La sacerdotessa

2016.09.26. 09:03 caruso_

3bqdl1472214030.jpgMiközben Európa operaházai sorra nyitják meg kapuikat a 2016/17-es szezon kezdetén, Olaszországban lassan véget ér az előző évad. Nehéz az "opera hazájában” teljes évadról beszélni, ugyanis mára mindössze tizenegy olyan város maradt, ahol több mint ötféle előadást adnak egy éven belül, a többiben jó, ha összesen tíz estén felgördül a függöny... Az egyik legjobban dotált és leglátogatottabb olasz színház a Teatro La Fenice szokatlan módon – nyilvánvalóan az esti Velencében unatkozó turistaáradat kiszolgálása miatt – három produkciót, a Szerelmi bájitalt, a Traviatát és a Normát felváltva játssza szeptemberben.

Bellini művének premierje 2015 tavaszán volt, most ugyanez a produkció új szereposztásban tért vissza. Rejtély, miért tűnt jó ötletnek Kara Walker, a negyvenöt éves afroamerikai képzőművésznő felkérése a Norma színrevitelére. A bel canto ékköve a legkevésbé sem tartozik azok közé a darabok közé, amik megfelelőek lennének egy műfajjal korábban sohasem próbálkozott alkotó első színházi kísérletének. A rendkívül statikus és intim darab, ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba vagy közhelyparádévá, rendkívül precíz színészvezetést igényel. Ha Walker látványvilága ragadhatta meg a Fenice vezetőinek fantáziáját, tervezőként, nem pedig rendezőként kellett volna alkalmazni – ha mindenképpen ragaszkodnak az ötletükhöz. Amikor világszerte vallanak kudarcot operák színre-állításával színházi- és filmrendezők, mit lehet várni egy operaszínpad szabályait alapszintem sem ismerő képzőművésztől!? „Olaszországban senkit sem érdekel a rendezés, az a fontos, ki, hogyan énekel.” – hangzik a jól ismert közhely. Mégis vannak a színpadi létezésnek olyan elemi szabályai, amelyek be nem tartásai a legjobb esetben is közlekedési balesethez vezetnek.

 3ygsw1472117534.jpg

Kara Walker díszlete egyetlen elem, egy lefektetett, megmászható hatalmas fekete fej, s némi egyedi látványvilága által inspirált háttérvetítés. A szövegíró Felice Romani – noha egyik legjobb librettója a Norma – nyilvánvalóban egy percet sem vesződött az ókor történetének tanulmányozásával, druidái lehetnének akár egy elmaradott afrikai törzs tagjai, akár eszkimók, számára a koloritból egyetlen dolog volt fontos, az elnyomott csoport. Ha ma valaki valóban meg akarja rendezni Normát, nem kerülheti meg a problémakörét, hiszen az opera egy olyan vallási-etnikai kisebbségről szól, amelyik bármikor hajlandó lenne értelmetlen öngyilkos merényletekkel nekimenni egy őket alapvetően nem bántó nagyobb hatalomnak. Aki ma nem ismeri fel Bellini művében az égető aktualitást, nem él a lehetőséggel, hogy a kisebbség szemszögéből próbálja az opera által értelmezni napjaink terrorizmusát, feleslegesen veszi kézbe a Norma kottáját. A zenedráma másik szála, a szerelmi háromszög pedig olyan tökéletesen van megkomponálva, hogy lassan kétszáz évvel a keletkezése után is tökéletesen mainak hat. A Norma a reménytelenség operája. Az első perctől fogva kilátástalan a druidák és a főhősök élete. Az elkerülhetetlen szomorúság érzete lengi be az egész művet. Kara Walker, a rendező munkáját a díszlettervezőn kívül Kara Walker jelmeztervező nehezítette meg igazán. Míg Pollione és Flavio kosztümjét a közkedvelt Pampalini rajzfilmből kölcsönözte, Norma valamiféle mellcsúcsban végződő műbőr ruhában vonul, Oroveso kandurája fölött elegáns leopárdbőr vállravaló, fején valamelyik előkelő hotel előcsarnokából emelet váza néhány-tucat pávatollal, a férfikar egyik része Daland matrózainak kosztümjeiben feszít, míg a szerencsétlenebbek a Traviata Flóra báljának levetett spanyol ujjatlan női ruháiban, szőrös mellkassal parókákban pompáznak. Mindenki hülyén néz ki a színpadon és ennek köszönhetően rosszul is érzi magát. Használhatatlan díszlet, használhatatlan jelmezek. Mit tehet ezek után egy rendező? Magára hagyja az énekeseket, csináljanak, amit akarnak.

 3afjs1472214078.jpg

Ha egy színpadilag ennyire értelmetlen produkciónak nincs kimagasló zenei háttere, az előadás tökéletes unalomba fullad. Amennyiben nem állnak rendelkezésre kiváló, önálló gondolkodásra képes énekesek, a produkció halálra van ítélve. Hiszen amikor a 170 eurós csúcs-jegyárakért, elmegy valaki a Fenicébe – a színház vezetősége a japán turisták maradék életkedvét is elveszi azzal, hogy a szünetben nem kapcsolja fel teljesen a nézőtéri fényeket, hiába a San Marcón megvásárolt szelfibot, semmi sem látszik a tűz után visszaépített teremből a fotókon –, szeretne kapni valamit. A velencei zenekar több mint anyanyelvi szinten ismeri Bellini kottáját, Daniele Callegarinak nincs is több dolga, mint olykor csitítani a tempót és hangerőt.

 3qujy1472117338.jpg

A Norma Giuditta Pasta óta minden nagy szoprán álomszerepe. Mariella Devia három éve, 65 évesen (!) énekelte először, s azóta járja vele a világot. Maga a tény is több mint megbecsülendő, hogy egy ilyen korú művész ekkora terjedelmű és nehézségű főszerep megtanulására és torokba ültetésére vállalkozik. Mariella Devia azonban nem korához képest – hiszen, hogy a hangszalagok, izmok nem ereszkedtek meg önmagában biológiai csoda – hanem bármilyen mérce szerint is elképesztő pontossággal énekel, nyoma sincs a Gruberova-féle csúszkálásoknak, spórolásoknak, biztonsági megoldásoknak. Devia a szólamot nemcsak betanulta, birtokolja, a bel canto minden fantáziájával ékesíti, hanem érezhetően minden egyes kiénekelt hangra legalább háromféle technikai megoldást tud és az adott pillanatban dönti el, melyikkel örvendeztesse meg magát és közönségét. Mesteriskolát tart ínyenceknek. Az olasz szoprán sohasem volt sztár, „csak” lenyűgöző énekes, s miközben kortársai mára visszavonultak, míg ő ma is sorra énekli a Donizetti és Bellini főhősöket. Devia nem nagy színésznő, nem az átélés mestere, amit közvetített, elsősorban a vocén keresztül teszi. Normája egy fáradt, nemtelen lény, nem elhivatott főpapnő, még kevésbé anya. Viseli a sorsát, jóslatokat mond, amikben maga sem hisz, gyerekeket nevel, akikkel nincs érzelmi kapcsolata. Az ilyen nőket szokás megcsalni és elhagyni. Devia első Adalgisa kettősben enged fel először, ahogy a fiatal lány elmeséli szerelme történetét, felötlik benne, hogy egyszer régen neki is voltak érzelmei. Finom rebbenés az egész. Amikor kiderül, hogy gyermeki apja Adalgisa csábítója, nem a féltékenység vezérli, hanem a megszokás felborulásától való félelem. A vetélytárs lemondásán és barátságán csodálkozik, sohasem találkozott még ilyen érzelmekkel, ezért lelke mélyén nem is hisz bennük. Megölni sem a gyermekeit sem az apjukat nem tudná, mindenféle problémamegoldásra képtelen. Mariella Devia nem szép jelenség a színpadon, jelmezei, főleg magas partnerei mellett alacsonynak mutatják, arcán mára orra dominál és a színpadi festék ellenére meglátszik a kora. Mindez nem zavaró, de nem is megkerülhető tény. Ám abban a pillanatban, amint felismeri, hogy Norma számára egyetlen megoldás marad, Polline oldalán meghalni, az idős művésznő megszépül. Belső ragyogás lesz úrrá az arcán, eltűnik a kor, és egy gyönyörű légies fiatal lány áll a színpadon. Megszűnt körülötte a tér, a színpad fókuszát maga köré vonta, utolsó piano, világtól búcsúzó áriája nemcsak az alakítás, hanem az egyik utolsó nagy bel canto énekművész méltó névjegye is lett.

 3uazd1472117429.jpg

Noha Devia nem ideális partner a szó klasszikus értelmében, hiszen elsősorban magával van elfoglalva, jelenléte, muzikalitása és énektudása olyan biztos bázis, amire nyugodtan támaszkodatnak a kollégák. Adalgisa rosszabb, mint másodprimadonna szerep, hiszen Bellini sem áriával, sem a sorsa lezárásával nem ajándékozta meg, „mindössze” három gyönyörű kettőssel. Roxana Contantinescu világos mezzoszopránjának nem jelent gondot a szólam érzékeny megformálása. A sudár román énekesnő tud valamit, amit ma már kevesen: valódi tiszta naivát játszani. Napjainkra a Faust vagy az Otello szinte értelmezhetetlen lett, a Gretchen-Desdemona-féle lányok eltűntek a színpadról és az utcákról. Contantinescu mintha erről mit sem tudna, hatalmas szemekkel csodálkozik rá a világra, de emögött felsejlik olykor egy olyan asszony képe, aki, ha Rómába jutna, idővel Poppeaként suhanna a trón felé. Roberto Aronica nem tartozik a megbecsült tenoristák közé, a matéria nem különösebben szép, de magabiztosan bánik vele – ne feledjük, Polline belépője nagyságrendekkel kellemetlenebb és kényesebb feladat, mint Radames románca – muzikálisan és olykor meglepő vokális fantáziával énekel. Kara Walker valamiért angol lepkegyűjtőnek képzelte a római hadvezért, Aronica nem hagyta zavartatni magát, a sminkszobát is elkerülte, s bizonyára örült, hogy jelmeze legalább kényelmes. Irigyelhette is ezért az Orovesót éneklő Simon Lim, aki hatalmas amplitúdóval röcögtette fakó basszusát. Az Afrika-vadásszá avanzsált Flavio apró szerepében Antonello Ceron a nagy olasz comprimariók méltó utódjának bizonyult.

 clipboard01_1.jpg

A mind jobban szürkülő és érdektelenebbé váló operai világban egyre kevesebb olyan előadás születik, amit érdemes megnézni. Mariella Devia azok közé nagy énekesek közé tartozik, akit még élőben kell látni. Amit egykor megtanult és még átadni képes, ma már kevesen tudják. Máshogy énekel és gondolkozik az őt követő énekes generáció, Devia azonban még köztünk van, mint a nagy olasz bel canto kultúra egyik utolsó letéteményese. Hálásnak kell lenni azért, hogy még színpadra áll és megosztja művészetét a kíváncsiakkal.

Fotó: Teatro La Fenice, © Michele Crosera

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló Mariella Devia Norma Vincenzo Bellini Teatro La Fenice Velence Roxana Contantinescu Roberto Aronica

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr3611741013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (39) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (152) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (2) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (18) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (43) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (4) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (1) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (1) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (42) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (21) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (23) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (2) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (5) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (16) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (103) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (6) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (1) Sába királynője (4) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Sergio Failoni (3) Simándy József (2) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (2) Staatsoper Bécs (40) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (15) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (27) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő