Balassa Sándor útkeresései

2015.10.19. 15:13 caruso_

balass18.gifA múlt héten koncertszerűen bemutatott Földindulással Balassa Sándor operaszerzői életműve minden emberi számítás szerint teljessé vált. Nem valószínű, hogy a nyolcvanéves komponista új zenedráma megírásához fogna, miután negyedik műve tizenöt évet hevert az íróasztalfiókban. A premier apropóján érdemes végigtekinteni azon az úton, amelyet Balassa, az operakomponista az elmúlt évtizedekben végigjárt.


Balassa Sándor a rendszerváltás előtt is elismert zeneszerző volt, munkáját 1972-ben Erkel-díjjal, 1978-ban érdemes művész kitüntetéssel, 1983-ban pedig Kossuth-díjjal jutalmazták. Műveit sohasem tiltották be. Ritkaság, hogy egy szerző mindhárom bemutatott operája – és számos egyéb műve is – hozzáférhető hanghordozókon. Balassa kompozícióira külföldön is felfigyeltek, a párizsi Nemzetközi Zeneszerzői Tribünön Legenda című műve 1968-ban harmadik, a Requiem Kassák Lajosért 1972-ben első díjat nyert. A nagyzenekarra írt Íriszt Londonban Pierre Boulez mutatta be.

Balassa Sándort, a vidékről a fővárosba került szakmunkástanulót, éppen egy operafilm, A trubadúr indította el későbbi pályája felé. Nem csoda, hogy a műfaj mindig hangsúlyosan fontos volt számára. Éppen ezért figyelemreméltó, hogy hosszas keresés és vajúdás után csak 1978-ban készült el az első színpadi kísérlet, Az ajtón kívül. A 75 perces opera a Magyar Rádió felkérésére íródott. Balassa évtizedeken keresztül ott dolgozott főállásban zenei rendezőként. Kevés zeneszerző áll neki megrendelés nélkül idő- és energiaigényes, nagy lélegzetvételű zeneművet írni, de Balassának különleges szerencséje volt a háttérintézményével. Fodor Géza az egyik legkiválóbb 20. századi magyar operalibrettót adta a szerző kezébe. Balassának már ifjúkorában is kedvelt olvasmánya volt Wolfgang Borchert megrázó önéletrajzi ihletésű kisregénye. Az író a német Elveszett nemzedék első szerzője saját világháborús élményeit és a háború utáni reményvesztett útkeresést vetette papírra. Olyan húsbavágó téma ez, melyet, aki átélte a háború borzalmait, nem kerülhet meg. Amikor a zenedráma főhőse, Beckmann hazatér a háborúból, gyereke már meghalt, felesége mással él, ő maga képtelen beilleszkedni az épülő új világba, s végül önkezével vet véget életének. A történetet keretbe foglalja a háborúban meghízott Halál, és a megöregedett Isten, aki átadja helyét a pusztulásnak. Balassának és Fodornak sikerült egy olyan operát írni, amelyik ugyan csak 18 előadást ért meg, de lemezen újrahallgatva ma is érvényes. Sőt eljöhet az az idő, amikor színrevitele ismét aktuális lesz, egy traumáit feldolgozni igyekvő nemzedék számára. Sokan – nem minden ok nélkül – a Wozzeck testvérdarabjaként aposztrofálják Az ajtón kívül-t. Ám ennél jóval érdemesebb lenne egyszer összevetni a vele egy időben készült másik magyar „halál operával”, Ligeti: Le Grand Macabre-jával.


az_ajton_kivul_fulop_attila_zempleni_maria_01.jpgFülöp Attila (Beckmann) és Zempléni Mária (Lány) Az ajtón kívül főszereplői

Balassa második operája is a Rádió megbízásából íródott. A harmadik bolygó 1987-ben készült el, és két évvel később hangzott el koncertteremben. A mű színpadi magvalósítása szinte lehetetlen, valószínűleg nem is fog rá sor kerülni. A Föld jövőjéért aggódó operakantátát – ahogy a szerző művét aposztrofálja – nyilvánvalóan a csernobili atomkatasztrófa ihlette.  Ám 1987-ben egy kommunista országban erről nem illett nyíltan beszélni egy jól kereső zeneszerzőnek. Kezdődő messianisztikus hajlam, ellenzéki megnyilvánulás, vagy valós aggodalom vezette a szerzőt? Megfelelő librettó, vagy librettista-szerzőtárs híján Balassa maga írta az operakantáta szövegét, ahogy azt már megtette korábbi kisebb lélegzetvételű művei esetében is. Bizalmatlanságának ára, hogy a szövegen érződik, írója olvasott ember, ám a munka helyenként igen kínos. „Fáj az Ember a Földnek, kirabolja! / Szépségeit, kincseit letarolja! / Harsog a korszerű jelszó, / Hasznos legyen és olcsó!” – éneklik. Ráadásul a zene több helyen nem tud lépést tartani a szöveg világrengető kérdéseivel. Balassa azt szerette volna, hogy művét „Nagykátától Londonig” megértsék, ezért jóval melodikusabb zenét írt, mint Az ajtón kívül esetében. Félő azonban, hogy az emberek az operakantáta hatására sem fognak megváltozni és leszokni a fogyasztási szokásaikról…

 

cover326x326.jpeg„KABARÉIGAZGATÓ: Most nem olyan művészet kell nekünk, amely nyugtalanít, hanem olyan, ami felold, örömet ád. Az emberek ez várják tőlünk. S a művész tegye csak azt, amit tőle elvárnak. BECKMANN: De mi az igazság? KABARÉIGAZGATÓ: Igazság? Mi köze a művészetnek az igazsághoz, fiatal barátom? Az igazsággal nem sokra megyünk. Az igazsággal csak megutáltatja magát. S különben is, kit érdekel ma az igazság?” 1978-ban Balassa még nyilvánvalóan főhősével Beckmannal értett egyet, s a Kabaréigazgató cinikus szavait elutasította. Idővel azonban maga is olyan útra tért, ahol a közönség igényeit próbálta kielégíteni operáival. A szerző így nyilatkozik stílusának gyökeres átalakulásáról: „Megfáradt a kelet-európai zene, át kell venni a nyugati stílust. Abban az időben sokan gondolták, hogy ami helyi gyökerű, az elavult, a nyugati a korszerű. Ma már tudom, hogy ez gyarmatosító zene volt. Olyan zenét akarok, amit mindenki megért.” Második két operájában már valóban nem ismerhető fel Az ajtón kívül előremutató hangja.

Balassa 1987-ben kezdte el komponálni Leonhard Frank kisregényéből a Karl és Anna című háromfelvonásosát. Az szövegírásában ismét Fodor Géza volt a segítőtársa. A mű 1992-ben készült el, és nem sokkal később, 1995. május 21-én tartották az ősbemutatót az Operaházban. A rendszerváltás után véget ért a filléres színházi bérletek kora, a nézőszám drasztikusan csökkent, s ezt leginkább a kortárs művek érezték meg. A Karl és Anna mérsékelt érdeklődés mellett mindössze hét előadást ért meg. Ennek oka lehet, hogy a piacgazdaság első éveiben senkit sem érdekelt egy I. világháborús szerelmi háromszög. Karl és fogolytársa, Richard ugyanúgy egy világégés áldozatai, mint Beckmann, de ők az életet választják az öngyilkosság helyett. Amennyire szürke ködben lebegő Az ajtón kívül világa, annyira optimista és életigenlő a Karl és Anna. Zeneileg jóval könnyebben befogadható, mint Balassa korábbi művei. De vajon kiknek készült és mit akart vele elmondani a szerző? Kisvárosi realizmusa olykor az NDK hangulatát idézi, tiszta játékideje pedig több mint két és fél óra. A hatalmas sodró lendületű romantikus szerelmi együtteseket olykor bántóan banális jelenetek veszik körül. Ha Puccini 1893-ban megengedhette magának, hogy ne komponálja meg, azt a teljes felvonást, amikor Manon elhagyja Des Grieux-t és Geronte szeretője lesz, akkor az 1997-as közönség már semmiképpen sem kíváncsi olyan részletekre, mint amikor Anna kettő helyett négy zsömlét vásárol. Miközben Balassa egyre inkább közönségbarát, melodikus zenét írt, a gyorsuló élettempóhoz szokott nézők nem várták ki a darab végkifejletét és fürtökben távoztak a 70 perces II. felvonás után.  A Karl és Anna is kiadták cd-n, de amíg az első két opera lemezfelvétele kiváló, addig ez a felvétel a címszereplő tenorista miatt nem élvezhető.

 karl_es_anna_1995_kelen_peter_franko_tunde_02.jpgKelen Péter és Frankó Tünde a Karl és Annában

„A szövegkönyvet magam írtam. A történet az Ormánságban játszódik; a magyar földről és a magyar életről szól” – nyilatkozta a szerző negyedik operájáról, a Földindulásról. Az első mondat kevéssé bizalomkeltő, hiszen korábbi operáinál már kitűnt, hogy Balassa nem különösebben ügyes librettista. A második mondatba valószínűleg nem tudta többször belefogalmazni a „magyar” szót a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Már a Karl és Anna esetében is problémás volt, az opera csöppet sem aktuális tematikája. Vajon az ezredforduló megmaradt operalátogatóit mennyre foglalkoztatja az ormánsági parasztok évszázados gyerekvállalási kedvének problematikája!? Balassa megírhatta volna a Földindulást az 1970-es években, de akkor még az újfajta témák és zeneszerzői megoldások izgatták. Akkor bizonyosan bemutatta volna az Operaház, legalább húsz előadás és a Kossuth-díj is garantált lett volna. A világháborút követő tiltás után Kodolányi János a megtűrt szerzők sorát gazdagította, ami nagyban köszönhető Magyar Bálintnak, az akkori Néphadsereg Színháza (Vígszínház) igazgatójának, az SZDSZ-es miniszter édesapjának, aki éppen a Földindulás 1957-es bemutatójával emelte vissza az írót a köztudatba. De, mint láttuk, Balassa akkoriban más utakon járt és nem jutott eszébe magyar parasztdrámákkal foglalkozni. Kodály két zseniális daljátékán kívül egyetlen magyar zeneszerzőnek nem sikerült népi témát operaszínpadra emelni. Erkel (Névtelen hősök), Hubay (A falu rossza), Krausz Mihály (Marika), Vincze Zsigmond (Az erősebb), Ottó Ferenc (Júlia szép leány) és Hajdú Mihály (Kádár Kata) művei néhány kötelező előadás után a feledés homályába vesztek. Egyedül a szlovák nemzeti opera atyja, Eugen Suchoň (1908 – 1993) járt szerencsével, akinek Örvény című zenedrámája több tekintetben mutat rokonságot a Földindulással.

balassa_sandor_zeneszerzo.JPGÉrdekes, hogy Balassa a romantikus hagyományoknak megfelelően mind a négy operája főhősét tenor hangra írta. Beckmann, az élet és halál mezsgyéjén tébláboló katona, az idealista Tiszta ember és Karl, a barátja feleségét büntetlenül elszerető szökött hadifogoly után a sok gyereket akaró szegényparaszt, Kántor János, aki a Marica grófnő Endrődy-Wittenberg Tasziló grófja óta a legsértettebb férfi a magyar zenés színpadon. Különös egy macsó ez az állandó kisebbségi komplexusokkal küzdő, ám mindig egyenes derekú, soha meg nem alkudó János, aki, miközben a szeretetről és a család fontosságáról beszél, megveri az apósát és meglehetősen mogorván beszél békülékeny anyósával. Az opera szereplői közül egyedül a passzív áldozatot, Julit lehet sajnálni. A többiek mind papírmasé figurák, akiket Balassa érezhetően megvet. Odaszúr a szerző a vagyonukat védő szülőknek, a szerencsétlen jehovistának, a szörnyűséges kaparóasszonynak, és persze a bizonytalan származású (sváb vagy izraelita) Weintraub úrnak. Különös, hogy egy korosodó zeneszerzőben, aki műveiben a Föld jövőért aggódik és a születendő gyerekekkel foglalkozik, ennyi keserűség és gyűlölet lakozzon. A szerző minden eszközt bevetett, amit egy nagy operánál bevethető (éppen csak a néptánccsoport hiányzik a színpadról), a magyar opera új hangját mégsem találta meg. Szomorú, hogy Kodály országában a gyerekkarral nem tud mást énekeltetni, mint a Bújj, búj zöldág és a Süss fel nap című dalocskákat… A szerző nemcsak a mai zeneszerzőkhöz képest választotta a visszafelé vezető utat, hanem saját korábbi és sikeres munkáihoz képest is. A Földindulásban nem sok kortárs zenei momentum van, semmivel sem modernebb, mint Suchon 1949-ben bemutatott Örvénye.

Tizenöt évet várt Balassa Sándor, hogy a 2000-ben befejezett operáját meghallgathassa. Kíváncsiságában nem sokan osztoztak. Legfeljebb kétszázötven honfitársunk gondolta azt a kétmilliós Budapesten, hogy részt vesz a magyar mű ősbemutatóján. Egy héttel korábban jóval többen voltak kíváncsiak a ma is kortársnak ható Sosztakovics szertelen, kamaszkori operájának, Az orrnak előadására. Azért theatre parée volt a javából, csörögtek a Corvin láncok, csattantak az államfői bokák, mosolyogtak a megfakult Árgyélus királyfik. Az arcokon egyszerre gőg és félelem. Hiába a megingathatatlan hátszél, a saját akadémia, a milliárdos támogatás, mégiscsak egy maroknyi kör próbálta ünnepeli önmagát. Nem többen, mit amennyien egy pesti pinceszínházban elférnek.

2 komment

Címkék: magyar operák Balassa Sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr107990361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

musicus 2017.02.21. 14:50:53

Kedves Caruso-m!
Miért kellett megírnod a cikk végét? Érintett is vagyok, nuszáj reagálnom.
Magyar kortárs mű előadásán (kivéve talán a Eötvösiét és Kurtágéit) az utóbbi évtizedben ennyi embert még nem láttam. Az Akadémia tagjai nem töltöttek volna meg egy ekkora termet. Mellesleg a siker hallható volt.
A "vörös farkakat" lehetőleg mellőzd, mert semmi jóra nem vezet.
Egyébként már jóideje a neoromantika a trendi (már lassan harminc éve), bár ezt az avantgárd taták nem vették még észre. Már nem élünk Stockhausen és Boulez doktriner ortodox világában, amely egyszerre volt zeneellenes, közönség ellenes és előadóművész ellenes. Ez a csőlátó társaság és ízlésterrorista rendező haverjaik messze zavarták a közönséget a koncerttermektől és az operaházaktól, és ki tudja, hogy sikerül-e valaha visszacsábítanunk a zenekedvelőket? mérhetetlen károkat okoztak a zenei életnek az egész világon .
Bocsáss meg, de ezt le kellett írnom, mert az olvasó azt hihetné, hogy a Földindulás rossz mű. (Szerintem) nem az. Bár mainstream részéről (legalábbis azok, akik még mindig ennek kiáltják ki magukat) nagy lenne rá az igény, hogy rossz legyen.
Kár, hogy az előadók számára nem maradt egy szavad sem. Pedig megérdemelték volna.
Az internet veszélyes dolog, mert a kritikára lehet válaszolni...
Változatlan nagyrabecsüléssel üdvözöl: Kassai István

musicus 2017.02.22. 15:12:54

Első felindulásból nem szabad kommentet írni, de amit leírtam az vállalható. Kiegészítés:
Vörös farok: a létező szocializmus idején a teljesen politikamentes műalkotásokba is illett valami rendszerhű bekezdést, mondatot tenni, ami megfelelt a politikai elvárásoknak. Ezt hívták a rezsim színe miatt vörös faroknak. A cikk vége egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik, hiszen manapság divatos a MMA-t támadni a baloldal bizonyos körei részéről, ami számomra teljesen érthetetlen. Soha nem jutna eszembe a SZIMA tagjait azért, mert abba a testületbe tartoznak, támadni. Aki az elismerés ilyen fokáig eljutott, tiszteletet érdemel.
Miért fáj a "külön" akadémia? miért nem lehetett egy? S most, hogy a "másik" jogokat kapott, miért kell letámadni elképesztő intenzitással és hangnemben? Nem azon kellene dolgozni inkább, hogy egy testület legyen, ne kettő? Nem veszi észre senki, hogy ez a támadássorozat hatásosabban legitimálja a MMA-t, mint az állami támogatás?
A bemutatón ott voltam, nem volt arcomon gőg és félelem, inkább kicsit boldog voltam, hogy hallhattam a bemutatóját egy műnek, aminek a témája ma már nem csak Magyarország gondja, hanem egész Európa egyik legégetőbb problémája. Egyszerre nemzeti és általános érvényű, zenéje felfogható, hatása katartikus. Köszönhetően az egészen kiváló előadásnak is.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (2) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (2) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (39) Bál a Savoyban (2) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (5) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (9) Bayerische Theaterakademie München (8) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (152) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camilla Nylund (3) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (3) Christof Loy (2) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (3) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (2) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (3) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (17) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (43) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (4) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Meyerbeer (1) Giacomo Puccini (18) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (40) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (1) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (41) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (6) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (23) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (2) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Maria Callas (2) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (16) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (101) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (5) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (6) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitschny (4) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (4) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (15) Richard Wagner (35) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (1) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (18) Sergio Failoni (3) Simándy József (2) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (2) Staatsoper Bécs (40) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (15) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (27) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (5) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (1) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő