Mikulás az Operában

2011.12.06. 10:08 caruso_

Mostanában nagyon kevesen emlékeznek-emlékezhetnek rá, hogy a két világháború közti „boldog békeidőben”, 1926-tól Horthy Miklós születés-, és névnapja katonai ünnep és iskolai szünnap volt, sőt, a kormányzóvá választás napja, valamint a budapesti „fehér lovas” bevonulás évfordulója is. A várba való beköltözés után akadt bőven piros betűs nap vitéz nagybányaiéknál. Aztán évek alatt fokozatosan mindegyik jeles napnak kialakult a maga szertartásrendje, az iskolai ünnepélyektől, az országszerte kötelező istentiszteleteken-miséken át a fáklyás felvonulásokig. A megmozdulások gyökere régebbre nyúlik vissza, hiszen a hajdani uralkodókat is hasonló módon köszöntötték fel. Tehát december 6-án nem csak a Mikulás jött a gyermekekhez, hanem ők maguk is tiszteletüket tették az ország jóságos vezetőjénél. „A december 6-iki Miklós napra való tekintettel, ma délután mintegy hatezer főiskolai hallgató gyűlt össze az Egyetem-téren, hogy fölvonuljon Horthy Miklós kormányzó névnapjának ünneplésére. A menet lampionokkal és fáklyákkal felszerelve, mindenütt díszruhás rendőrök és a közönség ezreinek sorfala között haladt fel a várba. A királyi palota udvarán sorakozott fel a diákság. …A palota vörös drapériával borított erkélyén családja társaságában megjelent a kormányzó, aki a diákság háromszoros éljennel fogadott. Ezután a zenekar eljátszotta a Himnuszt, majd dr. Mauritz Béla az egyetemi tanári kar és ifjúság nevében köszöntötte a kormányzót, aki meleg szavakkal válaszolt az üdvözlésre. Ezután a zenekar eljátszotta a Szózatot, elvonult a kormányzó előtt. Az ünnepség után a kormányzó kihallgatáson fogadta a diákság vezetőit.” – szól egy találomra kiválasztott újsághír az 1926-os névnapról. 

Egy évvel később még magasabbra emelték a tétet, a Nemzeti Színházat és a Királyi Operát is bevonták az események menetébe. December 5-én látogatott el a kormányzó a Nemzeti Színházba, másnap pedig az Andrássy útra. Az Operaházban 1927-től volt díszelőadás, amelyet 1929-től a rádió már élőben is közvetített. Főhetett ilyenkor az intézmény vezetőink (1925 és 35 között Radnai Miklós, 1935 és 44 között Márkus László ült az igazgatói irodában) feje, amíg a minden szempontból megfelelő darabot kiválasztották. Horthy - menye elmondása szerint - szeretett operába járni, élete egyik meghatározó zenei élménye volt egy bécsi Carmen előadás Carusóval. Pesten is többször elfoglalta az őt megillető királyi páholyt, nemcsak a kötelező ünnepek és protokoll események alkalmából.
Horthy Miklós és II. Viktor Emanuel olasz király az Operaházban
Érdemes végigpillantani úgy az Operaház második aranykorának másfél évtizedén, melyek voltak azok a „kötelező” premierek-előadások, melyek a protokollt szolgálták. Az első operaházi névnapon, 1927-ben Szabados Béla Magyar Hiszekegyével kezdődött az est, utána jöttek az elmaradhatatlan beszédek, majd a korszak legnagyobb sikere, az 1924-ben bemutatott Farsangi lakodalom. Poldini operája furcsa helyet foglal el magyar zeneművek között, a világháború előtti években ugyanis elképesztően magas számú – százhuszonnyolc – előadást ért meg. Herczeg Ferenc és Csathó Kálmán maguk idejében szintén sűrűn játszott társalgási színdarabjainak operai megfelelője e darab. Korszakuk letűntével, színházi testvéreihez hasonlóan valószínűleg a Farsangi lakodalom sem fog már lekerülni a könyvtárak polcairól. A következő évben ismét megszólalt a Hiszekegy, mely Szabados zeneszerzői pályafutásának minden bizonnyal legsikerültebb darabja, majd a Hunyadi Lászlót játszották. 1929-től a névnapi előadások mindig a Himnusszal kezdődnek, utána hangzanak el az ünnepi beszédek. Ebben az évben Erkel Ünnepi nyitányát, Hubay Jenő népszerű opusát, A cremonai hegedűst játszottak, majd magyar táncokat lejtettek. 
1930-ban Poldini másik operája, a Csavargó és királylány mellett dalok hangzottak el, és egy balett bemutató. A Pesti karnevált Liszt művekből állították össze, meséjét Zsindelyné Tüdős Klára, a kor jelentős jelmeztervezője írta, az az asszony, aki belvárosi ruhaszalonjában divatba hozta paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített női ruhákat. Brada Ede koreográfiája több mint nyolcvan előadást ért meg, jelentős közönségsikerrel. Tóth Aladár, aki ekkoriban kritikusként tevékenykedett, négy pontban sorolta fel kifogásait Liszt életművének ijedtén való feldolgozása ellen: „1. Kiválasztjuk a legismertebb Liszt-rapszódiát, kibővítjük azt más hasonló karakterű Liszt-muzsikákkal - természetesen az ősi magyar-lengyel barátság érdekében az E-dur zongorapolonéz semmiképen sem maradhat ki. 2. Az összefércelt zenei anyagot átadjuk az operaház egyik nyugalmazott karmesterének. A derék öregúr - aki már maga is írt balettet - elvégzi a hangszerelés munkáját, melynek természetesen mindenképpen méltónak kell lennie az orcheszter egyik legmerészebb invenciójú és legforradalmibb képzeletű nagymesterének művészetéhez. 3. Megiratjuk a balett szövegkönyvét az Operaház költői lelkületű jelmeztár-főnöknőjével. Alkalmasabb librettista el sem képzelhető, hiszen aki egész életét korhű kosztümök tervei között tölti, az balett-tervezetében sem követhet el anakronizmusokat. Valóban, a színen hiteles korkép bontakozik ki; megtudjuk belőle, hogy Liszt idejében Pest tele volt németekkel, hogy ezek a németek igen jól mulattak a daliás magyar huszárok sarkantyúpengetésén, hogy ez a sarkantyúpengetés édes muzsikaként csengett egynémely bécsi hajadon fülében és hogy az ebből származó esetleges félreértésekért bőven kárpótolja a bécsi gavallérokat a magyar lány és a tokaji bor... 4. Munkába lép a balettmester: először gondosan tanulmányozza azt a palotástáncot, melyet a felsőbb lányiskolák tanulói az évzáró ünnepélyeken szoktak ellejteni, azután a bokázást és balett-piruettet szellemesen összekombinálva kidolgozza a koreográfiát. - Ezután már csak a díszelőadás van hátra, minél csinosabb táncosnőkkel a színpadon, minél több meghívott notabilitással a páholyokban.”
Kacsoh: János vitéz, 1931
Az 1931-ben az Operaház egy operettel kedveskedett Horthy Miklósnak, Kacsoh János vitéze ekkor került először a színre az Andrássy úton. A nagyzenekari hangzás kedvért változtatásokat eszközöltek az eredeti partitúrán, Buttykay Ákos újrahangszerelt változata Oláh Gusztáv nagystílű díszleteiben Palló Imrével a címszerepben hatalmas siker volt. A következő évben szintén a könnyedebb múzsa örvendeztette meg a legfőbb hadurat, ekkor Lehár Mosoly országának szépséges dallamainak tapsolhatott a válogatott publikum. 1933-ben dupla premierrel köszöntötték az ünnepeltet. A korszak legelismertebb hazai zeneszerzője – zongoraművésze – karmestere, Dohnányi Ernő 1912-es Drezdában bemutatott vígoperája, a Simona néni mellett ismét egy Liszt-balett, a Magyar ábrándok (ötletgazda: Márkus László és Oláh Gusztáv, koreográfus: Jan Cieplinski) került bemutatásra. A kisopera hét előadás után eltűnt az Operaház játékrendjéről, a balett viszont több mint ötvenszer került színre. 1934-ben egy zenetörténeti elmaradást próbált az Operaház pótolni, bemutatták Mosonyi Mihály 1860-as években íródott Álmosát, Szigligeti Ede librettójára. A honfoglalás mítoszát feldolgozó opus papíron nagyon is megfelelt a korszellemnek, ám valószínűleg igen avíttan hatott a bemutató idején, legalábbis erre utal, hogy mindössze öt előadás után letűnt a játékrendről. Mosonyi műve a maga korában talán nagyobb sikert ért volna el, szerzője az akkoriban modern Wagner bűvkörében élt, a zene tele van wagneri vezérmotívumokkal, a cselekmény pedig végzetszövő nornákkal, legyőzhetetlen karddal, félszemű farkasokkal, leszálló sasokkal. Álmos magyar Mózesként vezeti népét Pannónia határába, de az ígéret földjére már nem léphet. Az est második fele egy Dohnányi balett premier – a szintén ősi legendán alapuló – Szent fáklya volt, a komponista hitvese, Galafrés Elza koreográfiájával. 
Dohnányi - Galafrés: Szent fáklya, 1934
Az 1935-ös Miklós-nap kakukktojás. Nem tudni mi lehetett az oka, hogy a francia Robert Planquette 1882-es operettjét, a Rip van Winklét újította fel a dalszínház. A Palló Imre főszereplésével bemutatott dalmű nem bizonyult sikeresnek, tizenhárom előadást ért meg. A következő évben Gluck „bájos pásztorjátékát”, a Május királynőjét újította fel az Operaház. Az est igazi sikere ismét egy magyar balett lett a meghangszerelt Hubay művekből összeállított Csárdajelenetek. Harangozó Gyula első önálló koreográfiája a háború kitöréséig hatvankilenc előadást ért meg. 1937-ben ismét egy rég elfeledett magyar operát próbáltak meg feltámasztani, ezúttal Ruzitska József Béla futása című munkáját, melyet Kolozsvárott mutattak be az 1820-as években, és Erkel megjelenéséig a legtöbbet játszott hazai operának számított. A kísérlet ekkor már nem bizonyult életképesnek, mindössze kétszer sikerült előadni, plusz egyszer az I. felvonást a Nemzeti Színház centenáriumi ünnepségén. A valószínűleg kínos névnapot a jól bevált Pesti karnevál előadása oldotta. 1938-ban megint egy barokk operát tálaltak a kormányzó úrnak, Purcell Dido és Aeneasának operaházi bemutatóját, Némethy Ellával a címszerepben. Noha a harmincas években több Gluck- és Händel-, sőt Monteverdi-opus volt látható Pesten, a Dido mindössze öt előadást ért meg. Maradandóbb sikere a balett-bemutatónak lett, Rajter Lajos Pozsonyi majálisa Harangozó Gyula koreográfiájában negyvenszer került színre. 
1939-ben immáron tizenharmadszor díszelgett a hosszú és zengzetes szalagcím a Magyar Királyi Operaház napi plakátján: „ A Magyar Nemzeti Diákszövetség kötelékébe tartozó magyar egyetemi és főiskolai ifjúság ünnepi estje Ő Főméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós úr, Magyarország kormányzója tiszteletére”. Ezúttal ismét operettel örvendeztették meg az ünnepeltet, mégpedig magyar vonatkozású operettel. Johann Strauss Pázmán lovagjának szövegét ugyanis Dóczy Lajos írta, Arany János költeménye nyomán. A késői Strauss művet annak idején a bécsi Hofoper mutatta be, de csak kilenc előadást ért meg. A pesti felújítás sem volt sikeres, négyszer ment az operett. Mai szemmel meglepően későn, csak 1940-ben nézte meg neve napján a királyi páholyból a kormányzó úr a Bánk bánt. Ez volt az egyik első előadása az átdolgozott, Palló Imre számára készült bariton változtak. A következő évi műsoron némi tanácstalanság uralkodik. A cremonai hegedűs egyik utolsó előadásához ismét egy Harangozó-balett premiert társítanak, a Mozart zenékből összeválogatott Póruljárt kérőt. A vendégsereg szerencsére Horthy nótákból is meghallgathatott egy csokorra valót, de a család - Horthy Istvánné visszaemlékezése szerint - igen nyomott hangulatban volt. Jogosan, ugyanis két nappal később Nagy-Britannia hadat üzent Magyarországnak. 
 
1942-ben nem készültek premierrel, Liszt szcenírozott oratóriumát, a Krisztist adták. A következő évben egy méltatlanul elfeledett magyar egyfelvonásos, Kenessey Jenő Az arany meg az asszonya mellett Laurisin Miklós – Jan Cieplinski: Debreceni história című balett-premierje került színre. Az opera az ötvenes évek végéig repertoáron maradt, a táncjáték ebben a formájában eltűnt a játékrendről, míg az 50-es években Harangozó Gyulának eszébe nem jutott, s felkérte Farkas Ferencet új zene megírására, ebből lett a Furfangos diákok. 
 
Ez volt az utolsó egész nemzet által fényesen megünnepelt névnap. 1944. december 6-át Horthy már sokkal szerényebb körülmények köztött töltötte, a bajorországi Hirschberg kastélyában, gondosan elzárva a világtól. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona visszaemlékezéseiben így ír erről: "Miklós-nap. Milyen más ez a névnap, mint az eddigiek voltak! Vajon hány magyar gondol ránk ma, sok baja közepedte? Mivelhogy nincs mivel gratulálni, becsomagoltam három cukrot, mintha gyógyszer volna, és szabályszerűen receptet írtam hozzá, mint "dr. Habenichts" (dr. Nincstelen), és megszabtam a névnapi gyógyszer adagolását. Ezt ma reggel beküldtem tálcán egy pohár vízzel - sikerült megnevttetnek a szülőket."
 
1927 és 44 között tizenhét alkalommal gyűlt össze a kiválasztott vendégsereg a legfőbb hadúr tiszteletére. Ezalatt tizennégy magyar operát (ebből csak három külhoni szerző alkotása) és hét magyar balettet prezentált a színház vezetősége. Dohnányi, Erkel, Hubay, Kacsoh, Kenessey, Laurisin, Lehár, Liszt, Mosornyi, Poldini, Rajter és Ruzitska. Mára csak a Hunyadi László, a Bánk bán és a János vitéz képezi az alaprepertoárt, a többi művel már az ötvenes évek nézői sem találkozhattak. Ha végignézzük a listát, valamin megdöbbenünk: hiányoznak Erkel egyéb műveit, melyeket meg sem próbáltak elővenni, és egyetlen ünnepre sem prezentálták Bartók és Kodály műveit, noha ekkorra az Operaház repertoárjának részét képezték. Bizonyára nem voltak elég szalonképesek.

Szólj hozzá!

Címkék: opera balett Operaház Horthy Miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr463441592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (1) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (1) ajánló (7) Alban Berg (1) Alekszander Borodin (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) Artaserse (1) arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (6) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (3) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (32) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (2) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (8) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (129) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Bretz Gábor (2) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (1) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeg Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (2) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (4) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitry Korchak (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (16) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (43) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (2) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (2) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (5) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (16) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (39) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (3) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (5) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (38) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (7) II. világháború (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Johann Adolf Hasse (3) John Osborn (1) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (2) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Juliane Banse (1) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyfi és királylány (1) Királyi gyermekek (1) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (20) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (2) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Maria Callas (1) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (7) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Michele Pertusi (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (16) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (29) Operaház (97) operaházak (4) operaházi kronológia (38) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra Garnier Párizs (1) Opéra national de Paris (2) operett (4) Opern Graz (5) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (3) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (6) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (1) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (14) Richard Wagner (33) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roland Geyer (3) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Sába királynője (4) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (15) Sergio Failoni (3) Simándy József (2) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (36) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (3) Staatstheater Braunschweig (2) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (5) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (2) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (1) Tell Vilmos (1) temető (6) Theater an der Wien (15) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (26) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő