Az intendáns-buktató balerina

2017.04.27. 07:12 caruso_

nopcsa_elek_001.jpgAz Operaház történetének leghosszabb és minden bizonnyal legfárasztóbb évada közeledett a végéhez 1897 tavaszán, amikoris a millenniumi ünnepségek miatt a színház 21 hónapon keresztül játszott egyfolytában. Az intézményt 1894 óta felsőszilvási Nopcsa Elek báró (1848 – 1918) vezette intendánsként, igazgatója Káldy Gyula volt. Nopcsa katonai pályafutás után, országgyűlési képviselőként került az állami színházak élére, nős volt és három gyermek – közülük a legidősebb, Ferenc a legendás dinoszaurusz-kutató és Albánia egyik első feltérképezője – édesapja. Noha az intendáns működése során számos kiváló és fontos művésztől vált meg, többek között Nikisch Artúrtól, Szilágyi Arabellától, Hilgermann Laurától, Sz. Bárdossy Ilonától, Maleczkyné Ellinger Jozefától, Frantisek Brouliktól, vagy Odry Leheltől, sőt, a Nemzeti Színházban Jászai Marit is megpróbálta félreállítani, ám viharos gyorsaságú bukását mégsem ezek az ügyek okozták.

A báró szívügye, elődeivel ellentétben a balett volt. Hogy mit gondolhatott a műfajról jól példázza a következő eset: amikor Kerner István bevitte hozzá elkészült művét, a későbbi Ércembert, Nopcsa rápillantott az eredeti címre, majd így szólt: „Mi az, hogy Csóktilalom!? Abszurdum, hogy egy balettnél tilos a csók?” A báró legendája az idők során annyira beleivódott a pesti köztudatba, hogy még évtizedekkel később is felemlítették. Amikor a kis Karády Katalin bejelentette édesapjának, hogy a színésznő szeretne lenni, válaszul ezt kapta: „Kislányom, volt egyszer egy intendáns az Operaházban, báró Nopcsa Elek. Amikor egy ifjú művésznő megjelent irodájában és szerződést kért, ő félreérthetetlen célzásokat tett, s ha a pályakezdő megrémült az intendáns báró finoman mosolygott és csak ennyit mondott: Il faut passer par la… ami magyarul annyit jelent: Ezen át kell esni”.

muller_katica_excelsior_001.jpgAz Operaház vezető magántáncosnője a századforduló előtt a rendkívül népszerű Müller Katica volt. Az 1860-ban született lány már 11 éves korától a régi Nemzeti Színházhoz került, ahol 1879-től volt tag. Az Operaház megnyitásától sorra táncolta a balettek főszerepeit. Nővére, Molnár Irma néven népszínházi színésznő volt, s Müller Katica valószínűleg rendezett polgári életet élt. Férje, Dréher János posta-takarékpénztári tisztviselő 1895-ben, 38 évesen halt meg. Katica a kartáncosnőkkel szemben tisztességes fizetésből, nem rossz színvonalon élt. Kideríthetetlen, hogy fűzték-e valaha gyengéd szálak Nopcsa báróhoz, vagy bárkihez férje halála után, az azonban bizonyos, hogy jóban voltak az intendánssal. Amikor 1896 újév napján a társulat köszöntötte a vezetőt, a balett részéről Katica intézett hozzá szép szavakat. Nyáron a balerina Zugligeten tartott születésnapjára pedig egyetlen férfi volt meghívva a kolleginákon kívül, a direktor. Vita soha nem volt köztük, „Kezdetben feldíszítette az öltöző szobámat, oly ékesre, mint eddigelé senkiét sem; felemelte évi fizetésemet 500-500 forinttal és csak hálálkodott szolgálataimért.” – jelentsenek bármit a táncosnő 120 éves szavai.


A balett ebben az időben Pesten nem volt fontos műfaj. A zene szerelmesei az operák és főleg az énekesek miatt jártak az Operaházba. Volt azonban egy másik közönségréteg is, a Nemzeti Kaszinó mágnásai, akik élénken érdeklődtek a balett, vagy inkább a balerinák iránt. Ezért történhetett meg ebben az időben heti rendszerességgel, hogy még a nagy Verdi operákat is erősen csonkolva adták, hogy utána eljátszanak egy táncjátékot az urak mulattatására. Úgy tűnik azonban Nopcsa intendatúrája alatt a táncosnők java lassan túljutott fénykorán, s az utánpótlással sem volt szerencséjük. „Valóságos szépségapály pusztít a legifjabb balett generáczóban, az anyák csak a legformátlanabb képű magzatukat szánják a tánczosnői pályára.” – írta az egyik újság. Valójában semmi csodálnivaló sincs abban, hogy a szülők nem szívesen adták erre a sok lemondással és verítékkel járó, ám lenézett és rosszul fizetett pályára a lányukat, akik csak egy jó házasságban reménykedhettek. Az operai törzsvendégek unszolására Nopcsa – vélhetően állami pénzen – Olaszországba utazott tenoristát és friss táncosnőket keresni. Egy milánói balettiskolában akadt meg a szeme a zsenge Antonietta Barbierin, akit rögtön le is szerződtetett.

 
20170424_161737-1.jpgEgy nappal azelőtt, hogy a pályakezdő olasz táncosnőt Máder Rezső népszerű művében, a Piros cipőben - éppen Müller Katica egyik legjobb szerepében -, március 26-án felléptette volna az intendáns, 19 évnyi szolgálat után az alábbi kurta levelet küldette a magyar balerinának: „Nagyságos asszonyom!  Ezennel értesítem nagyságodat, hogy az ez évi május hónap 15-én lejáró szerződését nincs szándékom megújítani. Fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását. Káldy Gyula művezető-igazgató. Láttam Nopcsa báró intendáns.”  Mint kiderül korábban szóban megkínálták egy balettfelügyelői állással (azaz a növendékek tanításával), de ezt a pályája csúcsán lévő Müller érthető okokból visszautasította. A következő napokban szóban kerül, hogy hogyan búcsúzhatna el a közönség szeretett művészétől. A balerina a Korrigánt választotta, de a vezetőség nem különösebben nemes gesztussal A zsidónő kevéssé látványos szólójával kínálja meg a táncosnőt, aki végül nem él a lehetőséggel, s búcsú nélkül hagyta el a színházat, miközben az intendáns fellátogatott a III. emeletre és nagyobb fegyelemre szólította fel a balett megszeppent tagjait.

 

Antonietta Barbieri bemutatkozását hatalmas közönségsiker kísérte. Némileg árnyalja a képet, hogy a tüntetők az Operaház „hivatalos” - tehát az igazgató által felbérelt - tapsoncai voltak. A másnapi lapok legalábbis megkérdőjelezték az olasz táncosnő képességeit és azt, hogy valaha fellépett volna a Scalában. Tavasszal még két alkalommal szerepeltetik Barbierit, hasonló eredménnyel, miközben magántáncosi szerződéssel kínálják meg. Nopcsa dagadó mellel fogadta barátait a Kaszinóban, „Hozok még egy tucatot, ha kell!” – mondta állítólag. Csupán egy idősebb úr szólt rá, hogy következőleg olyat hozzon, akinek legalább ritmusérzése van. Barbieri két évadot marad Pesten, további sorsa ismeretlen.

muller_katica001.jpgA balett háza táján a következő hetekben csend volt, csupán a Budapesti Napló gúnyolódott azon a vizsgán, ahol egy librettista által felajánlott tíz aranyat osztottak ki az arra érdemesnek ítélt növendékek között. Május 16-án Káldy Gyula a Budapesti Tudósítóban – ami nagyjából Magyar Idők korabeli megfelelője lehetett – izzadva próbálja tisztázni Müller Katica nehezen magyarázható elbocsátását. Másnap a balerina ügyes nyilatkozatot ad, „az elbocsátásom oka, hogy őszintén nyilatkoztam az Intendáns úr a Nemzeti Kaszinóban rendezett balett-soirejáról”, pendíti meg finoman a városszerte ismert mendemondát. A nyilatkozat ragyogó utolsó mondata hosszú időre szállóigévé vált: „nem vén vagyok én, hanem becsületes.” (Mindeközben mindenfelé mutogatja a keresztlevelét, mely szerint 33 éves – tehát pirulás nélkül tagad le négy évet.)

Káldy ismét védekezni kényszerül a Budapesti Tudósítóban, de a lavina ekkor már megállíthatatlan, a lapok országos botrányt emlegetnek, és a címlapon hozzák az intendáns elhíresült vacsorájának újabb részleteit. Müller Katica az Alkotmányban meséli el részletesen az ominózus soire-t. A Piros cipő hivatalos bankettje után Nopcsa és barátai a Nemzeti Kaszinóba készültek, s a báró hat balerinát, az egyikük csak 17 éves volt, elhívott a társasággal. A lányok először arra hivatkoztak, hogy nincs megfelelő ruhájuk, majd, amikor rájöttek, hogy az érvek nem használtak, beültek a Kéméndy Jenő által hívott fiákerekbe. A vacsora és a táncmulatság hajnali 4-ig tartott, de a szegény lányok másnap reggel 9-kor már a rúd mellett álltak álmos szemekkel, társnőik gúnyolódásának kitéve. Müller Katica ugyan nem volt a történteken különösebben megbotránkozva, inkább sajnálta a lányokat, de azt kijelentette, hogy ilyesmi korábban nem volt szokás. Szavait valószínűleg megsúgták az intendánsnak, aki ekkor határozta el, hogy új primabalerina után néz Olaszországban. „Kérem, az opera nem műintézet, hanem fegyház; meséli Müller Katica – a lányok olyanok, mint a rabok: rettegnek, ha az intendánst látják, pedig naponkint feljön a baletteremebe , ahol nincs mit keresnie és dikciózik s mondja a lányoknak, hogy ne legyenek bambák és buták – ezek kedvenc szavai – és, ha valaki közeledik, legyenek szeretreméltóak és fogadják el.”

20170424_161020-1.jpgA sajtó egy emberként ront Nopcsára, aki nemcsak visszaélt a hatalmával, hanem tulajdonképpen közvetítette is a lányokat. Előkerül egy történet, mely szerint egy André Chénier előadás után a lányoknak bent kellett maradni, hogy a bárónak és barátaiknak táncoljanak. Közben egyre több áldozat, vagy vélt áldozat tűnik fel, úgy az Operaházból, mind a Nemzeti Színházból, amelynek tagjairól állítólag egyszer azt nyilatkozta az intendáns: „Egyelten fiatal nő van a nemzeti színháznál, akit még nem láttam ruhátlanul.” Az egyik vacsora miatt érintett táncoslány, Kranner Ilona elpanaszolja, hogy a színházba a rokonait nem engedik be hozzá, míg különböző ifjak a szünetekben is ott mustrálják a melegítő művészeket. Egy újságíró Almássy téri nyomorúságos lakásában keresi meg a kiskorú Fusch Rózsit, akinek édesanyja elmeséli, hogy valaki egyszer 4.000 aranyat is felajánlott az édesanyának, hogy engedje el egy évre a lányát. Ezt az esetet Müller Katica is megemlíti az egyik lapnak: „Ugyancsak a művésznő igen kényes epizódot mondott el abból az időből, amikor még jobban volt az intendánssal. Báró Nopcsa - mint az említett újság írja - egy napon így szólt D. Müller Katicához: Nézze csak, ez a Fuchs Rózsi (egy tizenhét éves ballerina) milyen ostoba leány. Egy barátom  négyezer  forintot akart már neki adni és nem fogadta el, sőt  anyja ezután az ajánlat után  kidobta  a  barátomat...  Szegény... és nevetett hozzá az  intendáns.”

 balettptkany.jpg

A kor becsületkódexe szerint a bárónak két lehetősége maradt: vagy sajtópert indít, vagy lemond. Természetesen már május 21-én felröppen a hír, hogy Nopcsa Elek beadta a lemondását, de ezt másnap személyesen cáfolja. Ugyanakkor a képviselőház elé kerül az ügy. Az érdeklődés hatalmas, a terem úgy néz ki, mintha színházi előadást tartanának, a főszereplő, Müller Katica is megjelenik, s még a karzaton is teltház figyelte a fejleményeket. Visontai Soma az interpellációjában már ekkor szállóigeként kezeli a báró mondatát: „Il faut passer par la…” „Magyarország adózó népe nem arra való, hogy akármelyik kiváltságos osztály kedvtelő céljaira műintézetet vagy balletkart tartson fönn.” – mondja Visontai. Ekkor Nopcsa maga ellen kér vizsgálatot, melyet Huszár Kálmán, a belügyminisztérium elnöki osztályának vezetője folytat le. (Ősztől rövid időre ő lesz Nopcsa utódja az intendánsi székben.) Két nappal később Huszár kijelenti, hogy a báró, mint intendáns semmi kifogásolnivalót nem tett, mire Nopcsa azonnal beadja a lemondását, nehogy újabb vádakkal illessék. Időközben a bárót egy másik üggyel is támadja Bartók Lajos, a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának volt tagja, a Bolond Istók című élclap szerkesztője. Nézeteltérésüket párbajjal tisztázzák, melynek során a szerkesztő apró sebeket kap a kiváló vívó hírében álló exkatonától.

felmentes.jpgNopcsa lemondásával a szenzáció árja is levonul, az Operaház békében csukja be a kapuit a nyári szünetre. Amikor aztán augusztus híre jön, hogy Ferenc József Vilmos német császárral készül operaelőadást nézni felmerül a probléma, hogy ki méltó arra a színházban, hogy az uralkodókat a díszpáholyba vezesse. Nopcsa Elek lemondása ugyanis május óta aláíratlanul fekszik Perczel Dezső miniszter asztalán. Úgy tűnik, hiába mentették fel a bárót a vádak alól hivatalosan, meg nem bocsátották a mulatságokat. Ferenc József végül maga írja alá a felmentést, amely egy szóval sem hosszabb, mint Müller Katicáé volt. A Függetlenség kedves gúnyversben búcsúzik az intendánstól: „Oh hatalmas egek! / Hát valóban megyek? / Itt hagyjam Pepit, Rózsit, Terát, / Böskét, Ilonkát, s eceterát? / Mi lesz belőled, ha itt nem leszek, / Imádott, trikós, szent művészet?”

Müller Katica ekkor valószínűleg úgy érezte, győztesen hagyta el a küzdőteret. Az Operaházba azonban soha többet nem tért vissza, egyéb színházakban még párszor fellépett, majd a Színművészeti Főiskolán, később a Zeneakadémiáin tanított. Nem ment férjhez, de örökbe fogadott egy kislányt, aki később a gondját viselte. 1927-ben szélütés érte, melyből nehezen gyógyult, két évvel később 69 évesen hunyt el csendes budai villájában. Nekrológjai mint egy rég letűnt kor elfeledett csillagáról emlékeztek meg.

Fotók: Operaház Emlékgyűjtemény

Szólj hozzá!

Címkék: balett Operaház Nopcsa Elek Müller Katica

A bejegyzés trackback címe:

http://caruso.blog.hu/api/trackback/id/tr9712457497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

1956 (6) Aalto Theater Essen (1) Ábrahám Pál (1) Adolphe Adam (3) Adrian Eröd (1) Agnes Baltsa (1) Agrippina (1) Aida (7) ajánló (7) Alekszander Borodin (1) Alfred Sramek (1) Alice Herz-Sommer (1) Alszeghy Kálmán (3) Amahl és az éjszakai látogatók (1) Ambrogio Maestri (1) Ambroise Thomas (1) Andreas Scholl (1) Andrea Chénier (2) André Schuen (2) Angela Denoke (1) Angelica nővér (1) Angerer Margit (1) Anna Larsson (2) Anna Netrebko (1) Anna Sophie von Otter (2) Anne Roselle (2) Antoine Mariotte (1) Antonio Carlos Gomes (1) Antonio Smareglia (1) Anyegin (1) Arabella (1) Arena di Verona (5) Ariadné Naxosz szigetén (1) Aribert Reimann (1) Arrigo Boito (1) arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Chacón-Cruz (1) Arturo Toscanini (1) Attila (2) autógramm (1) Az álarcosbál (2) Az arab éjszaka (1) Az árnyék nélküli asszony (1) Az idegen (L Étranger) (1) Az idegen nő (La stragniera) (1) Az istenek alkonya (1) A bajadér (2) A béke napja (1) A bolygó hollandi (6) A bűvös vadász (3) A csalogány (1) A csavar fordul egyet (3) A csodálatos mandarin (1) A diótörő (2) A fából faragott királyfi (2) A félresikerült menyasszonycsere (1) A hattyúk tava (1) A holtak házából (1) A kaméliás hölgy (1) A kegyencnő (1) A kékszakállú herceg vára (2) A köpeny (1) A loudoni ördögök (1) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A puritánok (1) A Rajna kincse (3) A sevillai borbély (2) A szerelmeslevél (1) A távoli hang (1) A trubadúr (2) A varázsfuvola (3) A walkür (3) A zsidónő (2) Bajazzók (2) Balassa Sándor (1) balett (31) Bál a Savoyban (1) Bánffy Katalin (1) Bánffy Miklós (5) Bánó András (1) Barabás Marianna (2) báró Orczy Bódog (1) báró Podmaniczky Frigyes (1) Barrie Kosky (4) Bársony Dóra (2) Bartók Béla (5) Bartók Péter (2) Bayerische Staatsoper (7) Bayerische Theaterakademie München (7) Bayreuth (6) Bécsi Újévi Koncert (1) Bedrich Smetana (1) Békés András (2) bélyeg (2) Benjamin Britten (9) Berczelly István (1) Berkes János (1) Bernd Alois Zimmermann (3) Bertrand de Billy (1) beszámoló (113) Billy Budd (1) Bohémélet (2) Borisz Godunov (1) Boris Christoff (1) Boross Csilla (1) Borsa Miklós (1) Bo Skovhus (3) Bretz Gábor (2) Bubik Árpád (1) Buzás Viktor (1) Camille Saint Saens (2) Carlo Bergonzi (1) Carl Maria von Weber (4) Carmen (1) Casa Verdi (3) cd (14) Cecilia Bartoli (3) Celeg Mária (1) Chabert ezredes (1) Charles Gounod (4) Christian Jost (1) Christian Thielemann (2) Christof Loy (1) Christopher Ventris (2) Christoph Eschenbach (2) Christoph Willibald Gluck (3) Claude Debussy (1) Claudio Monteverdi (1) Conchita Wurst (1) Cosi fan tutte (3) Csinády Dóra (1) Csipkerózsika (2) Daphné (1) debreceni Csokonai Színház (1) Deutsche Oper am Rein Düsseldorf (3) Deutsche Oper Berlin (1) Diana fája (L arbore di Diana) (1) Didone abbandonata (1) Diótörő és Egérkirály (8) Dmitrij Sosztakovics (3) Dmitri Hvorostovsky (3) Dohnányi Ernő (4) Domenico Scarlatti (1) Donald Runnicles (1) Don Giovanni (1) Don Quijote (2) Dózsa György (1) dr. Tóth Aladár (1) E. T. A. Hoffmann (8) Edita Gruberova (1) Edith Haller (2) Eduard von Winterstein Theater Annaberg Buchholz (1) Egisto Tango (3) Ékkövek (Juwels) (1) Eladott menyasszony (1) Elektra (2) elfeledett magyar énekesek (16) Elina Garanca (2) énekverseny (1) Engelbert Humperdinck (2) Enrico Caruso (9) Eötvös Péter (1) építészet (6) Erdélyi Hajnal (1) Erkel Ferenc (8) Erkel Színház (5) Ermanno Wolf-Ferrari (1) Ernani (1) Eugen dAlbert (1) Evelyn Herlitzius (2) évforduló (42) Fabio Luisi (2) Falstaff (3) Farsangi lakodalom (1) Faust (3) Ferdinand Fellner (3) Ferrucio Furlanetto (4) Festspielhaus St. Pölten (1) Fierrabras (1) Figaro házassága (1) film (2) Fjodor Saljapin (2) Flight (1) Florentine Klepper (2) Fodor Géza (1) Fosca (1) fotó (2) Frair Alessandro (1) Francesco Meli (1) Franco Zeffirelli (1) Franz Schreker (1) Franz Schubert (3) Fráter Gedeon (1) Fricsay Ferenc (1) Friedmann Mór (1) Fülöp Attila (1) Gabriele Schnaut (1) Gaetano Donizetti (6) Gafni Miklós (1) Gál György Sándor (1) Gáncs Edit (1) Gárdonyi Géza (1) Gartnerplatztheater (1) George Balanchine (1) George Philipp Telemann (1) Georg Friedrich Handel (5) Georg Zeppenfeld (2) Gere Lola (1) Gerhard Siegler (2) Giacomo Puccini (14) Gianni Schicchi (2) Gian Carlo Menotti (1) Gioacchino Rossini (5) Giovanna Casolla (1) Giovanni Paisiello (1) Giselle (3) Giuseppe Verdi (36) Goldmark Károly (7) Gombos Éva (1) Göre Gábor (1) Götz von Berlichingen (1) Grace Bumbry (2) gróf Esterházy Ferenc (1) gróf Esterházy Miklós József (1) Gulyás Dénes (1) Gun-Brit Barkmin (2) Gustav Mahler (2) Gyenge Anna (2) Győri Balett (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyurkovics Mária (1) Hágai Katalin (1) Halál Velencében (1) Hamari Júlia (1) Hamlet (1) Hans Heiling (1) Hans Pfitzner (1) Hans Werner Henze (1) Három nővér (1) Háry János (4) Heinrich Marschner (1) Helen Traubel (1) Hermann Helner (3) Hermann Waltershausen (1) Hoffmann meséi (3) Horthy Miklós (1) Horvát Nemzeti Színház Zágráb (4) Hovanscsina (1) Hubay Jenő (2) Hunyadi László (4) I. világháború (5) Ian Bostridge (1) idézet (35) Idomeneo (1) ifj. Alexandre Dumas (1) ifj. Nagy Zoltán (1) Ifjú szerelmesek elégiája (1) Igor herceg (1) Igor Stravinsky (6) II. világháború (1) Innsbrucker Festwochen der Alten Musik (1) interjú (3) Iphigénia Tauriszban (2) István király (1) I pazzi per progetto (1) Jacques Fromental Halévy (1) Jacques Offenbach (5) János vitéz (1) Járay József (1) Jennifer Wilson (2) Jenufa (1) Johann Adolf Hasse (1) Jolanta (1) Jonas Kaufmann (2) Jonathan Dove (1) José Carreras (1) Joyce DiDonato (2) Juan Diego Florez (3) Jules Massenet (3) Julius Caesar (2) Kacsoh Pongrác (1) Kálmán Péter (3) Karel Burian (1) Karenina Anna (1) Karl Eilaszberg (1) Kárpáth Rezső (1) Kasper Holten (2) Kathleen Ferrier (1) Katonák (Die Soldaten) (3) Kelen Péter (1) Kelen Tibor (2) Keleti Éva (1) Kenéz Ernő (1) Kenneth MacMillan (1) képregény (1) képzőművészet (1) Kerényi Mikós Dávid (8) Kertesi Ingrid (1) Kertész Iván (1) kiállítás (2) Királyfi és királylány (1) Királyi gyermekek (1) Királyi Operaház Stockholm (3) Kisvárosi Lady Macbeth (1) Kodály Zoltán (4) Kolonits Klára (1) Komische Oper Berlin (4) könyv (20) Kossuth Kiadó (2) Kovács János (1) Kovalik Balázs (18) Kováts Nóra (1) Kövesdy Pál (1) Kozmér Alexandra (1) Krénusz József (1) Krzystof Pendereczki (1) Kukuska Tatjana (1) Kurt Weill (1) Laczkfi (1) Laczó István (1) Lamberto Gardelli (1) Lammermoori Lucia (2) Laurisin Lajos (1) Lauri Vasar (2) Lawrence Brownlee (3) Lazarus (1) Lear (1) lego (1) Lehár Ferenc (1) Lendvai Ervin (1) Leningrád szimfónia (1) Leos Janacek (4) Leo Nucci (2) Leo Slezák (2) Le Bal (1) Lohengrin (4) Lucca (1) Luciano Pavarotti (2) Lucia Popp (1) Ludwig Karpath (1) Luisa Mandelli (2) Macbeth (4) Madonna ékszere (1) magyar operák (21) Mahagonny (1) Makropulos-ügy (2) Manon (1) Maria Bergtsson (2) Mariella Devia (2) Markus Marquardt (2) Martha Mödl (1) Massányi Viktor (1) Mats Ek (1) Mefistofele (1) Melissa Hamilton (2) Melis György (5) Metropolitan Opera New York (7) Mezey Béla (1) Michael Hofstetter (5) Michael Obst (1) Michael Schade (2) Miskolci Nemzeti Színház (1) Misura Zsuzsa (1) Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (2) Moshe Leiser (3) Müller Katica (1) Nabucco (3) Nadar (1) Nádasdy Kálmán (2) Nadja Michael (1) Nagy Ferenc (1) Narciso (1) Narodni Divadlo Praha (2) Natalie Dessay (4) Neil Shicoff (3) nekrológ (13) Neményi Lili (1) Nemzeti Színház (2) Népszínház-Vígopera (1) népzene (1) Nina Stemme (2) Nopcsa Elek (1) Norma (2) Nyári Zoltán (1) Oberammgau (1) Oberon (1) Oberto (1) Oláh Gusztáv (2) Olasz nő Algírban (1) OMIKE (1) opera (26) Operaház (91) operaházak (4) operaházi kronológia (36) operakultúra (4) opera abc (23) Opéra Garnier Párizs (1) Opéra national de Paris (2) operett (4) Opern Graz (5) Opern Köln (2) Oper Frankfurt (1) Oper Leipzig (3) Orendt Gyula (1) Orfeusz (3) Orfeusz az alvilágban (1) Ory grófja (2) Oscar Strasnoy (1) Otello (4) Otto Klemperer (1) Páka Jolán (1) Palcsó Sándor (1) Palestrina (1) Palló Imre (1) Paola Capriolo (1) Parasztbecsület (2) Parsifal (4) Patrice Caurier (3) Patrizia Ciofi (1) Paul Potts (1) Pécsi Balett (1) Pécsi Nemzeti Színház (1) Peer Gynt (1) Pelléas és Mélisande (1) Pelle Erzsébet (1) Perotti Gyula (2) Pesti Német Színház (1) Peter Grimes (3) Peter Konwitzny (3) Petrovics Emil (1) Philippe Jaroussky (2) Pietro Mascagni (2) Pietro Spagnoli (2) Pikk dáma (2) Pilinszky Zsigmond (2) Pillangókisasszony (1) Pjotr Iljics Csajkovszkij (8) Plácido Domingo (3) Poldini Ede (1) Pol Plancon (1) popkultúra (1) Poppea megkoronázása (1) Rab István (1) Radnai Miklós (1) Ramon Vinay (1) recept (1) Renata Tebaldi (3) Renée Fleming (1) René Pape (2) Ricarda Merbeth (2) Riccardo Muti (1) Richard Strauss (13) Richard Wagner (30) Rigoletto (2) Ripp van Winkle (1) Roberto Alagna (1) Roberto Aronica (1) Roberto Frontali (1) Roland Geyer (3) Rőser Orsolya (1) Rösler Endre (1) Rothauser Teréz (1) Roxana Contantinescu (2) Rózsa S. Lajos (1) Rudolf Nureyev (2) Ruggero Leoncavallo (4) Sába királynője (4) Salomé (1) Salome (1) Salzburgi Ünnepi Játékok (4) Sámson és Delila (1) Samuel Ramey (1) Sámy Zoltán (1) Schilling Árpád (1) Sebeők Sári (3) Seidl Antal (2) Semiramide (1) Semperoper Drezda (14) Sergio Failoni (3) Simándy József (1) Simon Boccanegra (5) Simon István (7) Simon Keenlyside (1) Slovenské Narodné Divadlo Bratislava (2) Solaris (1) Solti György (1) St. Margarithen (1) Staatsballet Berlin (1) Staatsoper Bécs (30) Staatsoper Berlin (1) Staatsoper Hannover (2) Staatstheater Braunschweig (2) Staatstheater Nürnberg (1) Stadttheater Giessen (4) Styriarte (1) Sudlik Mária (1) Susan Boyle (1) Sylvie Guillem (1) Szarvas Janina (2) Szegedi Nemzeti Színház (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (4) Székely fonó (1) Székely Mihály (1) Széll Kálmán (1) Szerelmi bájital (2) Szergej Prokofjev (1) Szigeti László (1) Sziget vazullusa (1) szilveszter (2) színház (1) Szokolay Sándor (1) Szőnyi Olga (1) Tamássy Éva (1) Tannhäuser (3) Tata Várszínház (2) Teatro alla Scala Milano (4) Teatro Carlo Felice Genova (1) Teatro Comunale Bologna (1) Teatro dellOpera Roma (1) Teatro La Fenice Velence (1) temető (4) Theater an der Wien (13) Theater Bielefeld (1) Theater Freiburg (1) The Rakes Progress (3) Thomas Hampson (2) Tirana (9) tíz kép (22) Torre del Lago (1) Tosca (2) Tóth Dénes (1) Traviata (4) Trisztán és Izolda (4) Turandot (4) Tüzes angyal (1) Udvardy Tibor (1) ügynök (1) Új Színház (1) Ulf Schirmer (3) utazás (3) Valer Barna Sabadus (4) Vásáry André (1) Vérnász (1) Vincent d Indy (1) Vincenzo Bellini (4) Vladimir Malakhov (1) Volksoper Bécs (1) Werner Egk (1) William Forsythe (1) Willi Boskovsky (1) Wolfgang Amadeus Mozart (10) Xerxes (1) Zádor Dezső (1) Závodszky Zoltán (1) Zubin Mehta (1) Címkefelhő