A Grál-rablás

2018.01.26. 09:07 caruso_

wagner_1880.jpgAmikor Richard Wagner 1883 februárjában egy ködös velencei délután a szívéhez kapott és összeesett, nemcsak a korszak legnagyobb német zeneszerzőjét vesztette el a világ, akinek operai életműve korábban elképzelhetetlen szellemi magasságokba emelte a műfajt, hanem egy olyan üzletembert is, aki egyetlen saját fillér nélkül vágott bele álma megvalósításába, egy saját operaház felépítésébe. Bár felesége, Cosima utólag igyekezett a világ és önmaga előtt úgy beállítani, hogy mintaházasságban éltek, s minden egyéb nyomot eltüntetni, ennek ellenére számos veszekedés és átsírt éjszaka kísérte ura szebbik nem iránti, korral sem lankadó érdeklődését. Annak ellenére, hogy Wagner nem lehetett könnyű férj, hitveséből mintaözvegy lett.


festspielhaus_1882.jpgA Festspielhaus 1882-ben

A komponista élete utolsó éveit a Parsifal megírásának majd színpadra állításának szentelte. Amikor 1882 nyarán másodszor nyithatta ki saját színháza, Bayreuth kapuit, érezhette, életműve teljesség vált. Akkor is, ha nem volt minden kompromisszum nélkül ez a premier, hiszen Wagner adósságait patrónusa II. Lajos bajor király csak azzal a feltétellel vállalta át, hogy beleszólhat a közreműködők megválasztásában, cserébe ingyen bocsátotta a fesztivál rendelkezésére a müncheni Hofoper ének- és zenekarát. Az új opera iránti érdeklődést jelzi, hogy a nyáron tizenhatszor tudták eljátszani. Az utolsó előadás záróképét a gyengélkedő Hermann Levi helyett maga a súlyosan szívbeteg, állapotával tisztában lévő Wagner vezényelte. A király, aki 1880 óta nem találkozott rajongottjával, nem tette tiszteltét az ősbemutatón, ugyanis el akarta kerülni a többi jelenlévő uralkodóval való találkozást. Az operát már csak a komponista halála után hallhatta 1884-ben és 1885-ben a számára rendezett müncheni magán-előadásokon.

 parsifal_2_1882.jpgJelenet a Parsifal 1883-as bayreuthi ősbemutatójából

Noha Wagner végrendelet nélkül halt meg, szóban úgy rendelkezett, hogy a Parsifal, amit nem is operának, hanem Bühnenweihfestspielnek, azaz ünnepi játéknak keresztelt, lehetőleg csak Bayreuth-ban adassék elő. Erre két jó oka is volt: részben félt, hogy a mű bekerülve a színházi vérkeringésbe, elveszti az ünnepi, már-már szakrális jellegét, másrészt az előadási monopóliummal próbálta örökösei jövedelmét biztosítani. A szerzői jogi törvények alól azonban még egy Richard Wagner szóbeli végrendelete sem mentesített, ez pedig a mai 70 évvel ellentétben akkoriban 30 évig védte a szellemi termékeket. Az Egyesült Államok ráadásul nem csatlakozott a szerzői jogi védelemre vonatkozó nemzetközi megállapodáshoz, így merülhetett egyáltalán fel egy tengerentúli Parsifal bemutató ötlete. A Sziléziából indult Heinrich Conried, aki a Burgtheater színészei is volt mielőtt átvette volna a Metropolitan Opera vezetését két tettével írta be magát a színház történetébe, az egyik Enrico Caruso szerződtetése volt, a másik a Parsifal színrehozatala 1903 karácsonyán.

 parsifal_met_1903.jpgDíszletrajz a Metropolitan Opera 1903-as bemutatójáról

A premier egészen eltérően ítélték meg az óceán két partján. New Yorkban elképesztő sikerként és diadalként. Az opera 1914 januárjáig, tehát a szerzői jogok lejártáig hetvenháromszor szerepelt a színház repertoárján, s a produkcióval beutazták az egész kontinenst – természetesen anélkül, hogy egyetlen fillért is fizettek volna az örökösöknek. Eközben Cosima Wagner Bayreuth-ból mindent elkövetett, hogy megakadályozza az előadást, még Theodore Roosevelt elnökig is eljutott – hasztalan. Az esetet a Wahnfried villa köreiben Gralsraub, azaz Gráf rablás néven emlegették.

Rablás azonban valójában csak szellemi értelemben történt. A történet igazán érdekes mozzanata, az ének- és zenekari szólamok kérdése, mely nélkül egyetlen opera sem játszható el. Mindenki úgy emlékezett, hogy a Parsifalból egyetlen anyag létezik Bayreuthban. Ám amikor II. Lajos kérésére Münchenben eljátszották a művet, készült egy másolat a szólamokból, melyeket elfelejtettek (…) visszaadni, s a színház könyvtárába kerültek. Rejtély, hogy Conried honnan tudhatott erről, mindenesetre a müncheni udvari színházakat ekkor régi barátja, az Amerikát többször megjárt Ernst von Possart (Anna Deinet, az első Brangäne férje) vetette. Kideríthetetlen, hogy mennyire szívességből vagy érdekből, de a zenekari anyag útnak indult New York felé. Sőt, Possart értékes kísérőt is mellékelt a küldeményhez, Anton Fuchs személyében. A kevéssé sikeres énekes nemcsak Bayreuth első Titurelje volt, hanem játékmesterként is segített az ősbemutatón így ismerte a darab összes titkát és Wagner eredeti instrukcióit. Ha mindez kevés lett volna egy autentikus előadáshoz, épp New Yorkba volt szerződtetve a nagy Wagner karmester, Felix Mottl és olyan elsőrangú bayreuth-i szólisták, mint Ernestine Schumann-Heink, Alois Burgstaller vagy Anton Van Rooy. Elsőként Mottl lelkiismerete szólalt meg és átadta a pálcát Alfred Hertznek, aztán Schumann-Heink lépett vissza Kundry szerepétől. A sajtónak eképp magyarázata tettét: „Én énekeljek a Parsifalban? Azt már nem teszem. Mindent, ami vagyok, amim van, a Wahnfried-villának köszönhetem. Bayreuthoz tartozom, ameddig csak élek. Nevemet ugyan kiírták a színlapra, de ebben a Grál-rablásban nem veszek részt.” Az énekesnő és a karmester a továbbiakban is élvezhette nyaranta Cosima vendégszeretetét, a többi közreműködő előtt azonban örökre bezárult Bayreuth kapuja.

 schumann_heink.jpgErnestine Schumann-Heink

A New York-i „Grál-rablás” azonban nem volt egyedi eset, 1905-ben Montrealban és Amszterdamban, 1913-ban Monte Carlóban és Zürichben mutatták be a Parsifalt. Amikor vészesen közeledett a harmincadik év, azaz 1913, Cosima minden követ megmozgatott, hogy a védelmi időt további húsz évre tolja ki, legalább a Parsifal esetében. Az özvegynek sikerült elérni, hogy érdekében a Reichstag készítsen egy törvénytervezetet, ám a végső szavazáson a liberálisok a szocialisták elutasították az úgynevezett „Lex Cosimát”, amivel csak tovább fűtötték Bayreuth úrnője és köre antiszemitizmusát. Súlyos érvágás volt a családi kasszán a jogok elévülése, hiszen a Wagner halálát követő három évtizedben mai pénzben mintegy 30 millió euró jogdíjat kapott a család.  

 

cosima1.jpgÍgy teljesen érthető volt a Wahnfried villa lakóinak pánikja és küzdelme. Márpedig Wagner és Cosima nagy és kiterjedt támogatói körrel rendelkezett. A szerzői védettség éppen 1913-ban, a komponista születésének centenáriumának évében járt le. Hogy Cosima hangsúlyosabbá tegye a gyászt (és a sértettségét), úgy döntött, hogy ebben az évben nem rendezi meg az ünnepi játékokat. A következő év január 1-én felszabadul a Parsifal, s még aznap tíz színház mutatta be (közöttük a budapesti Népopera), s egy hónapon belül további öt. S miközben a világ operaházaiba ezrek tódulnak az új csodára, a fennkölt ünnepi játékra, hogy átmossák a lelküket Wagner utolsó remekével, Európa egén összecsaptak a viharfelhők. Javában zajlott az 1914-es Bayreuth-i Fesztivál, amikor Gavrilo Princip jól irányzott lövései nyomán hadba vonult a kontinens. Az ünnepi játékok tervezett húsz előadásából mindössze nyolcat sikerült megtartani. Miután a nézőket kártalanították és a művészeket kifizették, 350.000 márkára rúgott az adósság. Bayreuth csődbe jutott.

 

cosima2.jpgVannak asszonyok, akiknek az életük értelmet nyer a gyász által. Ilyen lehetett Cosima Wagner is, akinek gyerekként és feleségként olykor pokol lehetett az élete, ám egy zseni özvegyeként 45 évesen mintha megtalálta volna a hivatását: konzerválni néhai férje életművét és a legendák magaslatába emelni néhai különc urát. 1930-as haláláig negyvenhét évet töltött gyászban Bayreuth úrnője, akinek lakhelye, a Wahnfried villa egyszerre volt templom és kripta. A székeken, melyeken egykor Wagner ült, senki sem foglalhatott helyet, a zongorákon, melyeket egykor a Mester ujjai érintettek, senki sem játszhatott, de még a szófát is, melyen Wagner elhunyt, elhozatta Velencéből s a hálószobájában tárolta. Cosima férje minden színpadi-zenei utasítását lelkében őrizte és igyekezett átadni azt az általa kiválasztott művészeknek. A hosszú évtizedek alatt Bayreuthot – melyet egykor megálmodója a modern operajátszás Mekkájává tett – a konzervativizmus védőbástyájává alakította. Fáradhatatlan munkájában gyökerezik a begyepesedett Wagner rajongók és az életművet rendre új megvilágításba helyező alkotók (köztük Katarina, a komponista dédunokája) máig tortó harca.

Szólj hozzá!

Címkék: Richard Wagner Parsifal

A bejegyzés trackback címe:

http://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr5513604065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (1) Agnes Baltsa (1) Agneta Eichenholz (2) Agrippina (1) Aida (7) ajánló (7) Alban Berg (1) Alekszander Borodin (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (2) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (5) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) Artaserse (1) arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) Az öreg hölgy látogatása (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (6) A bűvös vadász (3) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A játékos (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (3) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (3) A sevillai borbély (2) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (32) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánk bán (1) Bánó András (1) Barabás Marianna (2) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (6) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (8) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (10) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (125) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (4) Bretz Gábor (2) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (4) Carmen (1) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeg Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (1) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Danton halála (1) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Dido és Aeneas (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (3) Dmitri Hvorostovsky (4) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (16) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (9) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (1) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (43) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Fehér András (1) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (4) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (2) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (1) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (1) Franco Zeffirelli (1) Franz Grundheber (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (2) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (5) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (15) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (6) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (36) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Gottfried von Einem (2) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (2) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Henry Purcell (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (5) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (36) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (6) II. világháború (1) Ingo Metzmacher (2) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) János vitéz (1) Járay József (1) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Johann Adolf Hasse (3) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (2) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Imre (1) Kálmán Péter (3) kántor (1) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képeslap (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyfi és királylány (1) Királyi gyermekek (1) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (20) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukely Júlia (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leonard Bernstein (1) Leos Janacek (4) Leo Mujić (2) Leo Nucci (2) Leo Slezák (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Lulu (1) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Maria Callas (1) Mariella Devia (2) Markgräfliches Opernhaus Bayreuth (1) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (7) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (16) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (28) Operaház (96) operaházak (4) operaházi kronológia (38) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra Garnier Párizs (1) Opéra national de Paris (2) operett (4) Opern Graz (5) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (3) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (5) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (1) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (4) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (13) Richard Wagner (31) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roland Geyer (3) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Sába királynője (4) Salome (1) Salomé (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (15) Sergio Failoni (3) Simándy József (2) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (3) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (35) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (3) Staatstheater Braunschweig (2) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (5) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szadko (1) Szamosi Elza (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (2) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tatárjárás (1) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (5) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (1) temető (5) Theater an der Wien (14) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (24) Torre del Lago (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) vers (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő