Az operanénik

2014.03.10. 11:53 caruso_

Válent Vilma_Alszik a nagynéni 1895_001.jpgAzt hiszem, Szinetár Miklós emlegette először az operanénik kifejezést. Nem csak hölgyeket jellemzett ezzel a szóval, hanem férfiakat is, és nem kötötte korosztályhoz, a néni szó egy belső lelki alkatra utalt, nem pedig életkorra. Szinetár – akinek munkáit az utóbbi évtizedekben nem lehet modernséggel vádolni – mélységesen elítélte ezt a színházlátogató csoportot. De hát kik is azok a kortalan-nemtelen operanénik? Ők a színház, a haladó, a gondolkodtató színház legnagyobb ellenzői. Magukat a konzervatív jelzővel bástyázzák fel, mintha e szó mögött bármiféle érdemi tartalmat őriznének. Véleményüket sohasem mondják, mindig megkérdőjelezhetetlen ítéletként interpretálják. Nem műveletlenek vagy tájékozatlanok, de tudásuk közel sincs azon a szinten, amilyen magas lóról néznek lefelé. A prózai színházakról már régen lemondtak, ott már képtelenség számon kérni, hogy Hamlet mért nem fekete reneszánsz ruhában, koponyával a kezében elmélkedik a lét és nemlét kérdésein, mint Gábor Miklós, vagy Ódry Árpád tette egykor. A kelet-európai operaházak környezetre lassabban reagáló világában azonban még gyakran megjelennek a nénik, pávaként felfuvalkodva, ha olyat látnak a színpadon, amivel gyerekkorukban nem találkoztak.

Magyarországon Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán nevével szeretnek takarózni, – hiszen halottak mögé mégiscsak kényelemesebb bújni – elfelejtve, hogy a két zseni életművét mennyire megtörte a II. világháborút követően hazánkban eluralkodó szovjet hiper-realista színházesztétika. Ha megnézzük az 1920-as – 30-as évekbeli munkáikat, ma is elámulunk azok szellemességén és modernségén. Oláh Gusztáv azonban 1956-ban meghalt, Nádasdy pedig az 1958-as díszletnélküli Kékszakállúja és az 1959-es szinte csak világítási effektekre épített Trisztánja után, – mindössze ötvenöt évesen – úgy döntött, hogy nem rendez több operát. Az operanénik nem is ezt a két munkát sírják vissza, hanem a Bohémélethez hasonló szépen festett díszleteket. A felgyorsult világunkban a produkciók élettartama is erősen lecsökkent. Nádasdy 1937-es Bohémélete valószínűleg még sokáig tartalmazta a rendező gondolatait, noha ő maga az 1950-es évek közepétől nem foglalkozott az előadással. Nem lehet véletlen, hogy a rendezőóriás tanóráin jegyzetelni sem hagyta a növendékeit, könyvet sem írt soha, mert érezte, hogy életműve nem adható így tovább. Vajon, ha ma élne, szép, térhatású vásznakat pingáltatna, vagy – ahogy tette egész pályája alatt – a kor szintjének megfelelő modern előadásokat készítene!? Hiszen igazgatóként maga vette le sorra a műsorról az elavultnak vélt rendezéseit, hogy átadja a helyét Mikó András és Békés András új produkcióinak. Olyan előadásoknak, melyeket az operanénik már keletkezésükkor sem szerettek, mára pedig el is fejeltették. Cenner Mihály, a jeles színháztörténész mondta egyszer az 1970-es években Békés András Don Juan rendezése apropóján, hogy nem hajlandó megnézni egy olyan előadást, ahol a Kőszobor nem lovon érkezik. Pedig akkoriban még szegény Cenner úr legvadabb álmában sem merült fel, hogy a Mozart remekművet egy pajtában is el fogják játszani, színpadra rakott zenekarral. Jurij Ljubimov 1982-es Don Giovanni rendezését ma – 32 év távlatából! – is borzadva emlegetik az operanénik. Külföldön elképzelhetetlen az efféle sírás, a lejátszott helyett néhány év után csinálnak egy új produkciót, amin ismét el lehet gondolkozni, össze lehet hasonlítani az előzővel. S miközben a színre állítók által a darab különböző aspektusai kerülnek előtérbe, a kulturális gondolkodás csiszolódik.

Lysistrate 1937.jpgLajtha: Lysistrata - Fülöp Zoltán díszlete (1937)

Nádasdyéknak, de még az utánuk következőknek is szerencséjük volt: a magyar operakultúra éppen virágkorát élte, II. világháború előtt úgy megbecsülték az énekeseket, hogy nem feltétlenül kívánkoztak külföldre, utána pedig a vasfüggöny mögötti kényszer szült csodálatos előadásokat. Amikor – az 1970-es évektől – énekeseink legjava szabadon utazhatott, a magyar operajátszás ökonómiája is megbomlott. A titok nyitja ugyanis az összezárt-összeszokott társulatban és a magyar nyelvű operajátszásban rejlett. Tehát az operanénik nem mostanában kezdték el kényelmetlenül érezni magukat, hanem lassan 40 éve! Azonban, mintha az idő nem is létezne, ma is ugyanolyan áhítattal ejtik ki a nagy művészeink neveti: Gyurkovics,Takács Paula, Palánkay, Simándy, Svéd, Losonczy, Székely. Jogosan. Hiszen a felsoroltak és társaik a maguk idejében fantasztikus énekesek voltak. (Igaz, ha valaki Székely helyett Kálmán Oszkárt és Bódy Józsefet, Simándy helyett Halmos Jánost és Laczó Istvánt dicséri, az a nénik szemében olyan, mintha az illető a Biblia helyett apokrif iratokat részesítene előnyben.) Csakhogy ezek a művészek mindegy négy évtizede vonultak vissza a színpadról. Megkövetelni feltétlen csodálatukat a mai fiataloktól éppannyira hiábavaló, mintha az operanéniknek Sebeők Sára, Pilinszky Zsigmond vagy Szemere Árpád művészete előtt kéne fejet hajtani. Ezek a nagy nevek már nekik sem mondanak semmit, pedig ők is évtizedekig voltak az Operaház csillagai.

TraviataKF195.jpgVerdi: Traviata - Oláh Gusztáv díszletterve a II. felvonáshoz (1950)

Hiába a technikai fejlődés, hiába rögzítenek akár tíz kamerával egy előadást, az élő színház varázsát semmi sem tudja visszaadni. Egy moziban, csodás minőségű képet és hangot kapunk, mégsincs az élménynek semmi köze ahhoz, amit akkor éreznénk, ha valóban a Metropolitan nézőterén ülnénk. Az operanéni persze sűrűn jár az ilyen vetítésekre, mert ott még régi szép rendezéseket láthat. Minő boldogság, hogy amíg a „keleti” Szentpétervárra a legjobb nevű „modern” rendezők dolgoznak, addig a jó öreg MET még mindig a negyedszázados Ruszalkáját porolja le, halfarkú sellőkkel és odvas papírmasé fákkal. A néni biztonságban érzi magát. Nem kell gondolkodnia. Hiszen a színház nem arra való, hogy elgondolkoztasson, hanem, hogy szép legyen. Az, hogy számára a „szépet” a festett kulissza jelenti, de a következő generációknak – illetve a világra nyitott színházlátogatóknak – az esztétikája már egészen mást emel középpontba, nem zavarja. Számára örökké a Casablaca marad a film és Romy Schneider a színésznő. Fél mindentől, ami máshogy van, mint ahogy ő megszokta. Tosca kizárólag vörös bársonyba tekerve jelenhet meg a Farnese palotában. Így jött be Szamosi Elzától Takács Pauláig mindenki (És természetesen Catherine Malfitano az „eredeti helyszínes” Toscában, mert azt az operanéni ismeri.). Sajnos azonban egy mai fiatalt az 1800-as fülledt római éjszaka sajnos nem érinti meg. Egyszerűen nem érdekli a dolog. Semmit sem mond neki, az ő 21. század eleji világában ilyesminek nincs helye. A nagydarab késsel hadonászó nővel azonosítja a műfaj vélt borzalmait. Ellenben ha azt látja egy operaelőadáson, hogy kedvenc sztárját akarja megerőszakolni egy rendőrfőnök, esetleg megfoghatja a zenedráma. Egy ilyen előadás láttán az operanénik hamisítást kiáltanak. Esetleg elmésen arra biztatják a rendezőt, hogy írjon egy új darabot, elfelejtve, az alkotó és az előadó művész közti különbséget.

Az operanénik, noha általában nem tudnak kottát olvasni, ragaszkodnak ahhoz, amit a szerző leírt. Számukra a partitúra az egyetlen hiteles forrás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, mindent úgy szeretnének viszontlátni, mint, amikor először találkoztak az adott operával. Elfelejtik, hogy egy darabot egészen másképp játszottak már 50 éve is, mint egy évszázaddal korábban. Amikor Verdi megijedt saját modernségétől, a Traviatát a rokokó korba helyezte. Így játszották Pesten is, egészen az 1930-as évekig. Képzeljük ma el azt a Violetta Germont kettőst, ahol két fehérparókás figura a gázzal rosszul világított rivalda előtt állva énekel a közönség felé! Tudnánk bármiféle érzelemmel viseltetni a krinolinos, rízsporos kurtizán iránt?

07. Sándor Erzsi_Traviata.jpgSándor Erzsi és Palló Imre a Traviatában (1930-as évek)

Mi lehet fontosabb egy színháznak, az operanénik kiszolgálása, vagy a műfaj továbbélése? Húsz év múlva néhány turistán kívül nem sokan fognak bemenni a brokáttengerre. Műfajok születnek és halnak meg. Maguk a nénik se tudtak volna ifjúkorukban végigülni egy népszínművet. Ugyanis ez a jellegzetesen városiasodó magyar műfaj érdeklődés hiányában eltűnt. A magas kultúráért felelős hatalmasságoknak pedig minden eszközükkel azon kell dolgozniuk, hogy az operával mindez ne történhessen meg.

turandot-Met.jpgTurandot New Yorkban, 1987, rendező Franco Zeffirelli

Az operanéni egy-egy modern rendezés láttán legszívesebben tojássál dobálózna. De miután manapság 40 forintért mérik darabját, marad a búúzás, ami nem ősi magyar szokás. Külföldről vettük át. „Ezt még Németországban is kifujjolták!” – mondja büszkén, noha sosem járt Magyarországon kívül színházban. Azt sem tudja, hogy odakint a közönség azért mond hangosan véleményt, mert általában megérti a rendező mondanivalóját – és elutasítja. Ő nem is akar elgondolkozni azon, mi miért történt a színpadon. Nem fogja fel, hogy a harc valójában nem a klasszikus és a modern színház között zajlik, hanem az értelmes és az értelmetlen színház között. Egy hagyományos előadás is lehet tartalommal teli és egy friss rendezés is tévút. Alapból elvetni egyiket sem szabad. De felesküdni sem rájuk. Néhány éve a Metropolitanben, a Klasszikus Operajátszás Fellegvárában láttam egy Turandotot. A nagy Franco Zeffirelli – akinek nevét áhítattal suttogják az operanénik – rendezte az előadást – 1987-ben. A gyönyörű premier dvd – a mi Marton Évánkkal, és Domingóval – mindannyiuk polcán ott porosodik. Nos, ez a produkció 2010-re erősen megkopott. A festett díszletek lógtak, a szereplők üres tekintettel  tébláboltak a deszkákon, a főszereplők sem voltak a világ vezető operaházához méltóak. A honi operanéniket ezek az apróságok nem szokták zavarni, mert Zeffirelli munkája csak szép lehet és a MET-ben minden csodás (kivéve, ami Pesten jobb, mint New Yorkban). Az enyhén szétesett zárókettős alatt felemelkedett mellőlem egy 90 év körüli hölgy, kirángatta a széke alól a vörös róka bundáját, és hangosakat szellentve kimérten elindult a kijárat felé. Sohasem találkoztam frappánsabb kritikával.

Szólj hozzá!

Címkék: opera

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr675852378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (2) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (1) Alekszander Borodin (1) Alessandro Scarlatti (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (7) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (4) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (37) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (3) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (8) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (142) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Bretz Gábor (2) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (17) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (43) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (3) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (6) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (17) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (39) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Barlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (39) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jean-Christophe Malliot (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Osborn (1) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (2) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (22) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (2) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Maria Callas (1) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (16) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (99) operaházak (4) operaházi kronológia (40) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra national de Paris (6) operett (4) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (4) Oper Graz (6) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (6) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (14) Richard Wagner (34) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Ruszalka (1) Sába királynője (4) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (15) Sergio Failoni (3) Simándy József (2) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (38) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (4) Staatstheater Braunschweig (3) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (6) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (3) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (2) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (15) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (26) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő