugyanezt a módszert, őket az akkori törvények parancsolták le a deszkákról, s miután semmiféle munkát nem kaptak, önéletrajzukkal kényszerültek házalni. A bariton vállalkozása nem lehetett különösebben sikeres, nem sokkal később, alig 54 évesen el is hunyt a „rákospalotai koplaló tanyáján”, ahogy nem kis önirónival utolsó lakhelyét nevezte.

20190828_011638-1-1.jpgVeres életéről megemlékezik a Schöpflin Aladár féle Színházművészeti Lexikon, mely alapján valaki jó szándékkal kiemelte a feledés homályából a művészt és egy Wikipedia szócikket kanyarított róla. Ám magát a kizárólagos ősforrást, a könyvet vélhetően senki sem vette kezébe vagy olvasta el kellő figyelemmel, különben nem elfogadták volna el egy másik önálló kötet – Egy énekes visszaemlékezései (1914) – létezését is, mely a művész halála utáni évben jelent meg, ám belívein a Tépett babérlevelek cím szerepel. valószínű, hogy az örökösösök a korábban el nem kelt könyvek leporolt változatából próbáltak némi pénzhez jutni.

Kérdés, hogy a négy elemit is csak nehezen végzett, cseppet sem művelt és olvasott énekes önállóan vagy csendestárs bevonásával készítette el visszaemlékezéseit, ugyanis az „egykönyves szerző” meglepően gördülékenyen, szellemesen és mindenekelőtt őszintén ír. A jó önéletrajz egyik titka, hogy a visszaemlékező mennyire képes szembenézni önmagával. Veres dilettáns író. Nem tud különbséget tenni a fontos történések és a jó történetek között, könyve tele van kedves, ám meglehetősen érdektelen storyval, melyek mégis kiválóan festik le a korabeli színházi világot. Az énekesben nyoma sincs a művészallűrnek, vélhetően élete végéig megmaradt annak, aminek született: a hejőcsabai sakter fiának. A Róth család nem sokkal a kisebb fiú 1859-es világra jötte után beköltözött Miskolcra, a kis Móric ekkor húzott először cipőt. Miután a tanulás nemigen ment neki, az apa maga mellé vette másodszülöttét, aki a szintén jóképű bátyjával együtt a mészárszék fő vonzerejévé lépett elő. Egyszer aztán a dalos-kedvű Móric vígan ballagott szamaras kocsijával a gőzmalom felé, amikor egy Miskolczi Henrik nevű színész-színházi titkár (?) felfigyelt a hangra és elültette a 17 éves fiúban a bogarat: csapjon fel színésznek. A derék gyerek pár napig vacillált, aztán megjelent Miklósy Gyula direktor előtt. „Olajbarna arc, bogár szemek, dús göndörhaj. Ezt az embert az Úristen egyenesen a mi számunkra népszínműénekesnek teremtette.”  – ajánlgatta Miskolczy a vokálisan és színpadilag teljesen képzetlen fiút. Az igazgató végül szerződést ajánlott, ekkor lett Róthból Veres Sándor. Az önéletrajz szerint a siker egyből az ifjú titán mellé szerződött, akiért (úgy tűnik nem sokat változott a színházi világ az elmúlt 150 évben) elsősorban a fiatal lányok epekedtek.

 hub1_ltsz_133_1964_nagykep.jpgA Miskolci Nemzeti Színház épülete (OSZK Színháztörténeti Tár, Ltsz. 133/1964)

Veres azonban Miskolc, Eger és Gyöngyös asszonyainak tapsánál többre vágyott. Klár József karmester ajánlására Pestre került a lassan kiöregedő Tamássy József szerepkörére, az 1875-ben megnyílt Népszínházhoz (később ez lesz a Blaha Lujza téri Nemzeti), mely ekkor a műfaj első-számú hajléka volt. Rákosi Jenő igazgató hatalmasnak, ám nyersnek találja még a hangot, csiszolását karmesterére, Erkel Elekre bízza. „Lexi”, Erkel Ferenc állandóan halálfélelemmel küzdő, s ez ellen alkoholmámorba és tivornyákba menekülő második fia szárnyai alá veszi a művészt. A kezdeti sikerek után egy új szerep betanulásakor Puks Ferenc, Tamássy jó barátja addig szekálja a hirtelen-haragú és zeneileg nyilvánvalóan bizonytalan egykori nyakas mészároslegényt, hogy az alaposan elveri a másodkarmestert, majd ahelyett, hogy tettéért bocsánatot kérne, inkább felmond.

 nepszinhaz-head.jpgA Népszínház

Miután Pesten máshol nem játszottak népszínműveket, Veres ismét vidékre kényszerült, előbb Károlyi Lajoshoz Pécsre, majd Aradi Gerőhöz Szegedre. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Molnár Erzsivel, aki komolyabban képzett szoprán lehetett, hiszen a Faust Margitját is rábízták. Az 1881-es esküvő előtt Veres kikeresztelkedik: „Én a vallást a színészetnél belémplántált szokás szerint csak felületesen, lazán követtem, de öreg szülőim égbekiáltó bűnnek tartották, ha egy zsidó csak egy jottányit is eltér a zsidó törvényekben előírt szokásoktól. A zsidóknál különlegesen szokásban van és ez a szokás fennmarad még egyetlen mózesvallású személy fog létezni, hogy a vallást hűtlenül elhagyó egyént, mint halottat meggyászolják és elsiratják. Ez a sors várt rám is.” A Veres házaspár nem sokáig marad Szegeden, előbb Jakab Lajos székesfehérvári, majd 1882-ben Ditrói Mór legendás kolozsvári társulatához szerződnek. Veres heves vére itt is kiütközik, az egyik primadonna becsületének védelmében nekiesik magának a direktornak. Ditrói erős ember volt, birkóztak egy darabig a társulat szeme láttára, de a vesztes csakis Veres lehetett, hiszen azonnal kirúgták.

 

A könyv legérdekesebb fejezeteinek kellenének lenni az Operaházban töltött évek, melyek mégiscsak a pályafutás csúcsát jelentették. Ez azonban nincs így. Veres színesen írja le, hogyan kopogott be a színház akkori vezetőjéhez, a sziesztázó Gustav Mahlerhez, s hogyan énekelt neki sikeresen próbát, ám ezen felül nem sok szót veszteget az ország első színházában töltött évekre. A művészeti igazgató jó érzékkel a Faust Valentinjeként engedte előszőr színpadra az új tagot, 1890. október 1-én. „Veres ugyan még teljesen kezdő énekes, művészi énekről fogalma sincs, de hangja szép, férfias bariton, mely hatalmas erőfeszítésre képes és amelyet érdemes lesz kiképezni. Játéka is tele van még vidéki modorossággal, de erről könnyen leszokhatik, mert értelmes embernek látszik.” – írta a bemutatkozásról a Pesti Hírlap ítésze.

 

aaa.jpgNégy bariton volt ekkor az Operaházhoz szerződtetve vezető szerepekre: a pályafutása vége felé közeledő Odry Lehel, a veterán Láng Fülöp, a feltörekvő Takáts Mihály és a szintén Mahler által hazahívott népszerűtlen Manheit Jakab. Veres folyamatosan kapja a kisebb és középszerepeket. A nagy kiugrásra alig három hónapot kellett várni, a Parasztbecsület magyarországi bemutatóján Alfióként valóban hatalmas sikert aratott az énekes. Az Operaházban öt év alatt kereken százszor énekelte, a szerep és művész nagy találkozása nyilvánvalóan hozzájárult Mascagni operája népszerűségéhez. 1891 áprilisában fél nap alatt tanulja meg Germont szólamát, szeptemberben Luna grófként mutatkozik be, az utolsó főszerepre, Escamillóra két évet kell várnia. Emellett rendszeresen színpadon van, havi 6-10 előadást teljesít. A kritikák rendre az ismételgetik, amit bemutatkozásakor írtak: bár a hang hatalmas – kevés nagyobbat hallottak az Opera színpadán –, de nyers. Úgy tűnik gazdájának hiányzott a kellő intelligenciája a voce kezelésére, beosztására, ezért nem juttatták igazgatói rendszeresen nagyobb feladatokhoz. Bár Veres nem tesz említést róla, Mahlernél sikerült elérnie, hogy feleségét is szerződtessék, három évig dolgozott az énekkarban.

 

A bariton egyszer népszínmű-énekeként is bemutatkozhatott az Operaházban, amikor a Nemzeti Színház együttese Szigligeti Ede Cigányok című művét adta, Veresnek Gyuri szerepében minden dalát meg kellett ismételnie. Egy érdekes történet fűződik a művészhez, mely egészen különleges megvilágításba helyezi az asszimiláció és a „Mahler-botrány” kérdését. Amikor a művészeti igazgató 1891. március 16-án viharos gyorsasággal elhagyta az Operaházat, az esti Lohengrin előadást Erkel Sándor vette át. Míg földszint a magyar karmestert éltette, a karzaton „ifjú banktisztviselők” – ahogy a korabeli újságok írták –, Mahlert dicsőítették. A kiabálásnak Veres vetett véget, aki felrohant a III. emeletre és lecsendesített a zajongókat.

 

veres_serly.jpgBár a bariton hét sikeres operaházi szezont emleget, valójában csak öt évig volt a színház tagja, a frissen kinevezett Káldy Gyula 1895 tavaszán nem újítja meg szerződését. Az állás nélkül maradt művészt ekkor – és ki tudja még hányszor – Miskolczi Henrik segíti ki, ezúttal úgy, hogy beajánlja Serly Lajosnak. A zeneszerző-karmester a Millennium lázában nagy társulatot szervezett az Ősbudavárba, amely esténként gondosan összeválogatott magyar műsorral várta a közönséget. A jól fizetett együttesben Molnár Erzsi is helyet kapott, a bariton pedig büszkén említi meg az a nagy, fényképes cikket, amelyik a Vasárnapi Újságban jelent meg róluk (jelenleg ez az egyetlen ismert Veres Sándor fotó). A rendezvénysorozat végeztével az együttes szétszéledt, a házaspár pedig ismét munka nélkül maradt. Veres előbb Serly társaként az óbudai Kisfaludy Színház igazgatójaként próbál szerencsét, majd a gyors bukás után régi népszínmű szerepeivel vidéki vendégjáték sorozatra indul, így próbálja meg eltartani feleségét és három kisgyerekét. A műfajnak azonban lassan lealkonyul, a művész pedig egyre kevésbé tud megkapaszkodni, pályáját kabarékban és kávéházakban folytatja. Érdekes módon Veress nem tartja említésre méltónak, hogy 1899-ben a The Gramophone Company felkérésére Budapesten számos magyar nótát és áriát énekelt lemezre (a korszakot kutató Szabó Ferenc János zenetörténész még egyetlen koronggal sem találkozhatott, de talán lappang belőlük néhány valahol).

 serly.jpgA Serly társulat képe a Vasárnapi Újságban

Veres Sándor Serly és Miskolczy meghívására külföldre is eljut. Királyfi Imre Londonban kibérelte az Earls Court Exhibition nyári mulatót, ahol 70 tagú magyar társulattal csinált nagy műsort. A vállalkozás azonban néhány hét után csődbe ment, a művészek lassan hazaszállingóztak. Veresék egyéb helyszíneken is próbálkoztak, de engedély híján gyorsan betiltották őket. A művész még ekkor sem adja fel, azt veszi a fejébe, hogy a New York-i a magyar kolóniának fog énekelni. Viszontagságok közepette hajózik át Amerikában, mely számára nem tartogat sok lehetőséget. Mindössze két hétig szerepel a Little Hungary nevű mulatóban, további három hét után ingyenjeggyel harmadosztályon jut haza. Nem sokkal később még egyszer nagyobb hírben emlékeznek meg róla az újságok Operaénekesből portás címmel, ugyanis „pályafutása utolsó állomásaként” a Royal Orfeum bejáratát vigyázza egy ideig a Magyar Királyi Operaház egykori baritonja. A balszerencse azonban tovább üldözi, a mulató bérlőjének távozásával ő is elveszti jól fizető állását. A könyv végén diszkréten elhallgatja, hogy utolsó éveiben miből él, alig 54 éves, amikor 1913. szeptember 27-én, éppen az Operaház megnyitásának évfordulóján szívhűdésben meghal. Sírja ma már nem fellelhető.

4 komment

Címkék: könyv Operaház elfeledett magyar énekesek

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr715027610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drago Brutic1 2019.08.29. 10:43:54

Nagyon jó kis korrajz ez a poszt egy mára már elég ismeretlen világról.

teéjesenmindegy 2019.08.29. 14:32:02

Szóval volt ez a buta, iskolázatlan agresszív ember. Akinek jó hangja volt.
Aztán csodálkozott, hogy "koplaló tanyára" jutott.

És a 3-4 gyereke nem támogatta, hogy ne koplaljon?

gigabursch 2019.08.30. 01:36:04

A jottányi kifejezés csak a hiperinfláció óta ismert. Ugyanis a jelentése 10^20-on.
A hiba a fiorrásmunka szerzőjénél keresendő.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (2) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (39) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (154) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (2) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (18) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (43) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (4) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (1) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (1) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (42) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (21) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (24) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (2) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (3) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (17) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (103) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (6) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (2) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Sergio Failoni (3) Simándy József (2) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (2) Staatsoper Bécs (40) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (16) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (27) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő