Az ártatlanul pofozott Bellini

2017.06.14. 09:13 caruso_

1_19.jpgSok méltatlan pofont kapott az elmúlt hetekben szegény Vincenzo Bellini, mégha azokat valójában nem is neki, a zeneszerzőnek, hanem A puritánok librettistájának, Carlo Pepolinak szánták a pontatlanul fogalmazó bölcselkedők. Pedig, ha közelebbről megvizsgáljuk az 1830-as évek operatermését, valójában szinte mindegyik műben találunk olyan csavarokat, melyek a mai színházlátogató számára hasonlóképp elfogadhatatlanok lehetnek. Legfeljebb egy részükhöz már hozzászoktak. Száz évvel ezelőtt sehol sem játszották a Cosi fan tutte, mondván elfogadhatatlanul ostoba a librettója, miközben elpusztíthatatlan repertoárdarab volt A trubadúr, annak ellenére, hogy szóról szóra hasonlóképp vélekedtek róla. Mára, mint ismeretes a helyzet gyökeresen átalakult, a legjelesebb színházi gondolkodók is örömmel elemzik Mozart remekét, míg a Verdi rémdrámának lassan emberemlékezet óta nem született érvényes előadása.

 

7_4.jpgA Puritánok főhősnője, Elvira visszatérő őrülete – nyilvánvalóan napjaink közönségének ez az opera nehezen megbocsátható eleme – semmivel sem irreálisabb, mint Lucretia Borgia mérgei-ellenmérgei, a véres hálóingben flangáló Lammermoori Lucia, aki a nász elhálására készülő daliás férjét könnyedén döfte szíven, vagy a húsvétkor handabandázó zsidó aranyműves, Eleazar, aki másodállásban egy bíboros lányát neveli titokban. Pepoli gróf – bár elsősorban politikusként tevékenykedett – párizsi száműzetése idején az ott élő olaszok körében nem számíthatott annyira rossz költőnek, ha versciklusait olyan komponisták zenésítették meg, mint Rossini és Mercadante. Az ő nevük és ízlésük egykor garanciát jelentett akkoris, ha munkája nem vetekedhet a kor sztárjai, Eugène Scribe vagy Felice Romani szövegkönyveivel.

 

2_20.jpgMíg ezeknek az íróknak módjukban volt a zeneszerzőkkel rendszeresen együttdolgozva rutint szerezni, addig Pepponinak mindez nem adatott meg, hiszen a Puritánok az egyetlen szövegkönyve. Az opera cselekményvezetése ennek ellenére nem marad alul a vele egykorú darabokkal szemben (A mű szövege talán igen, de mióta zavarja a 21. század olaszul /ógermánul, csehül, stb./ nem tudó közönséget a rossz szöveg?! Tekintetükkel riadtan kapaszkodnak a kivetített feliratokba és az alapján véleményeznek.), mely éppúgy egy Walter Scott-regény (az Old Mortality) alapján íródott, mint a Lammermoori Lucia. A maga korában rendkívül divatos író majd’ egy tucat művéből készült opera, zömében az 1830-as évek körül. Bellini és Donizetti mellett Rossini, Bizet, Marschner és Boieldieu a legnevesebb megihletett komponisták. Hogy a Scott-adaptációk közül a Puritánokon és Lammermoori Lucián kívül csak kevés kerül elvétve színre, nem feltétlenül a librettók hibája. Sem Rossini Ivanhoeja, sem Bizet Perth-i szép lánya nem főmű. Egyedül Marschner Templomos és zsidónője fontos és remekül megkomponált opus, mely azonban a főhősnő kálváriája miatt napjainkban nem szalonképes.

 

5_11.jpgHa végiggondoljuk, két kifogást lehet a Puritánok „kusza cselekménye” ellen emelni: a szembenálló felek, a politikai háttér érthetetlenségét, valamint Elvira visszatérő elmebajának mára megmosolyogtató voltát. Az I. Károly bukását és lefejezését követő viharos időszak éppúgy nem több puszta operai koloritnál, mint a Hugenották Szent Bertalan éjszakája, A trubadúr aragóniai trónviszálya, a Lammermmori Lucia skót klán-harca, vagy akár a Norma örökké rómaiak ellen készülő druidái. Bellinit és kortársait abszolút nem izgatta a történelmi hitelesség, az esetek nagy részében alapszinten sem foglalkoztak az események valódiságával. Mit érdekelte akár Verdit a jeruzsálemi templom kifosztása? Egy zsarnokra volt szüksége, akinek a megtérését megírhatta, és egy népre, akinek a szenvedését dalba önthette (az már a politikus Verdi zsenijét dicséri, hogy a Nabucco üzenete találkozott a szabadságvágytól sújtott olaszokkal, vagy hogy kortársai pontosan értették a Aida szigorú egyházkritikáját). A zekeszerzőknek egy közeg kellett, amelyben a librettista által vázolt viszonyrendszereket és főleg a főhősök érzelmeit meg tudták komponálni, szárnyaló dallamokkal és izgalmas énekszólamokkal. Bellini finom tolla ebben mesterit alkotott. Ezen felül mással nem nagyon törődött.

 

6a.jpgÍgy esett áldozatul a Puritánok Henrietta királynéja, az opera egyetlen valós szereplője, aki – ha nem is Arturónak hála – békés öregségben fejezte be életét, míg fiai közül ketten is (II. Károly és II. Jakab) angol királyok lettek. Bellini kurtán bánt el Henriettával, még egy áriácskát sem adott neki, ugyanis nem akarta, hogy elvegye a fény Elvira elől. A zeneszerző összes fontos operájához hasonlóan, utolsó művében is a kor szokásainak megfelelően koloratúrszoprán hangra írt főszereplőre koncentrált. Bellini minden darabjában a primadonna a Nap, velük még a legmívesebben megírt tenor-szólamok sem kelhettek versenyre. A szerző pontosan tudta, hogy a művésznők virtuóz koloratúrái, melyekkel azóta is ámulatba igyekeznek ejteni a mindenkori közönséget, nem lehetnek teljesen öncélú ékítmények. Éppen ezért olyan szélsőséges érzelmi szituációkba kellett helyezni a szereplőket, hogy a virtuóz trilláknak legalább némi színpadi létjogosultsága legyen. Erre szolgáltattak kiváló alkalmat a különböző megváltozott tudatállapotok, mint az őrület, az alvajárás, vagy az önkívületben haldoklás. Ráadásul ilyenkor a hősnők nem felelősek a tetteikért, bemászhatnak a gróf ágyába (mint Az alvajáró Aminája), parasztlány létükre egy hercegnő arcába nevethetnek (mint Giselle), vagy magukba zárkózhatnak a problémáik elől, mint Elvira. Van ugyanis Lord Walton lányának egy nagyon fontos mondata, amin a színpadra állítók rendre átsiklanak, noha az egész darab kulcsa. Elvira ugyanis azt mondja az első kettősében szeretett bácsikájának, hogy, ha nem lehet Arturóé, akkor meg fog őrülni. S lám, fél órával később, amikor a dalia gyanús körülmények között eltűnik az esküvőről mindez be is következik. Felmerül a kérdés, hogy vajon valóban eszét veszti szerencsétlen, vagy egyszerűen eljátssza az őrültet, így menekülve a szégyen elől és ezzel védve ki azt, hogy apja nehogy Sir Richardhoz adja, aki nem szűnik meg a lány kezére pályázni. Ha mindez csak játék, Elvira végig kezében tartja a gyeplőt, amire a kor (úgy Walter Scotté, mint Bellinié) társadalmi szokásai szerint egy hajadonnak nem sok esélye volt. Mintha kicsit ezt erősítené az opera kurta-furcsa, már-már koldusoperai fináléja. A Puritánok hangulatában ugyanis inkább komor tragédia, mint teljes happy enddel végződő darab (a bécsi Staatsoper előadásában Riccardo le is szúrja Arturót). Az, hogy a szépen felépített mű ennyire összecsapottan érjen véget, azt is jelentheti, hogy a véget nem érő szépséges lírai dallamok mestere ezúttal nem vette egészen komolyan főhősnőjét.

 

4_13.jpgBellini magánéletéről viszonylag kevés pontos adat maradt ránk. Három nagy szerelméről szokás megemlékezni, Giulia Grisi és Maria Malibran a kor vezető primadonnái voltak, rajtuk kívül egy férjes asszonyt, bizonyos Giuditta Turinát szoktak emlegetni. Az sem világos, hogy az érzékeny lelkű, finom vonású, puha arcú szőke szicíliai valaha is a tettek mezejére lépett-e, vagy szerelmei csak romantikus – és bizonyos okokból – beteljesületlen lángolások voltak. Hogy Bellini magánéletéről olyan keveset tudunk, nagyban köszönhető egy bizonyos Francesco Florimónak, a komponista ifjúkori barátjának, aki sok évtizeddel élte túl Vincenzót, s aki maga is zeneszerző volt és könyvtáros. Bellini levelezésének egy részét ő maga tűntette el és az első „hivatalos” és nyilván erősen kozmetikázott életrajzát is ő hagyta ránk. A későbbi korok kutatói megpróbálják a két férfi barátságát feltárni és kategorizálni, de valódi válaszokat valószínűleg sohasem fogunk kapni.

 

Bellini pazarul megírt főhősnői mellett, ha lehet még érdekesebb szemügyre venni a tenor hőseit. Ezek a férfiak ugyanis egytől-egyig tettüket fel nem vállaló, folyton elrohanó, majd visszasündörgő alakok. Az idegen nő Arturója képtelen dönteni menyasszonya és a szigeten élő ismeretlen között, Az alvajáró Elvinója annyira túlérzékeny, hogy két felvonáson keresztül csak szenveleg, a Beatrice di Tenda Orombellója némi kínvallatás hatására inkább beismeri az el nem követett házasságtörését, de még a hőstenorra írt Pollione sem csinál mást, mint római hadvezérhez méltatlanul éjjelente az erdőben druida lányokat hiteget és ejt meg. A legférfiasabban még Rómeó viselkedi, őt viszont mezzoszopránra írta a szerző. Mintha Bellini tudat alatt a saját félelmeit, a saját tetteinek fel nem vállalását írta volna meg ezekbe az a figurákba.

 

3_14.jpgA komponista a baritonokra és basszusokra még ennyi figyelmet sem fordít. Valódi főszerephez egyikük sem jut, legfeljebb egy-egy szép áriát kapnak, mint Oroveso, Rodolfo gróf vagy Riccardo. A szerelmi háromszögekben esélyük sincs kibontakozni, nemcsak a Puritánokban vagy Az alvajáróban, de még a Norma Adalgisájával is mostohán bánik. A Puritánok érdekessége a két basszus szerep – melynek talán Rossini Semiramise lehetett a mintája. Az apa, Lord Walton teljesen súlytalan, felesleges figura, míg Elvira bácsikája Sir Giorgio jóval hangsúlyosabb. Szólamának nemessége felülemelkedik a Lammermmori Lucia Raimondóján, viszonya az unokahúgával már-már túlmutat egy rokoni kapcsolaton. Valójában jóval többet tud Elviráról, sokkal finomabban viseli gondját, mint a lány apja, vagy a két udvarlója.

Egy operát – legyen az az első pillantásra akár egy összecsapottnak tűnő fércmű – érdemes komolyan venni, hiszen így tettek annak idején a művek alkotói is. Ha megpróbáljuk végiggondolni, megérteni a belső szerkezetét, összefüggéseit, utána még mindig elutasíthatjuk.  Enélkül azonban magunkat foszthatjuk meg a felfedezés örömétől, hiszen egy első pillantásra avitnak tűnő alkotás is rejthet mélyebb rétegeket, lehet ma is érvényes üzenete.

Szólj hozzá!

Címkék: Vincenzo Bellini A puritánok

A bejegyzés trackback címe:

http://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr3712591831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (1) Agnes Baltsa (1) Agrippina (1) Aida (7) ajánló (7) Alekszander Borodin (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (1) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (5) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (6) A bűvös vadász (3) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (2) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (3) A sevillai borbély (2) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (31) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánó András (1) Barabás Marianna (2) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (5) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (7) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (9) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (113) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (3) Bretz Gábor (2) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (4) Carmen (1) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeg Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (1) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (3) Dmitri Hvorostovsky (3) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (16) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (8) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (1) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (42) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (4) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (2) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (1) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (1) Franco Zeffirelli (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (5) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (14) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (5) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (36) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (2) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (4) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (35) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (6) II. világháború (1) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) János vitéz (1) Járay József (1) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Johann Adolf Hasse (1) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (2) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Péter (3) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyfi és királylány (1) Királyi gyermekek (1) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (18) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leos Janacek (4) Leo Nucci (2) Leo Slezák (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Mariella Devia (2) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (5) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (13) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (26) Operaház (91) operaházak (4) operaházi kronológia (36) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra Garnier Párizs (1) Opéra national de Paris (2) operett (4) Opern Graz (5) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (1) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (4) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (1) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (3) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (13) Richard Wagner (30) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roland Geyer (3) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (14) Sergio Failoni (3) Simándy József (1) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (2) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (30) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (2) Staatstheater Braunschweig (2) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (4) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (1) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (4) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (1) temető (4) Theater an der Wien (13) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (22) Torre del Lago (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő