A Nyugat lánya hazai előadás-története

2018.12.04. 08:22 caruso_

clipboard01_5.jpgKevés magyarországi bemutatót előzött meg akkora várakozás az Operaházban, mint A Nyugat lánya 1912-es premierjét. A színház ki volt éhezve egy nagy sikerre. Michael Balling a november elején szerződtetett „főkarmester” ugyanis mindössze három jól sikerült Fidelio előadás után közölte gróf Zichy János miniszterrel, hogy az „Itteni viszonyokhoz nem tud hozzászokni”, majd váratlanul és véglegesen elutazott Budapestről, folytatva a Gustav Mahler és Nikisch Artur által megkezdett, elüldözött nemzetközi szintű karmesterek dicstelen sorát. Balling, aki 1904-tól több mint 20 évig volt Bayreuth visszatérő vendége nem tudott együtt dolgozni a vezetésre közismerten kevéssé alkalmas Mészáros Imre igazgatóval s egyszerűbbnek látta minél előbb visszatérni a nemzetközi vizekre. A minisztérium megelégelve az Operaház ügyeit, február 16-án a direktor feje fölé gróf Bánffy Miklós személyében kormánybiztost nevezett ki. Puccini egy héttel korábban 9-én érkezett meg Budapestre. A zeneszerző először 1894-ben a Manon Lescaut egyik első előadását tekintette meg az Operaházban, ahova 1906-ban tért vissza, hogy a Pillangókisasszony hazai bemutatójának előkészületeit felügyelje.

Mi sem természetesebb, hogy ezekben a napokban a hazai sajtó Puccini-lázban égett.  A komponistában korának legnagyobb zeneszerzőjét tisztelték, aki egyszerre volt a női szívek kedvence és a kor technikai vívmányait (így a médiákat is) nagyszerűen használó férfiú. Ám Pesten ekkor elsősorban a művéért aggódó színházi szakemberként volt jelen, aki koránt sem volt elégedett az előkészületekkel, így a premiert több alkalommal el kellett halasztani, míg végül február 29-én meg tudták tartani. A színház a legjobb erőit bocsátotta a produkció rendelkezésére, Minnie Puccini régi ismerőse, Szamosi Elza volt, Ramerrez Környei Béla, Rance Takáts Mihály, a karmester Kerner István, a rendező pedig hivatalosan Alszeghy Kálmán. Puccini zeneileg is segítette a felkészülést, de főleg a színpadra állításba szólt bele. A végső bonyodalmat az jelentette, hogy Takáts Mihály berekedt és egyetlen operaházi bariton sem tudott helyette beugrani. Ekkor került elő dr. nemesdömölki Pick Ernő, az olasz és német színpadokon működő énekes, aki azonban pótolhatatlansága tudatának a színház számára lehetetlen feltételeket támasztott. Végső megoldásként a Népoperában vendégszereplő Domenico Viglione Borghesét kérte kölcsön a színház, aki nem sokkal korábban a nápolyi bemutató sheriffje volt.

 01_kornyei_szamosi_nyugatlanya_1912.jpgKörnyei Béla és Szamosi Elza 1912-ben

„Kétségtelen, hogy a Nyugat lánya méltón sorakozik Puccini többi hasonlíthatatlan opuszaihoz. Tele van eredetiséggel. Szinte hihetetlen, de még mindig újabb zenekari színekkel lep meg bennünket a mester. (…) Az egész műből épp úgy nem lehet Puccini hanyatlására következtetni, mint ahogy nevetségessé tenné magát, aki azt állítaná, Wagner a Götterdämmerungban visszaesett a Tannhäuserhez képest.” – írta Csáth Géza a premier után. Kálmán Jenő, a Pesti Naplóban már koránt sem ennyire elfogult: „...a Nyugat lánya hibáin nem lehet átdolgozással segíteni, mert ami abban a kontinensnek nem kell, az amerikai szájíz, az a gerince, az kiemelhetetlen belőle, ami meg az érdekes és izgalmas benne, – a mű kisebbik fele – az aligha biztosíthatja számára a siker tartósságát. Mindenki meg fogja nézni, mint ahogyan izgalmas kinematogrammokat megnéznek nálunk, mindenki átéli a szépségeit, borzalmait – egyszer, azután többször nem.” Kálmán Jenőnek igaza lett, a közönség lelkesedése - bár A Nyugat lánya melódiái a kávéházakban is szárnyra keltek - végül két évre volt elegendő, a produkció 1914 márciusáig 22 előadást ért meg.

 

maria_jeritza_girl_of_the_golden_west_lccn2014714326.jpgTizenöt évvel az első széria utolsó előadása után, 1929 májusában Radnai Miklós támasztja fel először az operát, melyet ekkor Szemere Árpád rendez (a díszlet- jelmeztervezőt nem említik a színlapok) és Fleischer Antal vezényel. A Nyugat lánya elővételének ekkor egyetlen oka lehetett, miszerint a Budapestre mindig szívesen látogató Maria Jeritza a bécsi premier Minnie-je ekkoriban készült a Metropolitanbe és valószínűleg a fontos bemutatkozás előtt igyekezett minél több helyen beénekelni a szerepet. Az osztrák primadonna partnere az Operaházban Alfred Piccaver lett volna ám, helyette Halmos János ugrott be, a sheriffet pedig Szende Ferenc énekelte. Az osztrák szoprán két előadás után folytatta vándorútját, helyette 1930 tavaszán Walter Rózsi, a „magyar Jeritza” állt be szintén két estére. A mű megítélése ekkorra – Puccini halála után 5 évvel – sokat változott. „A Nyugat Lánya egy ötvenkét esztendős, cukorbeteg költő műve, aki első igazi sikerét harmincnyolcéves korában aratta, addig szegényesen élt s amikor ötven éves lett: helyre akarta pótolni, amit elmulasztott. Vagyont akart szerezni. Egyszerre, egy csapással. Amerika hajlandó volt arra, hogy babér helyett arannyal fizessen: százezer dollárt ígért a költőnek, ha a yankee-izlésnek megfelelő darabot ír. Puccini vállalta a megbízást s meg is felelt neki, még pedig mesterien! A Nyugat Lánya hasonlíthatatlan remekmű abban a műfajban, amelyet a műterem-tolvajnyelv giccs-nek nevez. Utolérhetetlen, bámulatra-méltó! (…) Az előzményekből nyilvánvaló, hogy A Nyugat Lánya című mozidrámát nem Puccini írta. A szerző: az amerikai közönség. A rideg üzletemberek olcsó érzelgőssége, a művészi kultúrától meg nem fertőzött tömeglélek ponyvaregény-imádata, brutális hatások, „izgalmas” fordulatok, happy and után való mohó vágya: ezekből fakadt az az eszményi mozizene, amelyet Puccini a Belasco-Civinnini- Zangorai-féle filmszcenáriumhoz irt.” – írta Fodor Gyula az Esti Kurírban. Tóth Aladár még sarkosabban fogalmaz a zeneszerűvel kapcsolatban: „Puccini egyike volt azoknak az alapjában véve mélyen szentimentális művésztermészeteknek, akik minden érzelmességük mellett sem tudnak igazán hinni az emberi érzelmek természetes, spontán erejében, felemelő, megváltó hatalmában. Puccini szentimentalizmusa sohasem lép leplezetlenül, a maga meztelen valóságában a színpadra. Ez a művész azt, amit érez, sohasem találja önmagában véve elég érdekesnek, érzelmeinek mindig szükségük van valami exotikus, különleges köntösre, hogy leköthessék a nagyközönség figyelmét.”

 2_nyugatlanya_1944_02.jpgA III. felvonás fináléja 1944-ben

Megdöbbentően alkalmatlan időpontban, alig három hónappal a német megszállás előtt, 1944 januárjában tűzte ki Márkus László A Nyugat lánya felújítását. Nehéz megérteni, hogy a direktor miért ekkor gondolta leporolni a vadnyugati romantikus történetet. Az előadás két motorja Sergio Failoni és Nádasdy Kálmán volt, aki újra is fordította a librettót. „A mostani előadás a drámai részletekben kétségkívül jobb, mint a régiek, mindenütt, a rendezésben és a szereplők játékában a drámai vonásokat hangsúlyozták ki.” – írta Somogyi Vilmos. A nyolc előadásos szériában szerelmespárt Walter Rózsi (az utolsó két estén Szilvássy Margit) és a pályakezdő Udvardy Tibor énekelték (sőt a produkció attrakciójaként mindketten lóra is pattantak), Jack Rance ezúttal Losonczy György volt. Ekkorra a mű megítélése még kérdésesebbé válik. „Akárcsak durvaszavú, rideg erkölcsű hősei, az úttörők és aranyásók: töretlen ösvényeket keresett, föltáratlan kincsek után kutatott a harmóniák és hangszínek világában, ősibb, nyersebb, kezdetlegesebb, gyermekibb akart lenni önmagánál, hogy kifejezésmódjával minél közelebb jusson a természet és az ősvadon törvénye alatt féktelenkedő, s a női báj, a szeretet varázshatalma előtt meghunyászkodó férficsorda primitív lelkiségéhez.” – írta a kritikusként is tevékenykedő Lányi Viktor. Jemnitz Sándor keményebb hangot üt meg: „Puccini dicséretére válik ugyan, operaszerzői őszinteségére vall, hogy leggyengébb muzsikáját leggyengébb szövegéhez írta, ehhez a vadnyugati rémdrámához, amely annál komikusabbá torzul el, minél hátborzongatóbban kívánna hatni. Ezek a revolverükkel hadonászó duhaj garabonciások az „Elfújta a szél” női ideálját jelenítik meg: az éjszaka első felében garázda betörők még, de a második félidőben már gügyögő szerelmesek.” A jobboldali Összetartás névtelen kritikusa az előadás mellett a darabot sem kíméli: „Szövegkönyve minden wildwest rekvizituma, kése, pisztolya és akasztófakötele mellett is unalmas, alakjai motiválatlanok, éppoly érdektelen és értéktelen, mint Puccini partitúrájának nagy része. Még a tetszetős melódiák is ritkák s azok is igen ismerősek.”

 

3_nyugat_lanya_1966_hazy_e_ilosfalvy.jpgA magyarországi előadás-történetben ismét hosszabb szünet következik, melyet a fénykorában lévő szegedi együttes tör meg 1961-ben. A produkciót természetesen Vaszy Viktor vezényli s állandó munkatársa, Versenyi Ida (A tanú legendás Gogolák elvtársnője) rendezi. A 18 előadást megért sorozatban Minnie-t Harmath Éva és Karikó Teréz, Rance-et Littay Gyula és Gyimesi Kálmán, Ramerrezt Vadas Kiss László énekelte. A szegedi előadás után a Puccini rajongó Nádasdy Kálmán, az Operaház akkori igazgatója örömmel adott helyet a rég nem játszott opusnak a dalszínház repertoárján. Az 1966-os felújítás szenzációja természetesen az első szereposztás szerelmespárja, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert volt. A másik csapatban Moldován Stefánia és Mátray Ferenc énekelt, a két sheriff Jámbor László és Radnai György. A reprízt Erdélyi Miklós és Tóth Péter vezényelte, Mikó András rendezte. Az operaházi produkciók közül ez bizonyult a legsikeresebbnek, 1972-ig 40 előadást ért meg. Az ősbemutató óta eltelt több mint fél évszázad immáron elegendő zenetörténeti távlatot nyújtott ahhoz, hogy a produkció bírálói tiszta szemmel tudjanak a műre tekinteni. „A Nyugat lánya átmeneti alkotás Puccini életművében, az ilyen művek értékeivel és vitatható stílusjegyeivel együtt. Nincs meg benne a Bohémélet, a Tosca, a Pillangókisasszony túláradó bősége és ellenállhatatlan dallamgazdagsága, s még nem érett meg benne a Köpeny intellektuális feszültsége, differenciáltsága vagy a Turandot hatalmas íveinek és miniatűrművészetének varázsa; a nagy drámai tablók és a kis karakter- ábrázolás szintézise. Talán ez, s a szokatlan – s még öt évtized múltán is kissé zavaróan ható – témaválasztás, a »vadnyugati« környezet okozta, hogy a Nyugat lánya sem elődeivel, sem későbbi testvéreivel nem vetekedhet népszerűség dolgában.” – Fábián Imre.

 4_nyugat_lanya_1966_radnay_gy_moldovan_s_11.jpgRadnay György és Moldován Stefánia a II. felvonás kártya-jelenetében

Puccini operája még egyszer feltámadt Szegeden, 1985-ben Oberfrank Géza majd Molnár László vezényletével. A produkció Kerényi Miklós Gábor egyik első rendezői szárnypróbálgatása volt.  Minnie-t B. Horváth Ágota, Vámossy Éva és Terebessy Éva, a sheriffet Németh József és Andrejcsik István, Ramerrezt Sebastian Gonzalez, Juhász József és Vajk György keltette életre tizennégy estén. A Nyugat lánya utoljára 2002-ben a Miskolci Bartók + Nemzetközi Operafesziválon szólalt meg, Selmeczi György rendezésében, Philippe de Chalendar vezényletével, Minnie szerepében Kolonits Klárával. A produkció érdekessége, hogy Sonorát Ókovács Szilveszter énekelte.

A Nyugat lányával kapcsolatban leginkább előre mutató gondotokat talán az 1912-es magyarországi bemutató után A Nap című újság névtelen kritikusa fogalmazta meg: „Nem igaz, hogy újat nem talált ki Puccini. Két-három helyen olyan új hatásokat ver a fülünkbe, hogy a hátunkon lúdbőr szalad végig. De ezek a hatások sosem tisztán zeneiek, mindig szöveggel és rendezéssel járnak együtt, ahogy általán ebben a darabban ez a három – most már egyenrangú tényező – együtt jelentkezik.”

Fotók: Operaház Emlékgyűjtemény

Szólj hozzá!

Címkék: operaházi kronológia Giacomo Puccini A Nyugat lánya

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr8214420824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (1) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (1) Alekszander Borodin (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) Artaserse (1) arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (6) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (3) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (34) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (2) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (8) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (132) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Bretz Gábor (2) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (1) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeg Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (2) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (17) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (43) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (3) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (5) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (17) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (39) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Barlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (38) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (7) II. világháború (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Osborn (1) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyfi és királylány (1) Királyi gyermekek (1) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (20) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (2) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Maria Callas (1) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (7) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (16) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (98) operaházak (4) operaházi kronológia (39) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra Garnier Párizs (1) Opéra national de Paris (2) operett (4) Opern Graz (5) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (3) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (6) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (14) Richard Wagner (33) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roland Geyer (3) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (15) Sergio Failoni (3) Simándy József (2) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (38) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (3) Staatstheater Braunschweig (2) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (5) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (2) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (1) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (15) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (26) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő