A látványoperáról

2018.04.06. 08:55 caruso_

01_barokk_opera.jpgRégesrég, az opera műfaj kialakulásának idejében az olasz nagyhercegek házi komponistáinak feladata abból állt, hogy kellemes muzsikával és látványosságokkal szórakoztassák kenyéradó gazdájukat és annak udvartartását. Az új kreálmány erre tökéletesen alkalmasnak bizonyult. A recept pofonegyszerű: összekovácsolni a különböző, addig önmagukban is remekül működő művészeteket: a színházat, zenét, éneket, táncot, festészetet és a technikai kreativitást. Az 1600-as évek zeneszerzői a legkevesebb figyelmet a szövegnek és a cselekménynek szenteltek. Választottak egy közismert, általában mitológiai történetet, melyet minél több látványos színre osztottak, hogy el lehessen kápráztatni a közönséget a mennyiekből alászálló istenekkel, a kénköves pokollal, vagy a minél leleményesebben színre varázsolt tengerrel, annak lakóival, szörnyeivel. A közönség még nem sötétben, áhítatosan ült a nézőtéren, hanem jöttek-mentek, csevegtek, zeneszerző legyen a talpán, akinek sikerült olyan muzsikát írni, amely legalább a vájtfülü udvaroncokat néhány perc erejéig valódi figyelemre késztette.

 02_handel_flavio_senesino.jpgKarikatúra Händel Flaviójának londoni előadásáról,
bal szélen Senesini, a híres kasztrált

Idővel a boldogtalan komponistáknak már nemcsak uruk – majd a nagyközönség számára is megnyíló publikus színházak polgárainak – ízlését kellett kiszolgálniuk, hanem az egyre nagyobb hatalomra szert tevő különböző nemű művésznőkét is. Az 1700-as évektől az énekesek nevére teltek meg az operaházak, Händel és kortársai az ő kívánságuk szerint komponálták darabjaikat. A korszak sztárja, a primadonnák primadonnái a szerencsétlen, szüleik által eladott, megcsonkolt gyerekekből lett kasztráltak voltak, akik olykor azt is megkövetelték, hogy az operák hányadik percében, lovon vagy gyalogszerrel lépjenek színre, de olyan is akadt, aki ragaszkodott ahhoz, hogy áriáiban bizonyos szavak szerepeljenek. Manapság – háromszáz évvel megírásuk után – az ilyen körülmények között, napi használatra készült, összeizzadt-összefércelt operák partitúráit cérnakesztyűvel lapozzák a szakemberek és olykor görcsösen próbálják reprodukálni eredeti állapotukat.

 03_callas_moszkvaban_1970.jpgMaria Callas Moszkvában (1970)

Az énekesek aranykora mindenképpen az operatörténet leghosszabb fejezete. Sokan úgy érzik tegnap ért véget. Talán Stendhal volt az első, aki 1824-ben megállapította az igazi nagy művészek korának hanyatlását – és ezt a hanyatlást immáron 200 éve rendre megállapítja mindenki, akinek módja van elég hosszú ideig nyomon követni a műfajt. A kasztráltakat a szopránok és tenoristák váltották, a testes hangcsodákat mára a szép emberek. Annyi azonban bizonyos, hogy az énekművészek ázsiója az elmúlt 30 évben világszerte rohamosan csökkent. Míg A Caruso vagy A Callas nem tudott inkognitóban végigmenni az utcán, napjainkban Cecilia Bartolit vagy Thomas Hampsont nem fenyegeti hasonló veszély. Valaha a művészeknek saját alakításaik voltak, melyeket úgy vittek magukkal városról-városra, mint a rájuk szabott kosztümöket. Caruso Eleazárjáról, Saljapin Mefisztójáról, Gigli Rodolfójáról, Callas Toscájáról, Nilsson Turandotjáról, Windgassen Trisztánjáról, Silja Saloméjáról beszéltek. Önállóan kidolgozott, kotta alapján gondosan megmunkált vokális és színpadi alakítások voltak ezek, egyek a művésszel. Napjainkban nem Linda Watson Brünnhildéjét hívják meg, hanem meghívják Linda Watsont Brünnhilde szerepére. A sokszor énekelt szerepet a karmesterrel az adott előadásra formálják, majd a művész, a rendező elképzelése szerint a nulláról építi fel az adott produkció akkor és ott érvényes szerepét. Ez azonban azzal is jár, hogy az énekesek észrevétlenül elkényelmesedtek. Üres kofferral érkeznek egy városba, nem kell semmi gondolniuk az általuk megszemélyesítendő figuráról, „pusztán” végrehajtani az aktuális koncepciót. A technika pedig a vokális fantáziát gyilkolja rendre. Míg száz éve egy művész hangzóanyag híján kizárólag a kottára támaszkodva formálhatta meg a szerepet, napjainkban akár repülőn ülve, akár nyaralás közben a tengerparton néhány kattintással kiválaszthatja, melyik egykori nagyság a hangja, frazeálása alapján tanulja be, veszi át (lopja el?) az anyagot. Mára ott tartunk, hogy olykor azt is meg lehet állapítani egy-egy ária maghallgatása után, hogy az előadónak melyik youtube videót sikerült ösztönösen – vagy tudatosan – lemásolni.

 04_toscanini_credit_nbc_universal_photo_bank_via_getty_images.jpgArturo Toscanini az NBC Szimfonikus Zenekar turnéján
(NBC Universal Photo Bank, via Getty Images)

A nagy operaénekes egyéniségek eltűnéséért a rendezőket szokták okolni, aminek van is némi alapja, ám a felelősség nem kizárólag az övék. Az énekesek hatalma valójában már az 1800-as évek közepén csökkent, ekkoriban a zeneszerzők már nem kérték ki a szólisták véleményét, maguk az operák (hálás vagy hálátlan szerepeikkel) legalább olyan fontossá váltak, mint előadóik. A közönség az új Verdire és Wagnerre legalább olyan kíváncsi volt, mint x művész énekére. A zeneszerzők után, új istenek korlátozták az énekeseket: a karmesterek. Nagyjából az 1900-as évek elejére tehető annak a dirigens nemzedéknek a felbukkanása, akik a szerzők műveinek interpretátoraként az énekesektől is alázatot vártak el. Így kerülhettek olyan pontosan éneklő, ám teljesen érdektelen szólisták reflektorfénybe, mint Herva Nelly vagy Giuseppe Valdengo Toscanini lemezein, miközben egy Mario del Monaco vagy Tito Gobbi rendre elkerülte a dirigens-óriásokat. Ha találomra fellapozzuk Budapest hangversenyéletének krónikáját, az 1933/34-es szezonban például Erich Kleiber, Pierre Monteaux, Arturo Toscanini, Felix Weingertner és Bruno Walter fordult meg a fővárosban, s mindannyian visszajáró vendégek voltak, miközben ekkoriban még legalább féltucat hasonló nagyságrendű maestro munkálkodott. Ezek a karmesterek olyan önálló világrendeket tudtak teremteni, hogy a koncertjeikről ránk maradt hosszú és mívesen megírt beszámolók alapján az egykori zenei élmény ma is rekonstruálható.

 05_puccini_nyugat_lanya_operahaz.jpgPuccini A Nyugat lánya szereplőivel
az opera 1912-es magyarországi bemutatója után

Így a zeneszerzőknek – akik évszázadokig maguk vezényelték műveiket, ám a századfordulóra nagyrészük átadta az önálló szakmává kinőtt dirigenseknek a pálcát – immáron az énekeseken kívül az egyre nagyobb hatalmú karmesterekkel is meg kellett küzdeniük. Vélhetően Puccini (aki sohasem vezényelt) volt az első komponista, aki felismerte a színpadi rendezés fontosságát, maga is sokat utazott, hogy művei színrevitelét személyesen kontrolálja vagy akár irányítsa (így Budapesten is a Pillangókisasszony és A Nyugat lánya produkciókat). Ebben az időszakban kezdték el a plakátokon feltüntetni a rendezők nevét, tehát nagyjából ekkortól lesz önálló munkakor. Alig telik el pár évtized és szerepük kezd felértékelődni. Munkájuk már nem csak arra szorítkozik, hogy megmutassák az énekkarnak, hova kell befutniuk Manrico mögött, vagy hova tegye Mimi a gyertyáját, hanem fokozottan önálló víziójuk lesz a művekről, s a díszlet- jelmeztervezők segítségével egyre szabadabban teremtik meg az előadások világát. Ebben nyilvánvalóan „segítségükre volt”, hogy az 1930-as évekre a (befogadható) kortárs operatermés erősen megcsappant, s időben egyre távolabb kerültek Verdi és Wagner világától. (Budapesten még 1930-ban is rokokó parókában kellett előadni a Traviatát, nehogy valaki azt gondolja a Királyi Operaház nézőterén, hogy Violetta egy OLYAN lány, mint amilyenek a szomszédos Két Szerecsen /ma Paulay Ede/ utcai mulatók előtt állnak. Ugyanezt a művet 1950-ben hatalmas habos, rózsaszínre festett díszletekben volt kénytelen színre vinni Oláh Gusztáv, nehogy valaki azt gondolja a Sztálin úti nézőtéren, hogy Violetta OLYAN lány, akinek erkölcsisége nem egyeztethető össze az épülő szocialista Magyarország leányaiéval.)

 07_1953_wieland_wagner_rajna.jpgJelenet Wieland Wagner 1953-as bayreuth-i Rajna kincse rendezéséből

Az itthon oly gyakran szitokként használt „német rendezői színház” jóval több, mint félévszázados jelenség. A nácitlanított Wagner unokák voltak az úttörők, akik a nagypapa színpadát megfosztották a sellőktől, sárkányoktól, ivószaruktól, papírmasé hullámoktól és recsegő szivárványhidaktól. A látvány helyett a jelentésre koncentráltak, a szavak, dallamok tartalmára. A háború utáni dinamikusan fejlődő és egyre gazdagabb Nyugat-Európában számos követőjük akadt, rendre kerültek le a parókák Don Giovanniról és Carmenről. Az előadások elkezdtek a máról szólni, akkor és ott érvényes mondanivalót kaptak. A fogyasztói társadalom termékeként azonban jóval gyorsabban le is amortizálódtak, mint korábban. Az örökérvényűnek hitt igazságok megszűntek, Don Giovanni volt többé megvetett lator, hanem vonzó pasi, Carmen sem pusztító szörnyeteg, hanem emancipált nő. A nyugati közönség pedig hozzászokott, hogy operába (azaz színházba) ne pusztán szép zenét hallgatni járjon, hanem gondolkodni is. A rendezések törvényszerűen egyre jobban el mertek távolodni az eredeti művekre rakódott sablonoktól. Német nyelvterületen rendszeressé vált, hogy az előadás előtt a színház dramaturgja ismerteti a darabot és a színpadra állítók koncepcióját. A látogatók számára pedig természetessé vált, hogy ezek az ismertetők is az est részei, s úgy érkeznek az operaházba, hogy egy pohár pezsgővel a kezükben kényelmesen meg tudják hallgatni a bevezetőket. Azután, ha a megértett koncepció ismeretében tetszik az előadás, megtapsolják, ha nem egyezik az értékrendűkkel, kifujjolják. Mindennek azonban alapfeltétele, hogy a közönség nyitottan és felkészülten üljön be a színházba. Ez azonban nem feltétlenül van így.

 08_don_giovanni_monikarittershaus.jpgJelenet a berlini Komische Oper Don Giovannijából
(fotó: Monika Ritterhaus)

Mára ugyanis gyakran ott tart a világ, hogy a közönség jelentős része az est nagy részén riadtan kapaszkodik a feliratozóba, s olyan szövegek alapján próbálja megérteni az operákat, melyekre keletkezésükkor a kortársak csak legyintettek. A Casta diva álomszép dallama izgatta valaha a nézőket, Pasta – Muzio – Callas – Sutherland – Caballé énekművészete, Toscanini vagy Riccardo Muti váratlan zenei megoldásai, Ruth Berghaus és Peter Konwitschny világokat megnyitó értelmezése, amin napokkal később is lehetett elmélkedni. Napjainkra valóban mindezek együtt látszanak eltűnni. Senki sem beszél Ailyn Pérez vagy Ermonela Jaho Violettájáról (Berlinben éneklik mostanában), Jeremie Rhorer Don Giovanni interpretációjáról (Párizsban vezényelte nemrég), vagy Antú Romero Nunes Szicíliai vecsernye rendezéséről (München szánta idén nagy dobásnak).  

 09_munchen_vecsernye.jpgJelenet a Bayerische Staatsoper Szicíliai vecsernye előadásából
(fotó: Ursula Kaufmann)

„Együtt pusztítottuk el” – állapítja meg a Nevelőnő a halott Miles teste felett a Csavar fordul egyet című Britten remekműben. Az operaműfaj kiüresedéséért kicsit mindenki felelős. Mára az igazgatók hiába keresnek közösségcsalogató neveket, énekeket és jelentős dirigenseket. A rendezők zöme pedig, akiknek valaha akadt is mondanivalója, megcsömörlött, helyüket az alkalmazkodni kész kóklerek hada vette át. Miután ezeknek valódi mondanivalójuk nincs (és a közönség sem igényli azt különösképp), nem marad más megoldás számukra, minthogy minél látványosabb előadásokat hozzanak létre. Egy új produkcióban az vált a legfontosabbá, hogy legyen egy izgalmas, gigantikus díszlet (lehetőleg sok vetítéssel), nagy világítási effektusok, szemkápráztató kosztümök, s mindezekről lehessen szép fotókat és 1.5 perces kedvcsináló videókat készíteni – hátha még betalál a színházba a néző. A kiüresedő műfaj így visszatérni látszik a gyökereihez: 1607-ben mindegy volt Gonzaga hercegének, mivel örvendeztetik meg. Véletlenül a Monteverdi névre hallgató beosztottja egy 400 éve érvényes operával, az Orfeóval ajándékozta meg. De abban biztosak lehetünk, hogy a korabeli nézősereg sem a Possente spirito műfajteremtő tökéletességének tapsolt, hanem a szép lábú pásztorlánykáknak, a Styxen való látványos ladikozásnak és a felhők közül alászálló Ámornak.

10_hippolyte_et_aricie_du_capitole_de_toulouse_2012.jpgRameau: Hippolyte et Aricie
jelenet a Théâtre du Capitole de Toulouse 2012-es előadásából

Szólj hozzá!

Címkék: opera

A bejegyzés trackback címe:

https://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr7113804660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

#metoo (2) 1956 (6) 4.48 Psychosis (1) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (3) Adler Adelina (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (3) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (4) Agrippina (1) Aida (7) Ailyn Perez (2) ajánló (7) Alban Berg (3) Alcina (1) Alekszander Borodin (1) Alessandro De Marchi (1) Alessandro Scarlatti (1) Alexander Vinogradov (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Almási Sári (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (3) Amilcare Ponchielli (1) Amit akartok (Was ihr wollt) (1) Andreas Bauer Kanabas (5) Andreas Homoki (1) Andreas Schager (2) Andreas Scholl (1) Andrea Breth (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (3) Angela Denoke (2) Angelica nővér (3) Angerer Margit (1) Anita Rachvelishvili (1) Anja Harteros (1) Anja Kampe (2) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Ante Jerkunica (2) Antoine Mariotte (1) Antonín Dvorák (3) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Pappano (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (2) Arabella (1) Arena di Verona (6) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (2) Artaserse (1) Arturo Chacón-Cruz (2) Arturo Toscanini (1) Asmik Grigorian (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) AZ Antikrisztus bukása (1) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (2) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) Az Orléans-i szűz (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (8) A bűvös vadász (4) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (4) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (4) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A genti kovács (1) A három narancs szerelmese (1) A hattyúk tava (3) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (4) A köpeny (3) A loudoni ördögök (1) A nagy Gatsby (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A Nyugat lánya (2) A próféta (1) A puritánok (1) A Rajna kincse (5) A sevillai borbély (3) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A varázslónő (1) A walkür (3) A windsori víg nők (1) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (51) Bál a Savoyban (3) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (4) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (8) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (7) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (14) Bayerische Theaterakademie München (11) Bayreuth (7) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Bejun Mehta (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (13) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (4) Bertrand de Billy (2) beszámoló (231) Billy Budd (1) Birgit Nilsson (1) Bogdan Volkov (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Brandon Jovanovich (2) Bregenzer Festspiele (1) Bretz Gábor (3) Brigitte Fassbaender (1) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Calixto Bieito (3) Camilla Nylund (3) Camille Saint-Saëns (2) Camille Saint Saens (2) Capriccio (1) Carlo Bergonzi (1) Carl Heinrich Graun (1) Carl Maria von Weber (5) Carmen (2) Casa Verdi (3) cd (15) Cecilia Bartoli (3) Celeng Mária (2) Chabert ezredes (1) Charles Castronovo (1) Charles Gounod (4) Chrisopher Maltman (1) Christian Jost (2) Christian Thielemann (3) Christof Loy (3) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Pohl (4) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (3) Claudia Mahnke (2) Claudio Monteverdi (1) Claus Guth (2) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (4) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daniel Barenboim (1) Daniel Behle (1) Daniel Oren (1) Danton halála (1) Dan Ettinger (1) Daphné (1) David Alden (2) David T. Little (1) debreceni Csokonai Színház (1) Der Schatzgräber (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (4) Deutsche Oper Berlin (9) Diana Damrau (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Die andere Frau (A másik nő) (1) Die ensten Menschen (1) Dinorah (1) Diótörő és Egérkirály (8) Diskay József (1) Dmitrij Sosztakovics (5) Dmitri Hvorostovsky (4) Dmitri Tcherniakov (3) Dmitry Korchak (1) Dog Days (1) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Döme Zoltán (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (4) Doris Soffel (2) Dózsa György (1) Dózsa Imre (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (2) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Edvard Grieg (1) Edward Clug (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elbphilharmonie (1) Elektra (3) elfeledett magyar énekesek (28) Elina Garanca (2) Elza van den Heever (1) Enea Scala (1) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (3) Enrico Caruso (10) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Eric Cutler (2) Erkel Ferenc (11) Erkel Színház (6) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (2) Ernst Krenek (2) Erwin Schrott (1) Erwin Schulhoff (1) Eugen dAlbert (1) Evelino Pidò (1) Evelyn Herlitzius (3) évforduló (53) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Feld Kálmán (1) Félkegyelmű (1) Feltámadás (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (5) Festspielhaus St. Pölten (1) Fidelio (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (2) film (7) Fischer Ádám (1) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (2) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Lanzillotta (1) Francesco Meli (2) Francis Poulenc (1) Franco Zeffirelli (1) Frank Martin (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (3) Franz Schubert (5) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (2) Gábory Magda (1) Gabriele Schnaut (1) Gaëlle Arquez (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (3) Georges Bizet (1) George Balanchine (1) George Petean (2) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (9) Georg Niggl (1) Georg Nigl (1) Georg Zeppenfeld (3) Gera István (1) Gere Lola (1) Gerhard Siegel (3) Giacomo Meyerbeer (5) Giacomo Puccini (22) Gianni Schicchi (4) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (8) Gioconda (1) Giorgio Battistelli (1) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Giacomini (1) Giuseppe Verdi (41) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustavo Dudamel (1) Gustav Mahler (4) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Halka (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (3) Hankiss Ilona (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Hector Berlioz (1) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Himnusz (1) Hoffmann meséi (5) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (6) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (3) Hugenották (3) Hunyadi László (4) Húzd rá Jonny! (1) I. világháború (5) Iain MacNeil (3) Ian Bostridge (2) Ian Koziara (2) idézet (47) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (9) II. világháború (1) Il primo omicidio (1) Il Teorema di Pasolini (1) Immo Karaman (5) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (2) interjú (3) Intolleranza (1) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (7) Jane Archibald (1) János vitéz (1) Járay József (1) Jaromír Weinberger (2) Jean-Christophe Malliot (3) Jennifer Holloway (2) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Jiri Bubenicek (2) Johann Adolf Hasse (3) John Lundgren (2) John Osborn (2) John Relyea (2) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (3) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (3) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (4) Juliane Banse (1) Julius Caesar (3) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (2) Kálmán Péter (4) kántor (1) Karácsony-éj (1) Karel Burian (2) Karenina Anna (1) Karine Deshayes (1) Karl Eilaszberg (1) Karol Szymanowski (1) Kárpáth Rezső (1) Karsten Januschke (2) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (4) Katya Kabanova (1) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) Kent Nagano (3) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (2) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyi gyermekek (3) Királyi Operaház Stockholm (3) Kirill Petrenko (2) Kirill Serebrennikov (2) Kishegyi Árpád (1) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Klaus Florian Vogt (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (12) könyv (24) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (30) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (2) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Lángok (Plameny) (1) Laurence Kilsby (1) Laurent Pelly (1) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) Lea Desandre (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (5) Leo Hussain (3) Leo Mujić (3) Leo Nucci (3) Leo Slezák (2) Les Ballets de Monte Carlo (3) Le Bal (1) Le Grand Macabre (1) Le vin herbé (1) Ligeti György (1) Lisette Oropesa (1) Lohengrin (5) Louis Langrée (1) Luca Pisaroni (3) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Ludwig van Beethoven (1) Luigi Cherubini (1) Luigi Dallapiccola (1) Luigi Nono (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) Magdalena Kožená (1) magyar operák (21) Mahagonny (2) Makropulos-ügy (2) Manfred Trojahn (1) Manon (1) Marc Minkowski (1) Maria Bergtsson (4) Maria Callas (3) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (3) Martha Mödl (1) Márton Dávid (2) Massányi Viktor (1) Mathis a festő (1) Mats Ek (1) Medea (1) Mefistofele (2) Melissa Hamilton (3) Melis György (6) Mese Szaltán cárról (2) Metropolis (1) Metropolitan Opera New York (8) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (8) Michael Nagy (3) Michael Obst (1) Michael Schade (3) Michele Pertusi (1) Mieczysław Weinberg (1) Mikó András (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Mojka Erdmann (1) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Mundruczó Kornél (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Nagy Zoltán (4) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (5) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (24) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nikolaus Lehnhoff (1) Nina Stemme (3) Nino Machiadze (1) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (2) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (4) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oksana Lyniv (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) Olivier Py (1) OMIKE (1) opera (30) Opéra-Comique (2) Operaház (127) operaházak (4) operaházi kronológia (41) operakultúra (4) opera abc (23) Opera Ballet Vlaanderen (2) Opéra national de Paris (9) operett (4) Opern Köln (3) Oper Frankfurt (11) Oper Graz (6) Oper Leipzig (4) Oper Wuppertal (1) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Orr (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (5) Otto Klemperer (1) Otto Nicolai (1) Ottrubay Melinda (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (2) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (7) Patrice Caurier (3) Patricia Petibon (1) Patrizia Ciofi (1) Paul Hindemith (1) Paul Potts (1) Pavol Breslik (2) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (2) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Peskó Zoltán (1) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (6) Peter Konwitschny (5) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Philipp Venables (1) Pier Giorgio Morandi (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (2) Piotr Beczala (2) Pjotr Iljics Csajkovszkij (14) Plácido Domingo (6) Pogány László (1) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Radnay György (1) Rainer Trost (2) Ramon Vinay (1) Raphaël Pichon (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Jacobs (2) René Pape (3) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (18) Richard Wagner (40) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roger király (1) Roland Geyer (3) Romeo Castellucci (1) Rómeó és Júlia (1) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rote Laterne (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (2) Rudi Stephan (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Russell Braun (1) Ruszalka (3) Sába királynője (4) Sabine Devieilhe (1) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (5) Sámson és Delila (2) Samuel Marino (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Sara Jakubiak (2) Schiff Etel (1) Schilling Árpád (1) Sebastian Weigle (2) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (21) Seregi László (1) Sergio Failoni (3) Silla (1) Simándy József (3) Simon Boccanegra (6) Simon István (9) Simon Keenlyside (1) Slávka Zámečníková (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) SNG Opera in balet Ljubljana (1) Solaris (1) Solti György (1) Sólyom-Nagy Máté (1) Sólyom-Nagy Sándor (1) Sonya Yoncheva (2) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (42) Staatsoper Berlin (5) Staatsoper Hamburg (3) Staatsoper Hannover (6) Staatstheater Braunschweig (4) Staatstheater Nürnberg (3) Stadttheater Giessen (6) Stanislaw Moniuszko (1) Stefan Herheim (1) Stéphane Degout (2) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susanna Mälkki (2) Susan Boyle (1) Svanda a dudás (2) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (2) Széll Kálmán (1) Szende Ferenc (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (4) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (9) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tanja Ariane Baumgartner (2) Tannhäuser (4) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Tatjana Gürbaca (1) Teatro alla Scala Milano (6) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro di San Carlo Napoli (1) Teatro La Fenice Velence (4) Teatro Regio di Parma (1) Tell Vilmos (1) temető (7) Theater an der Wien (20) Theater Bielefeld (1) Theater Chemnitz (2) Theater Erfurt (1) Theater Freiburg (2) Theater Münster (1) Théâtre du Châtelet (1) Théâtre Royal de la Monnaie (4) The Rakes Progress (3) Thomas Guggeis (1) Thomas Hampson (2) Tirana (9) Tiroler Festspiele Erl (2) tíz kép (30) Tobias Kratzer (3) Tomasz Konieczny (1) Torre del Lago (1) Torsten Fischer (1) Torsten Rasch (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Triptichon (2) Trisztán és Izolda (6) Trójaiak (1) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) Ulisse (1) utazás (3) Valer Barna Sabadus (5) Varga András (1) Vásáry André (1) Vasily Barkhatov (3) Vera-Lotte Boecker (1) Vérnász (1) vers (1) VIII. Henrik (1) Viktor Ullmann (2) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vittorio Prato (1) Vladimir Jurowski (1) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (12) Wolfgang Koch (2) Wozzeck (2) Xerxes (2) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Željko Lučić (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása